Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

107 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Halak mozgásaktivitásának mérése rádiótelemetriás módszerrel a KisBalaton tározó I.- es ütemén Pintér Zoltán Szilárd

1 - Tátrai István

2 - György Ágnes Irma

1 'Szent István Egyetem, MKK, 2100. Gödöllő, Páter Károly út. 1. 2 MTA BLKI, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno út. 3., 3Veszprémi Egyetem, MK KT 8200. Veszprém, Egyetem utca 10. Kivonat: 2005. nyarán új technika, a rádió telemetria (ATS), segítségével hazánkban először mértük a halak mozgás aktivitását a sekély, eutróf Major tóban (10 ha), amely része a Kis-Balaton Tározó l-es ütemének. Összesen 14 halat jelöltünk meg (4 db csuka, 1 db harcsa, 2db ponty, 3 db dévérkeszeg, 5 db ezüstkárász) 150.0-151,9 MHz közötti frekvencián működő rádió jeladóval. Az adott hal legintenzívebb jelének (az észlelési távolság 100-150 m volt) helyét GPS segítségével koordináta formában rögzítettük. A jelölt halak négy óra alatti pozícióváltozása alapján, digitális térkép segítségével határoztuk meg az egységnyi idő alatt megtett távolságot. Eredményeink alapján, az ATS módszert alkalmasnak találtuk kisebb, sekély vízterületek halállományai mozgás aktivitásának mérésére. A módszer megbízhatóságát nagyban befolyásolják a jeladó élettartama, az időjárás és az észlelési távolság. Kulcsszavak: Rádiótelemetria, mozgásaktivitás mérés, Kis-Balaton Tározó, Major tó, Bevezetés A vízminőség-védelmi célzattal, 1985-ben létesített KisBalaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) I.-es ütem (Hídvégi tó), amelynek része a kísérleti, illetve horgászati célra használt sekély (0,9-1,4 m.), eutróf, izolált Major tó (10 ha) is, elsődleges célja a víz tárolása vízminőség javító szándékkal. A tárolt víz felhasználásának egyik alapvető célja kell, hogy legyen, a vízminőségi szempontokat figyelembe vevő halgazdálkodás kialakítása és vitele. A kialakítandó és fenntartandó halfauna szerkezetet a meglévő természetes vízi halgazdálkodási paraméterekből, a tápláléklánc működésének vizsgálatával a korábbi, valamint a tározón végzendő kísérletek alapján célszerű meghatározni (Tátrai és mtsai, 2000, 2003). A trofitás és a tápláléklánc kapcsolata c. új kutatási témánk kapcsán, amely átvezet a halgazdálkodást is érintő ün. ökológiai rehabilitáció megalapozásához, a KBVR l-es ütemén, első lépésben meg kell, hogy ismerjük a halállományok legfontosabb populáció-dinamikai paramétereit, mozgás-aktivitását és élőhely hasznosítás hatásfokát. Halállomány méréseink során megállapítottuk, hogy a Major tó hallal túlnépesített (Tátrai et al. 2005). Egyedszámban és biomasszában egyaránt a parti öv és a nyíltvíz között szignifikáns különbség volt. A két élőhelyen a halfauna összetétele eltér egymástól (György és mtsai, 2006). A fentiekből következően munkánk célja volt új technika, a rádió telemetria, alkalmazásával megvizsgálni domináns fajok táplálkozás-ökológiájuknak megfelelő mozgás aktivitását, fajonkénti szegregációját és potenciális élőhely hasznosítását a KBVR I. ütemén található Major tóban. Anyag és módszer A halak mozgásaktivitását rádiótelemetriás (Advanced Telemetry Systems model: R2100, frekvencia tartomány 150- 151.999 Mhz.) műszer (/. kép) segítségével mértük a KBVR I.- es ütemén található izolált Major tavon. Az ATS rendszer a következő egységekből áll: - jeladó (transzmitter), amely egyedi rezgésszámon (60 pulzus/perc) működik egyedi frekvencián - jelfogó antenna, amely állványzatra szerelve vagy kézben tartva - akár partról, akár pedig csónakból - nyújt segítséget az adott vízterület átpásztázásában. -jelvevő készülék, mely összeköttetésben áll az antennával, valamint egy fülhallgatóval, amely a jel helyének precíz tájolásához nyújt segítséget. A legintenzívebb jel helyét GPS segítségével koordináta formában rögzítettük. A rádiótelemetriás jeladóval ellátni kívánt egyedet, altatást követően nedves ruhára fektetve vetettük alá a gyors és kíméletes beavatkozásnak, amely során a transzmittereket a halak hátúszó alatti izmába operáltuk. Továbbá mértük a már jelölt egyedek teljes (TL)- és törzshosszát (SL) is. Ragadozóknál a szájnyílást is feljegyeztük. Miután az állat magához tért, különösebb gond nélkül elúszott. A jelölt halak koordinátáit két időpontban, de. tízkor és du. kettőkor mértük meg. A négy óra alatti pozícióváltozás alapján digitális térkép segítségével határoztuk meg az adott egyed által egységnyi idő alatt megtett távolságot. Az adott hal koordinátáit 5-7 méteres pontossággal mértük. A módszer megbízhatóságát nagyban befolyásolja a jeladó élettartama, az időjárás, a vízmélység, zavarosság, és nem utolsó sorban az észlelési távolság, amely 100-150 m volt. 1. kép. A rádió-telemetriás mérőrendszer (A TS) főbb eszközei: a-jelvevő berendezés, b- adatrögzítő és tároló, c-GPS 2. kép. A nyurga ponty hátúszója alá operált jeladó Eredmények és értékelésük Összesen 14 halat jelöltünk meg az alábbi fajmegoszlásban: csuka (Esox lucius) (TL min-max = 32,5-62,0 cm) 4 db, harcsa (Silurus glanis) (TL = 75,0 cm) 1 db, nyurgaponty (Cyprinus carpio morpha hungaricus) (TL min-max = 60,0-65,0 cm) 2 db, dévérkeszeg (Abramis brama) (TL min-max = 31,5-34,0 cm) 3 db, ezüstkárász (Carassius au-