Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Bezdán Mária: A folyó-vízszin természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán
9 A folyó-vízszín természetes duzzasztásának és süllyesztésének hatásai a Tisza középső és alsó szakaszán Bczdán Mária 1113. Budapest, Vincellér u. 40. Kivonat: Ismeretes volt, hogy a Felső-Tiszáról elinduló árhullámok a Közép-Tisza elérése előtt gyakran egyesülnek. Később vált ismeretessé, hogy néhány Közép-Tiszáig egyesült árhullám az Alsó-Tiszán újra szétválhat. Ennek okát a mellékfolyóknak, vagy a befogadónak duzzasztó-süllyesztő hatásában lehetett megtalálni. Az 1962-1981 között bekövetkezett számos tiszai árhullám tapasztalatai további adatokat és ösztönzéseket adtak a kutatásoknak. Ez a tanulmány az 1998, 1999, 2000 és 2006 évek országosan ismert tiszai árvízvédelmi tapasztalatai alapján kíván olyan további elméleti, tervezői és a védekezési gyakorlat számára is hasznosítható megállapításokat kidolgozni, amelyek az árvízvédelem megszervezését, valamint annak hidrológiai tevékenységét segítik elő. árvízvédelem, folyami hidraulika, Tisza folyó. vízvédelem megszervezését, valamint annak hidrológiai tevékenységét segítik elő. Kulcsszavak: Tervező, kivitelező és tudományos munkája során a mérnök szemben találja magát a leghatalmasabb természeti erővel: a vízzel. Különösen érvényes ez hazánk mérnökére, mert a magyar nép történetében is mindenkor kiemelkedő szerepe volt a vizek kártétele elleni védekezésnek. A legnagyobb feladatok elé - évszázadokon át - a Tisza és vízrendszere állította az ott élő embereket és hazánk mérnökeit. A Tisza árvizei fenyegették hazánk mai területének egyötödét, és tették lehetetlenné a mezőgazdaság és ipar biztonságos termelését, a közlekedési útvonalak kiépítését és a lakosság letelepedését. A XIX. század első felében nyílt meg a lehetősége a Tisza és vízrendszere szabályozásának, amely munkálatok még a XX. századba is áthúzódtak. Az elvégzett munkálatok lényege az árvízvédelmi töltésrendszer megépítése, ezzel párhuzamosan az elfajult folyókanyarulatok átvágása: a főfolyó valamint a mellékfolyók alsó szakasza hosszának megrövidítése volt. A beavatkozások a főfolyó és a mellékfolyók vízjárását megváltoztatták, és ez a változás bizonyos mértékig ma is folyamatos. A Tisza vízjárásának 125 éves szabatos megfigyelése lehetővé teszi a folyó hidrológiai sajátosságainak kielégítő statisztikai jellemzését. A Tisza vízgyűjtő folyóhálózatát az 1. ábra mutatja. A Tisza folyó vízjárását kutató és megismerő szerzők (Kvassay •/., Pech J., Bogdánfy Ö., Korbély J., Iványi B., Dégen /., Lászlóffy W., Salamin P., Kovács Gy., Sírná dy B., Mosonyi E., Szeszt ay K., Vágás /., Szlávik L.) közül többen - elsősorban legújabban - rámutattak, hogy a Tiszán nem célszerű minden más folyókra érvényesnek talált elgondolásokat kritika nélkül alkalmazni. Ez indokolja azt a figyelmet, amelyet jelen tanulmányomban egyes megoldatlan kérdések feltárására, elméleti és gyakorlati megoldására igyekeztem fordítani. Régóta ismeretes volt, hogy a Felső-Tiszáról elinduló árhullámok a Közép-Tisza elérése előtt gyakran egyesülnek. Később vált ismeretessé, hogy néhány Közép-Tiszáig egyesült árhullám az Alsó-Tiszán újra szétválhat. Ennek okát a mellékfolyóknak, vagy a befogadónak duzzasztó-süllyesztő hatásában lehetett megtalálni. Az 1962-1981 között bekövetkezett számos tiszai árhullám tapasztalatai további adatokat és ösztönzéseket adtak a kutatásoknak, amelyeket kiegészítettek az ezredforduló árhullámairól szerzett ismeretek. Jelen összeállításomban az 1998-2006 évek országosan ismert tiszai árvízvédelmi tapasztalatai alapján a tudományos kutatások mai problémáiban kívántam olyan újabb elméleti, tervezői és az árvízvédelmi gyakorlat számára is hasznosítható megállapításokat kidolgozni, amelyek az ár1. ábra. A Tisza vízgyűjtő folyóhálózata A továbbiakban a tudományos kérdéseknek azon területeit igyekeztem új megvilágításba helyezni, amelyek eddig részletesebben nem voltak kidolgozva, de amelynek kiművelését az utóbbi évtizedek árvízvédelmi igényei egyre inkább megkívánták. Legdöntőbb kérdésnek a mellékfolyók hatásának vizsgálatát tekintettem, amelyre az eddigi kutatások érdeménél valószínűleg kevesebbet fordítottak. Ez a probléma szükségessé tette a víz lefolyási sebessége és a Tiszán haladó árhullámok haladási sebessége közötti különbségtétel hangsúlyozását, így annak a Tisza hidrológiájában világviszonylatban feltehetően egyedi jelenségnek a leírását, amely a tetőzés vízáramlással ellentétes haladási irányát magyarázza. A feladat megoldása szükségessé tette az egyébként több mint száz évvel ezelőtt először a Tisza árvizein észlelt árvízi hurokgörbe elméleti elemzését, azoknak az értékeléseknek a továbbfejlesztését, amelyek az árvízi hurokgörbe hagyományosan ismert forgási irányával ellentétes irányítású hurokgörbékhez kapcsolhatók. Végül pedig az újszerűként meghatározott tiszai hidrológiai jellegzetességek statisztikai értékelésével volt szükséges igazolnom, hogy a vizsgált jelenségeknek és megállapításoknak a szerepe a Tisza hidrológiájában meglehetősen nagy.
