Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

119 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Köszönetnyilvánítás Munkánkat az OTKA T042583, az MTA VAHAVA projektje és a VAHAVA II (KLIMAKKT konzorcium) támogatta. Irodalom Hufnagel, L. & Gaál, M. (2005): Seasonal dynamic pattern analysis service of climate change research. - Applied Ecology and Environmental Research 3(1): 79-132. Jordán, F. (2003): Comparability: The key to the applicability of food web research. Applied Ecology and Environmental Research 1(12): 1-18. Ladányi, M, Horváth, L, Gaál, M. & Hufnagel, L, (2003): An agroecological simulation model system. Applied Ecology and Environmental Research 1(1-2): 47-74. Nováky, B. & Bálint, G. (2004): Éghajlatváltozás és a víz. Természet Világa, 135. évf.: 60-64. Ryan, P.D, Harper, D.A.T. & Whalley, J.S. (1995): PALSTAT, Statistics for paleontologists. - Chapman & Hall (now Kluwer Academic Publishers). Comparative analysis of climate change scenarios based on macroinvertebrate assembly on Lake Balaton Sipkay, Cs. - Hufnagel, L. Department of Mathematics and Informatics, Corvinus University of Budapest, H-1118. Budapest, Villányi út 29-33, Abstract: Samples of macroinvertebrates taken in bay located on the northern shore of lake Balaton during the years 2002, 2003. and 2004, throughout the whole season were used as a case study to compare the predictions of the six, internationally most accepted climate change scenarios. The collection of samples was carried out in microhabitats featuring common reed, narrow leaf cattail and open waters. The total number of individuals, biovolume and diversity of macroinvertebrates are expressed with a single indicator. We attempted to use the temporal change of this indicator for simulational modeling. We used a discreet deterministic model in which only the change of temperature was taken into account, other interactions may only appear disguised. By executing the model according to the different climate change scenarios, possibilities were opened to estimate the conditions around 2050. The results however, should be treated very prudently, not only because the model used is very simplified but also because the scenarios themselves are the results of different models too. Keywords: coenology, seasonal dynamic, simulation model, aquatic ecosyst Sipkay, Cs, Hufnagel, L. & Gaál, M. (2005): Zoocoenological state of microhabitats and its seasonal dynamics in an aquatic macroinvertebrate assembly (Hydrobiological case studies on Lake Balaton, JV».l) Applied Ecology and Environmental Research 3(2): 107-137. Sipkay, Cs. & Hufnagel, L. (2006a): Szezonális dinamikai folyamatok egy balatoni makrogerinctelen együttesben. Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica Hungarica 14: 211-222. Sipkay, Cs. & Hufnagel, L. (2006b): Makrogerinctelenek vizsgálata három jellegzetes balatoni mikrohabitatban. - Hidr.ológiai Közlöny 86: 106-109. Straile, D. (2005): Food webs in lakes - seasonal dynamics and the impacts of climate variability. In: Belgrano, A, Scharler, U.M, Dunne, J & Ulanowicz, R.E (2005) Aquatic food webs an ecosystem approach. Oxford University Press. Varga-Haszonits, Z. (2003): Az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásának elemzése, éghajlati szcenáriók. „Agro-21" Füzetek. Klímaváltozás - hatások - válaszok. 31. szám: 9-28. Eukarióta és prokarióta pikoalga törzsek fotoszintézisének összehasonlító vizsgálata Somogyi Boglárka

1, Vanyovszki József

2, Agyi Ákos

2, Vörös Lajos' 'MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany, 2Babes-Bólyai Tudományegyetem, Kolozsvár Kivonat: A pikoplankton a mérsékelt éghajlati övben sajátságos szezonális dinamikát mutat, tavasszal és ősszel pikoeukarióták, nyáron pikocianobaktériumok dominálnak. Egyes Duna-Tisza közi szikes tavakban - melyek akár 100 % pikoplankton dominanciát is mutathatnak - tavasszal és ősszel szintén pikoeukarióta dominanciát figyeltek meg. A pikoeukarióták ezen a mély tavakban is megfigyelhető évszakos dinamikájának okai még nem tisztázottak. Az előzőekben ismertetett szezonális dinamika okainak feltárása céljából meghatároztuk és öszszehasonlítottuk a Duna-Tisza közi szikes tavakból izolált ACT 0608-as törzsszámú eukarióta és ACT 0616-os törzsszámú prokarióta pikoalga törzs fotoszintézisét különböző hőmérsékleti és fényviszonyok között. Fotoszintetronban mértük az egyes törzsek oxigéntermelését 10 és 1000 |imol/m

