Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Muszkalay László: Kutatási tapasztalatok összefoglalása

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. A homogenitás paraméterének értéke rohamosan nő (a homogenitás valószínűsége csökken) tendenciózus változás esetében erősen csökken a tendenciával ellentétes változás esetében. Tükörszimmetrikus változás esetében a paraméter értéke nulla is lehet, vagyis maximális homogenitást jelezhet szignifikáns tendenciák esetében is. Emiatt ennek a legjellemzőbb paraméternek az idősorát mindenképpen meg kell határozni a homogenitásnak az értékeléséhez. Ha a paraméter értéke csak egy alkalommal is meghaladja a kritérium felső határát (1,96), akkor az adatsor legalább két különálló részre bomlik. A vizsgált adatsor homogenitási paramétere három helyen haladja meg a határértéket, főleg az adatsor végén, igen jelentős mértékben. Az első szakasz végének a paraméter relatív maximumát vehetjük (1906), mivel ettől kezdve a tartós (nem véletlen jellegű), ellenkező irányú változás kiegyenlítő hatására a paraméter értéke folyamatosan csökken. A középső szakaszon a stabilizálódás ellenére az 1940-es évek igen csapadékos időszakában a paraméter nem szignifikáns emelkedése tapasztalható. Végül 1962-től a paraméter értéke gyorsan emelkedik a határérték fölé, kismértékű ellapulást mutatva, így az utolsó emelkedő szakasz kezdetét, ezen paraméter alapján, 1962-re tehetjük, bár a szignifikáns változás csak 1980-ban következett be. A matematikai-statisztikai paraméterek alapján meghatározható szakaszok kezdő- és végpontjai a véletlen változások hatására a vizsgált paraméter jellegétől függően elég tág határok közt ingadoznak. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a lineáris kiegyenlítés állandóinak a vizsgálata alapján meghatározott időpontok esetében, amikor a töréspont 1906-07-re, a második 1951-58-ra esik. Szakaszhatárnak végül az 1906-os és 1954-es évet fogadtuk el a környezeti hatásokban bekövetkező változások figyelembevételével. Ugyanis az első szakasz végén a vízmércéket áthelyezték a hidak alatti, a meder süllyedését követő szabadszelvényekből a pillérek állékonyságának biztosítására stabilizált mederben elhelyezett hídpillérekre, ahol csak a kisvízi meder egy része tudja követni az általános mederváltozást. Enne megfelelően a kisvízi adatsorokban nem is jelentkezik a stabil időszak, hanem folytatódik a süllyedő tendencia a második szakaszban is. A második szakasz végén pedig megkezdi üzemelését a Tiszalök-i duzzasztómű, és meggyorsul a vízgyűjtőn a tározók építésének az üteme, térfogatuk gyors növekedése A szegedi szelvény kisvízi adatsorának vizsgálata A szegedi szelvény kisvízi adatsora 1974-ig a meder változásainak hatását tükrözi. Ettől kezdve, a 113,5 km-rel lejjebb épült törökbecsei duzzasztó hatása alá került. A vízállások adatsora 1954-ig jelentős süllyedést mutat. Ezután viszont, jelentős, ugyancsak szignifikáns emelkedést, bár a duzzasztás még nem kezdődött meg. A kisvizek vízszintjének emelkedését ebben az időszakban elsősorban a csapadék növekedése indokolja, de feltételezhető, hogy már jelentkezik a tározók kiegyenlítő hatása és a tiszalöki öntözőrendszer csurgalékvizeinek szerepe is. A tényleges duzzasztás hatására az intenzív vízszint-emelkedés 1976-ban következik be, amikor beálltak a tervezett duzzasztási szintre. A halmozott átlag lassan konszolidálódó süllyedést mutat 1967-ig, majd igen kis emelkedést 1976-ig. Ettől kezdve rohamosan emelkedik. A szórás idősora 1977-ig viszonylag gyorsan