Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

2. szám - Korompai Gábor: Gazdasági és vízföldrajzi emlékezés és töprengések (2005-ben)

KOROMPA^^^^jazdasági^^í^^ 25 Tehát: hazánkban egy hasonló módszer elindítása volna indokolt, vagy megyénként, vagy az EU számára kitalált régiónként és megkezdeni elmaradottságunk lefaragását, elsősorban a szennyvíztisztítás terén és ivóvízbázisunk védelmében. Hangsúlyozni kell, hogy az első évek után, egy-egy befejezett szabályozást a fokozódó bevételek fogják jellemezni, vagyis nem kell mindent az illető minisztériumnak fizetnie! A kellő számú építőmunkás hosszú évekre biztos munkához jutna, ami igen kedvező hatással lenne egész gazdaságunkra. Lemaradásunk miatt egyetlen évet sem szabadna elvesztegetnünk, hiszen ezzel visszaélnénk az EU jóindulatával. Az elkövetkező évtizedekre kiterjedő, életünket meghatározó fenti fejlesztés is legyen része az új Vásárhelyi-tervnek, amit éppen úgy mint a XIX. században a Tisza-völgy rendezését, magyar erőből kell végrehajtanunk. Tudatosítanunk kell, hogy akkor Európában a legnagyobbat alkottuk, s messze megelőztük a hollandokat, franciákat, vagy az észak-olasz területeket. Vízimérnökeink (Mária Terézia korától kezdve!) nemzetközi elismertségét örömmel kell üdvözölnünk. Ezt a rendkívüli árvízi helyzeteket produkáló magyar alföldi területen dolgozó értelmiségi réteget minden vízügyi kérdésben egyedüli szaktekintélyként kell tisztelnünk, támogatnunk, még aszályos időben is! Végül szabadjon néhány olyan külföldi utamra, tapasztalatomra utalnom, ami eddig elmondott meggyőződésemet (közlekedés, árvízi rendezés, folyamszabályozás, vízenergia kihasználás) igazolja. Talán abból kellene kiindulni, amiért vándorútra keltek annak idején fiatal mesterembereink: megismerni és hazahozni a szakma minden új eredményét, valamennyiünk hasznára! Jómagam ugyanezt igyekeztem tenni: Két esetben vezethettem külföldre csere-terepgyakorlatot. Hallgatóim mindkét helyen meglepődve tapasztalták a vízi környezet soha le nem becsülhető hatását. Az a hajós kirándulás, aminek részesei lehettünk a Dnyeperen, annak kijevi vízlépcsőjénél - 1969-ben - tekintélyes forgalom-sűrűségben zajlott. Sokszor már közlekedési rendőrt szerettünk volna a víz hátán látni. A legszebb azonban a motorcsónakos, „vadvíz-országos" túránk volt a folyó mellékágaiban. Úgy éreztük magunkat, mintha egy zöld ár után 150 évvel ezelőtti világba csöppentünk volna vissza, valahol a Nagy-Sárréten. A növény- és állatvilág pompája, gazdagsága mindnyájunkat megragadott. További élményt jelentett a Krím-félsziget körüli tenger meglátogatása. Második utamon Németországba mentünk hallgatóinkkal (1973). Előbbi esetben a kijevi, itt pedig a berlini egyetem földrajzosainak vendégszeretetét élveztük. Három emlékezetes „vizes" hatásban volt részünk, amikor az Elbán hajózva megcsodálhattuk Drezda fölött a homokkő hegységet, majd Berlintől ÉK-re az Odera-Havel csatomán felkereshettük a Niederfinow-nál működő hajóemelő müvet, ahonnan tovább utazva Rügen körül élvezhettük a Keleti-tenger szépségét. Ausztriában és Németországban tett utaimon a Dunaszabályozás munkálatait figyeltem meg. A legemlékezetesebb azonban kanadai utam volt. Ez az ország ma is a tíz legerősebb gazdaságú nemzetek egyike, ahol a villamos energia több mint hatvan százaléka - a jégkorszak adta felszín alapján - vízerőből származik. Szakadatlanul építkeznek. Láthattam például a Peace Riveren megvalósított legnagyobb vízerőművüket Brit-Columbiában (W.A.C. Bennett-gát, 2400 MW). A Sziklás-hegység utolsó keleti láncát áttörő folyó igába vonása (1963-1968) példaszerű együttműködést, főleg alapos előkészítést igényelt az építtetőktől, mivel a műtárgy addig érintetlen vadonban készült. Akkoriban ez volt a Föld legnagyobb gátja, ahonnan azóta az áram Vancouver-ig is eljut. Az Eszaki-Saskatchewan, a Kanadában eredő Columbia és Kootenay folyók vízerőhasznosítását ugyancsak módomban állt tanulmányozni. Környezetünk erőforrásait, figyelembe véve a természet törvényeit, ki kell használnunk. Természetesen számos esetben van súlyos tévedés, mert emberek vagyunk, vagy pedig egyszerűen nem vesszük figyelembe a szakemberek véleményét. Nehéz lesz, de vissza kell adni minden területen a kutatóknak a szakértelemnek, a szakértőknek, a hozzáértőknek, a tudósoknak a tekintélyét. Véleményüket elhallgatni nem szabad. Olyan kérdésekben népszavazást kiírni, ami speciális tudást, nemzetközi kitekintést, évtizedes megfigyeléssel szerzett eredményeket és összehasonlítást igényel, nem szabad! Egyetlen példát szeretnék ennek igazolására felhozni. Egyiptom 1960 és 1970 között hatalmas gátat épített a Níluson, hogy nagyobb területeken tudjon öntözéses mezőgazdaságot folytatni. Következményei: nem minden esztendőben tudják megtölteni a gát mögötti tározót a szükséges mennyiségű vízzel. Abban minden természetes hordaléktrágya lerakódik, vagyis mütrágyázni kell a gát alatt. A delta keleti fele süllyed, ahol a kevés hordalék már nem tudja építeni a torkolati szakaszt, a tenger abráziója az úr. A Föld leghosszabb folyója gyakran még annyi vizet sem képes a Földközi-tengerbe szállítani, mit Szentpétervárnál a Néva. Egyre több víz kellene. Nekünk sokszínűen, ismételten végig kell gondolnunk a Duna- és Tisza-hasznosítás minden fejezetét, szakértőkkel. Ezt minél hamarabb el kell végeznünk, mert csak akkor fogunk végre a helyes úton megindulva igazi eredményt elérni, nem pedig kettétörni a hajózóút derekát mindkét folyónkon. KOROMPAI GABOR dr., oki. középiskolai tanár, a Debreceni Tudományegyetem ny. egyetemi adjunktusa. Kutatási területe elsősorban a vízi szállításhoz kapcsolódó közlekedés-földrajzi témakör. Recollection for the economy and hydrogeography after 40 years (in 2005) Korompai, G.