Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
171 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Balaton környéki kisvízfolyások árvaszúnyog-faunájának felmérése: előzetes eredmények Móra Arnold 1, Tóth Mónika 2, Debreceni Ágnes 2, Takács Péter 1 'MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. 2Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: 2006-ban 27 Balaton környéki kisvízfolyás (18 az északi parton, 9 a déli parton) 61 mintavételi helyén gyűjtöttünk árvaszúnyog-lárvákat és exuviumokat. A tavaszi és nyári gyűjtések alapán 109 fajt azonosítottunk, amelyek közül 11 a hazai faunára újnak bizonyult. Mindezek alapján elmondható, hogy a Balaton környéki kisvízfolyások árvaszúnyog-faunája (néhány kivételtől eltekintve) ez idáig gyakorlatilag ismeretlen volt. 21 faj csak lárva alakban, 48 faj csak exuvium alakban került elő. Összehasonlítva az exuviumok és a lárvák alapján kapott faunisztikai eredményeket, a következőket állapítottuk meg: a tavaszi és nyári mintákat összevontan tekintve a lárvák és az exuviumok alapján kimutatott fajszám nem különbözött szignifikánsan az egyes vízterekben; azonban az egy időpontban vett mintákat figyelembe véve szignifikánsan több faj gyűjthető exuvium alakban. Összességében megállapítható, hogy kevesebb mintavétellel legalább ugyanannyi, vagy több árvaszúnyogfaj gyűjthető exuvium alakban, így ez a módszer - több más előnyével együtt - nagyobb figyelmet érdemel pl. az EU VKI vagy a NBmR mintavételi protokolljai között. Kulcsszavak: faunisztika, Chironomidae, exuvium, lárva, mintavételi módszer. Bevezetés A Balaton árvaszúnyog-faunisztikai szempontból az egyik legjobban ismert vizünk, ugyanakkor a tóba folyó kisvízfolyások árvaszúnyog-faunáját szinte egyáltalán nem ismerjük. Entz és munkatársai (1954) a Pécsely-patakból (Örvényesi-séd) említenek árvaszúnyogokat, de csak génusz szintű azonosítással. Árvaszúnyog-fajokkal ezekben a kisvízfolyásokban csak az utóbbi időben foglalkoztak {Ponyi et al. 2000; Szító 1999, 2000a, 2000b, 2003). Ezek azonban más jellegű, célzott vizsgálatok folytak, és faunisztikai szempontból csak szórványos adatokat szolgáltattak. A hazai árvaszúnyog-vizsgálatok egyik sajátossága, hogy elsősorban lárvák gyűjtésére koncentrálnak. Ugyanakkor az exuviumok gyűjtése számos előnnyel jár (vő. Móra és Dévai 2004). Ezek közül faunisztikai szempontból a legfontosabb, hogy sokkal több faj azonosítható bábbőrök alapján ( Ruse 1995), mint lárvák vizsgálatával. Munkánk elsődleges célja a balaton környéki kisvízfolyások árvaszúnyog-faunájának megismerése volt lárvák és exuviumok gyűjtése alapján. Emellett faunisztikai szempontból elemeztük a kétféle módszer hatékonyságát az ilyen jellegű vizsgálatokban. Anyag és módszer 2006-ban 27 Balaton környéki kisvízfolyás (18 az északi parton, 9 a déli parton) 61 mintavételi helyén gyűjtöttünk árvaszúnyog-lárvákat, emellett 35 helyen exuviumokat is. Lárvákat tavasszal és nyáron, több alkalommal, exuviumokat csak egy alkalommal, nyáron gyűjtöttünk. A mintavétel 1,5 m hosszú nyéllel ellátott kézihálóval történt, amelyet a kövek, faágak felszínéről való kézi egyeléssel egészítettünk ki. Célunk az volt, hogy lehetőség szerint a legtöbb fajt