Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
2. szám - Papp Ferenc: A Berettyó 1966. évi jeges árvizének története és tanulságai
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF . 2. SZ. sem lassították az olvadást. (Itt megjegyzem, hogy abban az időben a meteorológiai jelentésekről nagyon keveset lehetett tudni, különösen a határon túli területekről, ahová tartozott a vízgyűjtő nagyobbik fele.) A meleg és csapadék hatására gyors volt az összefolyás, a víz nem tudta a jégréteget megemelni, és a víz levonulása a jég felett indult meg. Korábban a hasonló jelenségek nem indokoltak különös védekezést, inkább csak fokozottabb megfigyelést. Azért, valami különös érzést ébresztett bennem az átmenet nélküli korai melegedés, mert 8-án gépkocsiba ültem, és kimentem a helyszínre, Berettyóújfaluba. A szakmában akkor még kezdő fiatal szakaszmérnökkel Beleznai Tiborra\ megtekintettük a jégviszonyokat, előbb a Sebes-Körösön, majd a Berettyón. A látottak nem indokoltak különös intézkedéseket, veszélyes jégviszonyokra nem következtettünk. Biztonsági okból azért elrendeltem, hogy Tibor az éjjel maradjon bent ügyeletben, és néhány dologra felhívva figyelmét, bátorítottam. (Ilyenkor erre is szükség van ...) Hazaérve Debrecenbe, elrendeltem továbbá, hogy Zalánjfy László igazgatóhelyettes-főmémök a központi ügyeletben foglalja el helyét. Éjfél körül telefonon érdeklődtem. Az információkból nem következtettem jóra. Ezért magam is bementem a hivatalba, ahol a gátőri jelentésekből már veszélyt sejtettem. Az információkból kisugárzott félelem felgyorsította bennem az intézkedéseket. A felgyorsult intézkedések „Az első komolyabb jégtorlódásokat 7 órakor jelentették, egyszerre 4 helyről is: a gáborjáni közúti hídtól, a berettyóújfalu-nagyváradi 4/a sz• műút hídjától, a bakonszegi közúti hídtól és Darvas község határából. A jelentésekből kitűnt, hogy a torlaszok hatására rohamosan emelkedett a vízállás, és a legkülönbözőbb helyeken lesz várható a töltés meghágása. A gyors vízszint-emelkedés miatt a szakaszvédelem-vezetők a helyi lakosság mozgósításával a nyúlgátalást a kiépítetlen magaspartokon és a kritikusabb szakaszokon megkezdték. A központi védelemvezetés pedig elsősorban a robbantásra alkalmas műszaki egységeket mozgósította, majd irányította a védekezés színhelyére. Felkészült az esetleges töltésmeghágásra, azért lokalizálásra alkalmas földmunkagép-csoportokat helyezett készenlétbe Berettyóújfalu térségében (naplóbejegyzés szerint 11,30-kor már földmunkagép-csoportokat irányítottunk Berettyóújfaluba esetleges lokalizációs vonal építés céljából). A rendkívüli védekezésnek megfelelően irányítottuk a védelmi anyagokat és eszközöket a védvonalra. A gáborjáni közúti hídnál A gáborjáni és a hencidai közúti hidak felett a folyó kanyarulati viszonyai miatt hajlamos volt a torlasz-képződésre. (Azóta szabályozása megtörtént.) Az itt kialakult jégtorlasz ígérkezett először a legveszélyesebbnek, mert a híd 4 nyílása fenékig verődött be jéggel, és csak egy szabad nyílásban volt átfolyás. Hatására a reggeli órákban a jég a töltéskoronával egy szintben volt, és a vízszint a töltéskoronát mintegy 30 cm-re megközelítette. A torlasz hossza állandóan növekedett, 10-11 óra tájban kb. 1 km hosszú volt. Kovács László védelemvezető 10,22-kor már engedélyt kért az Ér bal oldali töltésének az átvágására Pocsaj mentesítése érdekében. 