konvergál egy meghatározott értékhez, majd ugrásszerűen egy nagyobb értékhez kezdett konvergálni úgy, hogy gyorsan kilépett a konfidencia-sávból. Az adatsor ferdesége mind negatív, mind pozitív értelemben eltér a megengedett értéktől úgy, hogy először +0,4es, majd +0,6-es érték körül ingadozik, majd a duzzasztás hatására kis mértékben csökkenni kezd. Az adatsor kurtozisa lassan emelkedve éri el a megengedett értékek tartományát, ahol állandósul a duzzasztás hatásának érvényesüléséig, mikor lassan csökkenni kezd. Az egyöntetűség paramétere 15 év alatt meghaladja a megengedett határértéket és három, relatív maximummal rendelkező szakaszt jelez annak megfelelően, hogy ennek a paraméternek az értéke a változás után gyorsan növekszik, de a tendencia folytatódása esetén lassú csökkenést mutat, illetve ellenkező értelmű tendenciák esetében, értéke nullára csökkenhet. Az adatok szerint, pl. az első 31 év 6,523 cm/év szignifikáns süllyedést, az utolsó 31 év 8,183 cm/év szignifikáns emelkedést mutat, a két szakasz között mégis igen jó (t = 0,0321) egyöntetüségi mutató számítható. Ugyanúgy a gyors ellentétes értelmű változás következtében 1981-től az adatsor egyöntetüségi paramétereinek értéke a megengedett határérték alá csökken, mintha az adatsor egyöntetű lenne. A függetlenségi paraméter értéke is gyorsan a megengedett határérték fölé emelkedik a szignifikáns tendenciának megfelelően. A duzzasztás hatására bekövetkező, ellentétes értelmű tendenciát az egyöntetüségi paraméterrel ellentétben azonban, további növekedéssel jelzi. Az illeszkedés paramétere végig a megengedett határérték alatt marad, de jelzi azt a három szakaszt, amit az egyöntetüségi paraméter is mutatott. Ugyanakkor a duzzasztás hatását a függetlenségi paraméterhez hasonlóan, értékének növekedésével jelzi az adatsor végén, megközelítve a megengedett határértéket. A folyamatos lineáris kiegyenlítés korrelációs tényezője egy 1910 és egy 1954 körüli változást jelez. 1974-ig lassan csökken az abszolút értéke, majd gyorsan csaknem nullára, mutatva az ellentétes értelmű változás hatását. A 61. adattól csökkenő adatsor korrelációs tényezőinek görbéje már az emelkedés növekvő szakaszát jelzi, az utolsó évek kivételével, ahol a vízállások helyi süllyedésének hatása érvényesül. A kiegyenlítés szorzóállandójának abszolút értéke konszolidálódva, folyamatosan csökken 1954-ig. Ettől kezdve az ellentétes tendencia hatása először lassan, majd 1974-től gyorsan csökken, de az egész adatsorra vonatkoztatva még nem válik ellenkező előjelűvé. Az összeadó állandó értéke az adatsor süllyedésének megfelelően eleinte magas, majd a konszolidáció következtében 1954-ig csökken, lassan ellapulva. Ettől kezdve 1973ig ismét csökken, majd alig ellapulva gyorsan csökken az adatsor végéig. Az átlag és az összeadó állandó különbsége az előzőhöz hasonlóan 1910, 1954 és 1974. évi változási szakaszhatárokat jelez. A periodikus kiegyenlítés vonala a nagyvizekhez hasonlóan, kisebb hullámokkal, a tendenciák vonalát követi. Az összes paraméter időbeli változását áttekintve megállapíthatjuk, hogy az előzőekben meghatározott szakaszhatárok ebben az esetben is jelentkeznek, de természetszerűleg eltérések is mutatkoznak. így pl. a mérce-áthelyezések idején, (1906-1910) nem jelentkezik szignifikáns ugrás és iránytörés, a süllyedés a következő szakaszon is szignifikáns marad, és az utolsó szakaszon az emelkedés nemcsak jelentős (8,183 cm/év), de szignifikáns is. Ezek alapján az első két szakasz össze is vonható egy egységes, exponenciálisan csökkenő szakasszá.