2/s fényintenzitás tartományban. A mérések alapján meghatározott empirikus függvények megadták az egyes törzsek P-I görbéinek paramétereit (P

ma

x, It és a értékek). A kapott eredmények azt mutatják, hogy pikoeukarióta dominancia 9-13 °C és 100-500 nmol/m

2/sec fényintenzitáson lehetséges, pikocianobaktérium dominancia pedig 26°C felett és szélesebb fényintenzitás tartományban: 100-1000 (imol/m

2/s között lehetséges. A kapott eredmények megmagyarázzák a természetben észlelt szezonális dinamika eltéréseit: a hőmérséklet és fény változása együtt szabályozza a pikoplankton szezonális szukcesszióját a Duna-Tisza közi szikes tavakban. Kulcsszavak: pikoeukarióta, pikocianobaktérium, fotoszintézis, szezonális szukcesszió. Bevezetés Tengerek és édesvizek többségében a pikoplankton állományának túlnyomó hányadát az egy mikrométer átmérőjű cianobaktériumok teszik ki. Ezeknek a szervezeteknek a többsége a Synechococcus, Synechocystis illetve a Prochlorococcus nemzetségbe tartozik. Mellettük előfordulnak eukarióta organizmusok is, melyek mérete általában meghaladja a cianobaktériumokét, de mennyiségük rendszerint kisebb. Az eddig megismert édesvízi pikoeukarióták nagy része a Chlorophyta törzsbe tartozik. A pikoeukarióta csoport tagjairól kontinentális vizekben mindmáig keveset tudunk, ámbár egyes szerzők szerint tengeri területeken az elsődleges szerves anyag termelés jelentős hányadáért ez a csoport felelős a pikoplankton frakción belül (

Li, 1994; Worden, 2004). A pikoeukarióták a mérsékelt éghajlati övben sajátságos szezonális dinamikát mutatnak, ősszel megjelennek, s egészen nyár elejéig dominálnak a pikoplankton frakción belül, míg helyüket átveszik a cianobaktériumok (Porter et al., 1988; Sondergaard, 1991; Malinsky-Rushansky et al., 1995). A Balatonban először 2003 telén figyelték meg, hogy az alacsony hőmérséklet és fényszegény környezet ellenére gazdag pikoalga népesség alakult ki a jéggel fedett tóban (Mózes & Vörös, 2004). Az eukarióta pikoalgák télen, illetve tavasszal fordultak elő jelentősebb mennyiségben (Mózes et al., 2006). Az eukarióta autotróf pikoplankton dinamikájával kapcsolatos adatok összhangban állnak a szakirodalomban fellelhető eredményekkel (Sendergaard, 1991; Fahnenstiel et al., 1991; Fahnenstiel & Carrick, 1992; Pick & Agbetti, 1991; Hepperle & Krienitz, 2001), ugyanakkor a 2003 februárjában a Keszthelyi-medencében észlelt kiemelkedő pikoeukarióta abundancia érték az eddigi ismeretek alapján a legmagasabb irodalmi adatnak tekinthető (Mózes et al., 2006). A szikes tavak kutatásának sok évtizedes hagyománya van Magyarországon, nem jelent ez alól kivételt algaviláguk sem. Első ízben Schmidt (1999) hívta fel a figyelmet (adatok közlése nélkül) a piko-méretü fotoautotróf szervezetek időszakos tömeges elszaporodására a felső-kiskunsági szikes tavakban. Vörös és mtsai. 2001-ben végezték el a fito-