10,50-kor viszont Beleznai Tibor már azt jelentette, hogy a gáborjáni hídtól mintegy 1 km hosszban rendkívül súlyos a helyzet. Olyannyira, hogy Ambrus Istvánnal, a Területi Bizottság (továbbiakban: TB.) elnökével megbeszélte Gáborján község részleges kitelepítését. (Hogyan lehetett volna ilyen esetben „bizottságot összehívni?") Gyors beavatkozások sorozatára volt szükség, mert úgy látszott, hogy a víz a töltéskoronát meghágja. 11 órakor a vizet már egyes szakaszokon csak nyúlgáttal lehetett tartani, de a fagyos földből épített nyúlgát egy helyen átszakadt. Az első megrázó hír 11,00-kor érkezett, amikor egy ismeretlen gáborjáni lakos jelentette, hogy „Gáborjánnál gátszakadás történt." Nem lehet leírni, hogy ki mit élt át az alatt a tíz perc alatt, míg Pálfi Jenő helyesbítette, hogy „Gáborjánnál csak a nyúlgát szakadt el, de újabb nyúlgátat építenek." Ez még reményt adott. A magaspartnál újabb nyúlgát építésével sikerült a kitörő víznek útját állni. 12,20-kor Beleznai Tibor Gáborjánból jelentette, hogy megérkezett a robbantó részleg, megpróbálják a jeget robbantani, s ha ez nem jár sikerrel, kér engedélyt a gáborjáni híd felrobbantására. 12,25-kor már megkapta az engedélyt a TB-tól, ha nem jár eredménnyel a jégrobbantás, a híd déli része felrobbantható. (Ahogyan visszaemlékszem a TB két főből állott, s néhány perc volt a döntésre.) A robbantás hatására a kora délutáni órákban a jégtorlasz fokozatosan megindult, kártétel nélkül levonult, a hidat nem kellett felrobbantani. A 4/a sz., Berettyóújfalu-Nagyvárad közút hídjánál A híd felett ijégtorlasz mutatkozott a legveszélyesebbnek. A torlasz hossza 600-800 m volt, és a vízszint a töltéskoronát 50 cm-re megközelítette. Itt újabb robbantó részleg dolgozott és 1 órás robbantás után a torlasz megindult. A torlasz megindulása után gyors apadás következett be. Bakonszeg közúti hídjánál Veszélyes szűkületet okozott a bakonszegi közúti híd, amely a torlasz kialakulását segíthette. (Csak 1999-ben történt meg kiiktatása egy új híd építésével. Az itt levő jégtorlasz, mely kb. 500 m hosszú volt, nagyobb beavatkozás nélkül levonult. Egy rövid időre enyhülni látszott a veszély, csökkent a feszültség, de ez nem sokáig tartott. Darvas határában A torlasz kialakulása előtt a 22+900-23+200, valamint a 26+000-26+200 szelvény között kisebb torlódás alakult ki, mely közül az első 10,30 órakor, a második 10,10 órakor megindult. A két torlaszból a 20+000-22+000 szelvények között 11 óra körül újabb jégtorlasz alakult ki. A jégtorlasz hatására a vízszint olyan gyorsan emelkedett, hogy 5 km hosszban a töltéskoronát 10-15 cm-re megközelítette. Megfigyelés szerint volt olyan hely, ahol a vízszint emelkedése 24 perc alatt 187 cm volt. 14,40 óra körül a 26+500 szelvényben mintegy 10 m hosszban a víz a töltést meghágta, és átbukott a Kálló-főcsatornába. A jégtorlasz hossza ekkor már kb. 3 km volt. Csodák csodája, a darvasi jégtorlasz 15,30 órakor műszaki beavatkozás nélkül megindult, maga előtt törve a mederben még összefüggő jégtáblákat, nagy morajlással vonult lefelé. Miután ebben az időben álló torlaszoktól mentes volt a folyó, arra következtettünk, hogy a jég most már kártétel nélkül levonul. Addig, míg mindez bekövetkezett, éltük a poklok kínját, és bizonyosak voltunk a veszély növekedésében. Mindezt hitelesen adják vissza a fontosabb intézkedésekről készített, megsárgult napló-bejegyzések:
