Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

168 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. r Észak-Dunántúli vízfolyások kérészfaunájának felmérése Cser Balázs 1 - Kovács Krisztián 2 'PTE TTK Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. 2Észak-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Mérőállomás, 9028, Győr, Török I. u. 68. Kivonat: A VKI elvárásait követvejelen munkában a 2005. évi makrogerinctelen mintavételek során előkerült kérészlárvák minél pontosabb lehetőleg fajszintű - azonosítását tűztük ki célul. 55 helyről gyűjtött 87 mintát vizsgáltunk, 27 fajt és további 8 génuszt azonosítottunk. Kérészfajokban leggazdagabbnak a Dömösi-Malom-patak, a Rák-patak, a Nováki-csatorna, a Pilismaróti-Malom-patak, a Rába, a Laj­ta, a Marcal és a Répce bizonyultak. A leggyakoribb fajok: Baetis vernus, Cloeon dipterum, Caenis luctuosa/macrura. Előkerült ritka­ságok: dunavirág (Ephoron virgo), Ephemerella mucronata, Ephemerella notata. Kulcsszavak: Ephemeroptera, Észak-Dunántúl, Víz Keretirányelv. Bevezetés A Víz Keretirányelv egyik fő célkitűzése - a vizek jó ö­kológiai állapotának elérése - számos új követelményt tá­maszt a vizek biológiai állapotának jellemzéséhez és minő­sítéséhez felhasználható módszerekkel szemben. A VKI szerinti EQR minősítéshez figyelembe kell venni az egyes vízterek eltérő tipológiájából adódó különbségeket, amihez nélkülözhetetlen a fajszintü indikáció, a típusokra jellemző karakterfajok ismerete. A környezetvédelmi felügyelősége­ken folyó biológiai vízminősítés a gerinctelen makrofauna vonatkozásában jelenleg a Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszeren alapul, amelyhez általában elegendő a csa­lád szintű azonosítás. A biológusok a makrozoobenton vizs­gálatok bevezetése óta lehetőségeikhez képest törekedtek a fajszintig történő azonosításra, ez azonban nem mindig volt eredményes. Az európai elvárásokra való felkészülés jegyé­ben és annak érdekében, hogy a 2007-ben bevezetendő új módszer és a korábbi eredményeink közötti átjárhatóságot megteremtsük, célul tűztük ki, hogy mind az új, mind a már korábban gyűjtött mintákban található kérészlárvákat faj­szinten azonosítsuk. A 2004. év eredményeit 2006-ban a MaViGe konferencián mutattuk be. Jelen munkában a 2005 -re vonatkozó faunisztikai eredményeket közöljük. A felü­gyelőségi makrogerinctelen vizsgálatok bevezetésétől nap­jainkig terjedő teljes időszak (2000-2006) áttekintését a ké­sőbbiekben fogjuk megtenni. Anyag és módszer A kérészlárvák gyűjtése a gerinctelen makrofauna minta­vételek keretében szabványos nyeles kézihálóval történt „kick and sweep" módszerrel és kézi egyeléssel. A 2005. év folyamán összesen 55 mintavételi helyről származó 87 min­tát vizsgáltunk (/. táblázat). A lárvákat 70 %-os etanollal tartósítottuk. Az azonosítást a következő művek segítségé­vel végeztük: BAUERNFEIND & HUMPESCH (2001), MÜLLER­LIEBENAU (1969). A nevezéktan BAUERNFEIND & HUM­PESCH (2001) munkáját követi. Eredmények és értékelésük A mintavételi helyek és időpontok az 1. táblázatban láthatók. A győjtött kérészfajok listáját a 2. táblázat mutat­ja. Összesen 27 fajt sikerült azonosítani. Egyes génuszokra jellemző azonosítási nehézségek, az állatok sérülései vagy a lárvák fejletlensége miatt további 8 taxont csak génusz szin­tig azonosítottunk, vagy csak kérdőjellel szerepeltetünk. A legnagyobb fajszámot (8-8) a dömösi Malom-patakban, a Rák-patakban Görbehalomnál és