Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái
SCHEUER GY.: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei 5 ve környezetéből. Ettől délre a három határ (egyiptomi, szudáni, líbiai) találkozási pontjának környezetében az Uweinat-i magaslat 1898 m-es tengerszint feletti magasságával a Nyugati-sivatag legkiemelkedőbb pontja. Továbbá ennek észak-északkeleti előterében találhatók a jelentős kiterjedésű Péter-Pál táblahegyek és a felszínt még kráterek, illetve krátercsoportok is tagolják. Az irodalom szerint (Vivian C. 2003) Gilf Kebir és Uweinat környezetében a felszínen döntően futóhomok leplek és takarók alakultak ki. Az előzőekben tárgyalt Uweinat sivatagtól keletre terül el a Selima-i homoktakaróval fedett homokkő fennsík, amelynek sík felszíne nagyon egyhangú. Magassága 270-300 mtszf. ingadozik és csak alacsony tanúhegyek tagolják a felszínt. Nagyságát az irodalom 52.000 km :-ben adja meg (Borsy Z. 1979) és, a homokleplek kréta időszaki, ún. Núbiai Homokkő Formációhoz tartozó képződményekre települnek. Ettől tovább keletre a Núbiai-fennsík terül el egészen a Nílus völgyéig. Ennek felszíne is kezdetben egyhangú, majd közeledve a peremhez, illetve a Nílus völgyéhez tagoltabb felszín alakult ki vádikkal és kisebbnagyobb tanúhegyekkel. A felszín átlagos tengerszint feletti magassága 200-360 m között ingadozik, de vannak magasabb részek is 420-550 m-es szintekkel. A plató kétosztatú, mert az északi részén felső-kréta és eocén mészkövek vannak a felszínen, amelyeknek elterjedése kb. a 23. szélességi fokig mutatható ki déli irányba, és külön mészkő fennsíkként tüntetik fel a térképek. E mészkő fennsíkba vágódtak be azt tagoló völgyek, mint pl. a Wadi Korkur és Wadi Kalabsha. Továbbá kisebb -nagyobb depressziók is keletkeztek, mint pl. a KiseibaQungul-i depressziók. A mészkőplató déli részéhez csatlakozva már kréta időszaki núbiai homokkőből áll a plató, amelybe szintén több völgy vágódott be. Összefoglalóan megállapítható, hogy a tárgyalt Nyugati-sivatag nagy része a Földközi-tengertől kezdve a szudáni határig kisebb magasságra (200-400 m) kiemelt plató, amelynek felszínét helyenként mély depressziók (oázisok) és tábla hegyek tagolják. A Nyugati-sivatagnak kétharmad részén karbonátos kőzetek és egyharmad részén homokkövek vannak a felszínen, amelyeken változatos futóhomok-formák (dünék, takarók) fejlődtek ki. A felszínen még a karsztos területeken a felszín-fejlődési folyamatok változatos és jellegzetes helyi sivatagi karsztos formákat hoztak létre. 2.2. Földtani adottságok A Nyugati-sivatag földtanára az jellemző, hogy felépítésében túlnyomórészt üledékes kőzetek vesznek részt és ezek észak felé a Földközi - tenger irányába fokozatosan fiatalodnak, ahogy az ősi Földközi - tenger, a Téthys partvonala, amelyben ezek az üledékek lerakódtak, fokozatosan északi irányba eltolódott. Az ország legidősebb kőzetei, amelyek a prekambriumban keletkeztek a Nyugati-sivatag délnyugati és délkeleti részén csak kisebb területeken bukkannak a felszínre Uveinat és Asszuán környezetében. Ezek közül leghíresebb és legismertebb a kb. 2.5 milliárd éves durva kristályos gránit, amely közkedvelt építőkő volt a fáraók idején. A gránit mellett egyéb mélységi magmás kőzet is ismeretes a felszínen, mint a granodiorit, amelynek szürke is fekete változatát is leírták (Sampsell B. M. 2004), továbbá dioritot és gabbrot is említenek. Ezekhez kapcsolódóan megjelennek még a különféle változatai az idős metamorf kőzeteknek. Ezek közül legismertebb a gneisz. A Nyugati-sivatagban a paleozóos kőzetek területi elterjedése a felszínen korlátozott és csak a sivatag délnyugati részén mutatták ki homokkő kifejlődésben, amelyben karbon időszaki fossziliákat találtak. A mezozoikumot azok a kréta időszaki üledékek képviselik, amelyek már a felszínen jelentős elterjedésben fordulnak elő a Nyugati-sivatag déli részén, de fiatalabb kőzetekkel fedetten kimutatták a Központi fennsík alatt is főleg homokkő kifejlődésben és jelentős vastagságban. Ezt a nagy vastagságú és elterjedésú homokkő összletet Núbiai Homokkő Formációként tárgyalja az irodalom és jól osztályozott homokkőből áll, amelynek fő kötőanyaga kova, de mész és vas is előfordul cementációs anyagként, ezen belül vannak gyengén cementált összlet szakaszok is. A tapasztalatok szerint a szárazföldi lepusztulás és felhalmozás révén keletkezett lagunás és fluviomarin környezetben. Molnár B. (2004) megemlíti, hogy a núbiai homokkőben vulkáni tufák és lávák települnek közbe, amelyek a kréta időszakban erős vulkáni tevékenységet bizonyítanak. Valószínűsíthető, hogy a kova kötőanyag ehhez a vulkánossághoz kapcsolódó hidrotermás tevékenységgel áll kapcsolatban, mert tapasztalatom szerint, ahol ez a kötőanyag hiányzik a homokkő cementációja gyenge, ezért laza kifejlődésü és eróziónak kevésbé ellenálló. Színe is nagyon változatos a fehéres szürkétől a sötét rozsdavörösig változik és ez utóbbi nyílván a vasoxidos oldatok hatására keletkezett. Ez a homokkő is közkedvelt építőanyag volt az ókori Egyiptomban, amelyet számos ilyen kőzetből épült műemlék bizonyít. A kréta időszak másik igen elterjedt képződménye a homokkő mellett a mészkő, amelyre szendvicsszerű rétegsor a jellemző, mert agyag, márga, homokkő is közbetelepül a karsztos összletben. Továbbá a lerakódott karbonátanyag is különböző kifejlődésü és cementációjú rétegekből áll. Erre az összletre vonatkozóan az amerikai irodalom (Sampsell B. M. 2004) a közölt földtani térkép jelmagyarázatában megkülönbözteti a mészkő mellett az olyan karbonátos rétegeket, amelyek olyan finom frakciójú kőzetféleségek, amelynél a mészszemcsék 0,004-0,0625 mm méretűek és még ennél finomabb részecskék keverékéből áll és rendszerint laza cementáció nélküli a lerakódás. Kőzetfizikai szempontból a mészüledékeken belül megkülönböztet még a szerző kemény nagyszilárdságú mészkövet, amelynek kötőanyaga főleg kalcit, azután közepesen és gyengén, vagy igen gyengén cementált mésziszapos-kőzetlisztes, és még ennél finomabb karbonát szemcsékből álló rétegeket. A felső-krétakori mészkövekhez egyes helyeken még jelentős foszfát telepek is kapcsolódnak. Továbbá a felső - kréta rétegekben jelentős számban tűzkőgumók is megfigyelhetők, amelyek barnás színűkkel rögtön szembetűnnek a fehér alapból. Több helyen megfigyeltem még hidrotermás eredetű teléreket, amelyek tömeges kvarc kristályokból álltak.
