Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés - Gálos Miklós–Vásárhelyi Balázs: Kőzettestek osztályozása építőmérnöki gyakorlatban

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1

. SZ. Mederelzárások A Dunán még manapság is előszeretettel alkalmazzák az egyenes vonalú mederelzárásokat. Évekig kezeltem magam is a Dunán (pl. a keszölcési, vajkai, kormosi) egyenes vonalú mellékág elzárásokat. Az ilyen gátakkal kapcsolatos tapasztalataim - sajnos - nem voltak valami kedvezőek. Főleg egy-egy nagyobb jéglevonulás után nem győztük az ilyen műveket javítani. Különösen a bekötéseket szokta a víz megkerülni. De, az utófenekek rongálódásai is gyakoriak voltak. Én ezért már hasonló egyenes vonalú gátakat nem terveznék építeni. A vízfolyással szemben ék-alakú és domborúan íves zárásokkal a tapasztalataim lényegesen kedvezőbbek. A Rábán az 1950-es években a meder-vándorlások megakadályozására egymás után épültek meder-átvágások (pl, a Nicki-gát feletti, rábakecöli, pápóci, bedőréti, téglaházi, vági átvágások). Az átvágások mindig ívesek voltak. Az ívek homorú oldalát terméskővel, betonkővel, burkolattal szokták biztosítani. Az átvágásban az új meder részére csak egy vezérárkot ástak ki. A meder további részeit az áramló vízzel alakíttatták ki. Hogy az új mederbe - az átvágásba - kellő mennyiségű mederképző víz jusson, a régi, felhagyandó medret is le kellett zárni. Elődeim között volt, aki az átvágás felső végén építtetett zárást, amely a legtöbb árhullámnál átszakadt. Volt, aki az átvágás alsó végét záratta le, de általában ez sem vált sikeressé. Ezekből okulva én arra a helyre építtettem a keresztgátas elzárást, ahol az alulról visszaduzzadó víz találkozott a felülről jövő vízzel. A keresztgátas elzárást sohasem építtettem egyenes vonalúra, hanem a vízfolyással szembe mutatóan ék-alakúra. Az ék csúcspontja mindig a felhagyott mederben volt. A csúcspont volt a zárás legmélyebb pontja. A zárás a vezetőmű felülről kb. 2/3-ától (alulról 1/3-ától) a vezetőmű koronájától indult, és esett a csúcspont felé, majd a csúcsponttól meredekebben emelkedett a partba való bekötésig. Minden egyes mederelzárásom sikeres volt. A felhagyott meder egy-két árvíz után feliszapolódott. A beavatkozások hatására a vándorló medrek megszűntek, és ma már ott állandó mederben folyik a Rába. A kisebb zárásokhoz a patkó- és íves alakot javasoltam, ovális kiképzéssel. Szélesebb zárásokhoz a vízfolyással szembeni ék, illetve a domború ívű zárásokat tartom a legmegfelelőbbeknek. Az ilyen zárásokhoz utófenék építése sem szükséges. (A kézirat beérkezett: 2004. március 31.) SÜMEGI MIHÁLY Gullies, gully control dams, bed protections Sümegi, M. aranydiplomás mérnök. Oklevelét 1951-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szolgálatát az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon 1984-ig aktív, ezt követően nyugdíjas állományban látta el. Építésvezetői, szakaszmérnöki, osztályvezetői beosztásai mellett termelési igazgatóhelyettesként, majd a közös magyar-csehszlovák dunai folyamszakasz igazgatóságon magyar mémök-szakértőként tevékenykedett. Legfőbb munkaterülete az árvízvédelem. Számos hazai árvízvédekezés tevékeny résztvevője és kitüntetettje. Könyvismerteté

s Gálos Miklós - Vásárhelyi Balázs: Kőzettestek osztályozása az építőmérnöki gyakorlatban Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2006. A Bp. Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszéke kiadványa. Lektorálta: Kovács László, oki. bányamérnök. (17,6 x 25 cm form., 144 oldal, ábrákkal, fényképekkel, táblázatokkal). A Szerzők ebben a könyvben szakirodalmi adatok alapján a hazai mérnök-geológiai gyakorlatnak megfelelő kiegészítésekkel összefoglalják a kőzettestek osztályozásának módszereit, azok használatát és használhatósági lehetőségeit. A jövő mérnökeit, a gyakorló mérnököket és a témakör iránt érdeklődőket a mérnök-geológiának, a gyakorlati kőzetmechanikának ezzel a dinamikusan fejlődő szakterületével kívánják megismertetni. A könyvben összefoglalt ismeretek könnyebbé teszik az eligazodást a szakirodalomban megjelenő, kőzetmechanikával foglalkozó anyagokban is. A geológusok, a mérnök-geológusok és a mérnökök, a beruházói, tervezői, kivitelezői és üzemeltetői munkakörben dolgozó mérnökök egymásra utalt tevékenységének eredménye az elkészült mű, a mérnöki alkotás, amelynek megvalósításához hatalmas szellemi tőke szükséges. Ennek a szellemi tőkének része kell, hogy legyen a kőzettestek osztályozásával foglalkozó ismeretanyag. A könyv előszaván és bevezetésén túl az alábbi fő fejezeteket tartalmazza: - Mémök-geológiai kőzetmodell. - Kőzettömb szilárdságának meghatározása laboratóriumi és helyszíni vizsgálattal - Tagoltsági jellemzők meghatározása - Tagoltság menti nyomószilárdság. - Kőzettest osztályozási módszerek. A könyv függelékében ajánlásokat ismertet az adatgyűjtés végrehajtásának egységesítésére, példát mutat be a kőzettest-osztályozások számítására, s megadja a Szerzők által ajánlott irodalom rövid címjegyzékét. Összeálló kőzet-környezetben végzett mérnöki munkák tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagyon változatos tulajdonságokkal rendelkező kőzetek különböző helyeken eltérően viselkedhetnek. A tervezést, a szerkezet-kialakítást nehezíti, hogy a helyszíni mintavételezéssel gyűjtött minták laboratóriumi vizsgálatai során nyert szilárdsági jellemzők csak a tagolatlan, ép kőzetre jellemzők, pedig a kőzeteket számtalan repedés, törés, kisebb-nagyobb elváló felületek tagolják. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kőzet-összlet viselkedését a tagolt kőzettest tulajdonságai és az adott térségben a kőzettestet érő földtani, vízföldtani, stb. hatások együttese határozza meg. A kérdés, hogy hogyan lehet ezt a nagyon sok tényezőt magába foglaló problémakört kezelni. Nagy tervezési és kivitelezési tapasztalattal rendelkező kőzet-mechanikusok kezdték el a kőzettesteket különböző tulajdonságaik segítségével osztályozni. Az osztályozások alapján várható az építésre használt kőzettestek és halmazok tulajdonságainak az eddigieknél pontosabb és valószerűbb figyelembe vétele. V.l.