a Nováki-csatornában No­vák-pusztánál találtuk, ezt követi 7-7 fajjal, pilismaróti Ma­lom-patak, a Rába Árpásnál és a Lajta Hegyeshalomnál, 6-6 fajjal a Marcal Mórichidánál és a Répce Répceszemerénél. Valószínű, hogy további vizsgálatokkal még több faj kerül­ne elő. Ezen vízfolyások rövid jellemzése a következő: Dömösi-Malom-patak: A mintavételi hely a pataknak a településen keresztülfolyó szakaszán található. A meder szakaszosan árnyékolt. A víz áramlása gyors, a mederanyag zömében nagyméreté kövekből, kis mennyiségben kavics­ból áll. A medence jellegű szakaszokon nagyon kismértékű sóder és üledék felhalmozódás figyelhető meg. Vízi makro­fiton állománya gyakorlatilag nincs. A Víz Keretirányelv hegyvidéki, szilikátos alapkőzeten futó, durva mederanya­gú, kicsi vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyás típusában a vízi gerinctelen makrofaunát tekintve javasolt magyaror­szági referenciahely. Rák-patak, Görbehalom: A mintavételi szelvény a tele­pülés alatt, erdős területen található. A fás parti vegetáció szinte teljesen beárnyékolja a medret. Vízi makrofiton vege­tációja nincs. A patak gyors folyású, a mederanyag többnyi­re nagy kövekből, helyenként csupán az alapkőzetből áll, a medence jellegű helyeken sóder és finomabb üledék halmo­zódott fel. A VKI dombvidéki, meszes alapkőzeten futó, durva mederanyagú, kicsi vízgyüjtőjű vízfolyás típusában a vízi gerinctelen makrofaunát tekintve javasolt magyarorszá­gi referenciahely. Nováki-csatorna, Novák-puszta: A csatorna a Duna mentett oldali vízrendszeréhez tartozik, az Alsó-Szigetközi vízpótló rendszer reprezentatív helyszíne. A mintavételi hely Novák-puszta község határában a településen kívül ta­lálható. A vízfolyást árnyékoló fásszárú vegetáció kíséri, helyenként kisebb megvilágított szakaszok vannak. A víz egyértelműen áramló jellegű. A vízi makrovegetáció rend­kívül dús. A mederanyag nagyrészt kavicsból és nagyobb méretű kövekből áll, a szerves üledék mennyisége viszony­lag kevés. Lajta, Mosonmagyaróvár: A mintavételi hely a város belterületi szakaszán található. A meder széles, magasan töltésezett, nyílt területen húzódik. A víz ensen áramló. Hí­nárvegetációja kevésbé fejlett. Mederanyaga sóderból, nagy kövekből, kavicsból és kevés finom üledékből áll. Pilismaróti-Malom-patak: Nagyon hasonlít a Dömösi­Malom-patakra Szinte teljes egészében az ott leírtakkal jel­lemezhető, az üledék mennyisége valamivel több. A VKI hegyvidéki, szilikátos alapkőzeten futó, durva mederanygú, kicsi vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyás típusában a vízi gerinctelen makrofaunát tekintve szintén javasolt ma­gyarországi referenciahely. Rába, Árpás: A meder magasan töltésezett, erősen mó­dosított jellegű, fás szárú parti vegetáció csak a kevésbé me­redek bal parton figyelhető meg. A víz erős áramlású, mak­rovegetációja minimális. A mederanyag durva, kőből, ka­vicsból áll, a finom üledék mennyisége csekély. Lajta, Hegyeshalom: A mintavételi hely Hegyeshalom felett, az országhatárnál található. A meder széles, magas töltések közé van szorítva, nyílt területen húzódik, csak lágyszárú gyomvegetáció határolja. A víz áramlása erős. A makrofiton állomány jelentéktelen, néhány szál part közeli nád alkotja. A mederanyag kavicsokból és kövekből áll, a finom üledék mennyisége kicsi. Marcal, Mórichida: A mintavételi hely közvetlenül a te­lepülés szélén található. A meder széles, magasan töltése-

Next

/
Thumbnails
Contents