gyűjtsük be, így a vizsgált szakaszon megtalálható összes élőhelytípusból gyűjtöttünk. Az árvaszúnyog-exuviumokat uszadékhálóval (Móra és Dévai 2004), illetve néhány esetben kézihálóval gyűjtöttük. A gyűjtött példányokat 70 %-os etanolban tartósítottuk, majd laboratóriumban preparáltuk és azonosítottuk. A lárvákat Bíró (1981), Cranston (1982), Janecek (1998), Scether és munkatársai (2000), Vallenduuk (1999), Webb és Scholl (1985), és Wiederholm (1983) munkái alapján azonosítottuk, míg az exuviumok identifikálásához Langton (1991), Langton és Visser (2003), illetve Rossaro és munkatátsai (2002) munkáit használtuk. A fajok neveit Scether és Spies (2004) alapján adtuk meg. Az exuviumok és lárvák gyűjtése közötti különbségeket a fajszámok alapján, egyváltozós varianciaanalizissel vizsgáltuk. Gyakran előfordul, hogy az egyedeket csak génusz szinten lehet azonosítani, így az elemzést a következők alapján végeztük el: (1) össztaxonszám (a faji szinten pontosan nem azonosított taxonokat is figyelembe véve) a vizsgálat egészére vonatkoztatva; (2) össz-fajszám (csak a pontosan azonosított fajokat figyelembe véve) a vizsgálat egészére vonatkoztatva; (3) fajszám (csak a pontosan azonosított fajokat figyelembe véve) az egyidőben történt gyűjtésre vonatkoztatva; (4) csak exuvium vagy csak lárva alakban azonosított fajok száma (csak a pontosan azonosított fajokat figyelembe véve). Az elemzésekhez a Microsoft Excel programot használtuk. Eredmények Vizsgálataink során 978 lárvát és 1106 exuviumot, öszszesen 2084 példányt identifikáltunk. 5 alcsaládból 109 faj (14 Tanypodinae, 1 Diamesinae, 2 Prodiamesinae, 34 Orthocladiinae, 58 Chironominae) előfordulását bizonyítottuk. Exuvium alapján 88, lárva alapján 63 fajt azonosítottunk, 45 faj csak exuvium, 19 faj csak lárva alakban került elő (1. táblázat). 7 faj a magyarországi faunára újnak bizonyult: Diamesa tonsa, Cricotopus tricinctus, Orthocladius oblidens, Psectrocladius limbatellus, Parachironomus vitiosus, Polypedilum albicorne, Tanytarsus usmaensis. A mintavételi helyek többségén 10-nél kevesebb fajt találtunk, és rendkívül kevés volt azoknak a helyeknek a száma, ahonnan 20-nál több faj került elő (1. ábra). A fajok szempontjából tekintve hasonló a helyzet: a fajok túlnyomó része (83 faj) 5-nél kevesebb helyről került elő, míg 20-nál több helyen csak 2 fajt találtunk (2. ábra). Az északi, illetve déli oldalon található befolyók faunája között nem mutatható ki számottevő különbség. Az egyes (és egymáshoz akár igen közeli) vízfolyások faunája között viszont jelentős eltérések tapasztalhatók, mind a fajkészletet, mind a fajgazdagságot tekintve. A lárvák és az exuviumok gyűjtése alapján kapott eredményeket összehasonlítva a következők figyelhetők meg. A vizsgálat egészére vonatkoztatva a lárvák alapján kimutatott taxonszám nagyobb volt (3. ábra) az egyes helyeken, ha a faji szinten nem pontosan azonosított taxonokat is figyelembe vettük, de ez a különbség nem volt szignifikáns (n = 32, df = 1, F = 0,865, p = 0,355). Ha azonban csak a pontosan azonosított fajok számát tekintjük, ez nagyobbnak adódott az exuviumok alapján (4. ábra), de szintén nem volt szignifikáns a különbség (n = 32, df = 1, F = 2,643, p = 0,109).
