Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Vona Márton: A galgahévízi láprét vízháztartásának jellemzése

45 A galgahévízi láprét vízháztartásának jellemzése Vona Márton Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, Környezet és Tájgazdálkodási Intézet, Tájökológiai Tanszék, 2103. Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: vona.marton@mkk.szie.hu Kivonat: A galgahévízi láprét növényzete 2000 óta degradációnak indult, a nád és fűz egyre nagyobb területeket foglal el, kiszorítván a szibériai nőszirmot, kornistámicsot a fehér zászpát, valamint a rostostövű sást tartalmazó növénytársulásokat, ennek abiotikus okait kerestük. Vélhetően a láprét legmeghatározóbb eleme a víz, így a láprét vízháztartását értékeltük. A láprét vízháztartásának értékelése során összevetettük a térségben található két talajvízfigyelő kút 7 napos mérési gyakoriságú adatait (Aszód, Tura) 1961-2005 közötti időszakra vonatkozóan. Megállapítható volt, hogy e figyelő-kutak mérési eredményei jól jellemzik a terület talajvíz-járását. A területen 2005 áprilisában szintezési munkálatokat végeztünk. A szintezés eredményeiből kitűnt, hogy a láprét vízháztartásában elsősorban a Sósi-patak által szállított felszíni, felszín alatti víz a meghatározó, a Galga-patak nem szállít jelentős mennyiségű vizet. A Galga-patak valószínűsíthetően a lápréten összegyűlt felszíni és felszín alatti vizek visszaduzzasztásában játszik szerepet. A láprét vízmérleg elemeinek meghatározása érdekében, a területen 7 sekély fúrást mélyítettünk (3-3,5 m). A fúrás szelvényekből megállapítható volt, hogy a Galga-patak a láprét közvetlen környezetében részleges függő mederben folyik. 250 szúróbotos talajmintavétel (0-100 cm) során jelentős kiterjedésű eltemetett tőzegrétegeket és agyagos összleteket találtunk. Ezek az agyagos összletek, és eltemetett tőzegrétegek jelentős szerepet játszanak a láprét vízháztartásában, a területre eső csapadékot, valamint a talajvizet képesek megtartani, elraktározni. Valószínűsíthetően a terület üdeségéért nagymértékben felelősek. Vizsgálataink során értékeltük a láprét párolgási és csapadék adatait 1995, 2002, 2003, 2004, 2005-ös hidrológiai évekre vonatkozóan. A láprét párolgása jelentősen meghaladja a területére hullott csapadék mennyiségét 160-650 mm/év vízhiány keletkezett a vizsgált években. Ezt a vízhiányt a láprét vízutánpótlásában meghatározó szerepet játszó Sósi-patak vízgyűjtőjén hullott csapadék kompenzálni képes. Az éghajlatváltozási szcenáriók alapján a láprét vízhiánya fokozódhat, fenntartása, revitalizálása műszaki beavatkozásokat igényelhet. Kulcsszavak láprét, vízháztartás, talaj-növény összefüggés, éghajlatváltozás Bevezetés, célkitűzés Manapság egyre fokozottabb figyelem irányul a vizes élőhelyek felé. Területük hazánkban jelentősen lecsökkent, szigetszerüvé váltak. A természetes közegben betöltött egyedülálló ökológiai szerepüknek, valamint a Víz Keretirányelv végrehajtása szükségességének köszönhetően, egyre inkább az érdeklődés és a kutatások középpontjába kerülnek (Nagy és Bardóczyné 2005). A Galga és Sósi-patak „jó állapotnak" eléréshez szükséges a környezetének jó állapotát is el kell érni, a láprét revitalizálása indokolttá válhat. (Európai Unió Víz Keretirányelve 2000/60/EC) A vizsgált láprét a Galga-patak deráziós völgyében fekvő Galgahévíz település határában található. A galgahévízi láprét egyike a Galga-völgyében még fennmaradt, egykor kiterjedt területű lápréteknek. 1998 óta végzünk vizsgálatokat a területen, amelynek növényzetének fajgazdagságát, szigetszerű elhelyezkedését kutatjuk. Tapasztalatink alapján a láprét degradációja 2000 óta felerősödött, természetvédelmi szempontból értékes növénytársulások eltűnőben vannak, a nád és fűz egyre nagyobb területeket foglal el, kiszorítván a szibériai nőszirmot, kornistámicsot a fehér zászpát, valamint a rostostövű sást tartalmazó növénytársulásokat. A láprét kialakulását meghatározó egyik, talán a legfontosabb tényező a víz, ezért fennmaradásához alapvetően fontos a vízutánpótlás biztosítása. Az 1960-as évektől kezdődően jelentős változások történtek a kisvízfolyások kezelésének koncepciójában. A kisvízfolyások mederszabályozására, erózióvédelmi beruházásaira az állam anyagi forrásokat szentelt. A Galga-patak rendezési munkálatai több ütemben készültek (V1Z1TERV 1972; Ambrus és Szabó 1982, Közép-Duna Völgyi Vízügyi Igazgatóság 1969, 1972, 1986, 2003; Licskó és Hársfalvi 1989). Részleges mederrendezés 1958-60 között történt, majd az 1969-73 közötti időszakban, három ütemben készült el a patak komplex rendezése. A Galga mederrendezését az alsó szakaszon történő rendszeres elöntések tették indokolttá, Hévízgyök, Tura települések belterületének egy részét rendszeresen veszélyeztette a megáradt patak. A torkolattól 1,5 km-es szakaszon árvízvédelmi töltés, a 11+750-es folyamszelvényig pedig víztartó depónia került kialakításra. A Galga-patak vízrendezési munkáinak keretében került megerősítésre 1971-ben a Galga-patak jobb és bal parti töltése a zagyvai árvizek duzzasztási határáig 1,2 km hosszban. Ezzel az átépítési munkálattal a ZagyvaGalga-patak torkolati háromszögének árvízvédelmi biztonsága jelentősen megnőtt. Az 1960-70-es évek vízrendezési munkálatok jelentősen átalakították Galgahévíz környezetét. Galgahévíz és Hévízgyörk közötti terület a meliorációs munkálatok előtt egy egybefüggő láprét volt, melyet a Sósi-patak így kettévágott. A láprét foltokon vízlevezető csatornákat létesítettek, melyek a területek víztelenítését célozták. Ezek a víztelenítési munkálatok a hévízgyörki láprét területén sikeresek voltak, a láprét vegetációja nagy mértében degradálódott, azonban a vizsgált terület szántóföldi művelésre ma sem alkalmas. A mederrendezések mellett sor került a patak környezetének vízrendezésére is, számos vízelvezető csatornát létesítettek. Az elmúlt 15 évben a mezőgazdasági tájhasznosítás jelentős mértékben átalakult a térségben. A patak menti területek gazdátlanok, az egykori vizes élőhelyek revitalizációjára megnőtt az igény a természetvédelem oldaláról. A melioráció a területen vitatható sikereket ért el. A Galga elöntései ellen védik az övárkok a lakott területet, azonban az egykori 100 ha-os láprétet, értékes biotópot kettészakította, degradálta. A vízelvezetés nem érte el a tervezett célját, a terület nem vált alkalmassá szántóföldi művelésre. A láprét vegetációja azonban sérült, az ökológiai egyensúlya felborult, jelenleg rendezetlen, gazdátlan képet mutat. A felhagyott szántók nem képesek regenerálódni, invázív és ruderális gyomnövények nagy bontási értékekkel