Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Adatok a Fertő kisrák (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) faunájához Kiss Anita MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2163. Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. Kivonat: A Fertő magyarországi részén 1979 óta nem olyan voltak részletes vizsgálatok, amelyek a kisrák fauna összetételét, valamint az együttesek tér- és időbeli mintázatát vizsgálták volna. 2002-2005. között a Fertő jellegzetes élőhelyein (nyíltvíz, belső-tavak, nádas) követtük nyomon a kisrák együttesek összetételének és egyedszámának térbeli és időbeli változásait. A tó faunájára nézve 12 új fajt (Bunops serrícaudata, Alona intermedia, Alonella nana, Macrothrix rosea, Pleuroxus truncatus, Candona weltneri, Fabaeformiscandona fragilis, Fabaeformiscandona holzkampfi, Pseudocandona compressa, Eucyclops macruroides, Macrocyclops distinctus, Paracyclops affinis) jelenlétét mutattuk ki. A felsorolt új fajokkal együtt a tó teljes területéről ezidáig publikált (1890-2002.) 14 Crustacea faunával foglalkozó munka összesen 110 (48 Cladocera, 27 Ostracoda, 35 Copepoda) faj előfordulását említi Eurázsia legnyugatibb fekvésű sztepptavából. Kulcsszavak: sekéiy tavak, Fertő, Cladocera, Ostracoda, Copepoda, Bevezetés A Fertő Crustacea faunájának vizsgálata az 1890-es években Daday (1890, 1891, 1897, 1900) kezdeményezésére indult meg. Azóta nagy időbeli hézagokkal hozzávetőleg 67 vizsgálatsorozat foglalkozott a Cladocera, Ostracoda és Copepoda együttesek tanulmányozásával a tó magyar és osztrák részén. Az első, Daday (1890, 1891, 1897, 1900) által közölt munkák összesen 46 faj (25 Cladocera, 11 Ostracoda, 10 Copepoda) előfordulását közlik (1. táblázat 1. oszlop), majd Pesta (1954) 18 Cladocera és Zakovsek (1961) 16 Crustacea fajt említ a tóból. A fertői kisrák kutatás szempontjából 1979 kiemelkedően jelentős év volt. Ekkor jelent meg Herzig (1979) az osztrák oldal nyíltvízi, valamint Löffler (1979) a nádasok, továbbá a magyar oldalon Ponyi és Dévai I. (1979) a tó kisrák faunájával és az együttesek összetételével, tér-idő változásaival foglalkozó munkája. Herzig (1979) a tó nyíltvízi részeiről 7 Cladocera és 4 Copepoda faj mutatott ki, amelyből a két domináns faj az Arctodiaptomus spinosus és Diaphanosoma brachyuriim volt. Löffler (1979) a nádasok kevéssé kutatott sajátos, térben változatos faunájára hívta fel a figyelmet. Vizsgálatai során 19 Cladocera, 13 Ostracoda és 24 Copepoda faj előfordulását mutatta ki (/. táblázat, 3. oszlop). Megállapította, hogy a Fertő nyíltvízi részén gyakori Diaphanosoma, Moina, Macrothrix, Iliocryptus, Iliocycpris és Limnocythere génuszok a nádasokból hiányoznak, továbbá hogy az együttesek összetételének évszakos változása a nádasban sokkal határozottabb, mint a nyíltvízben. A magyar oldali tőrész számos pontjáról és élőhelytípusából Ponyi és Dévai I. (1977, 1979) összesen 22 Cladocera, 8 Ostracoda és 14 Copepoda fajt mutatott ki, köztük a magyar faunára új Potamocypris unicaudata-X (1. táblázat 2. oszlop). Megállapították, hogy a Fertő Cladocera faunája jelentősen megváltozott, és a Daday által említett 25 Cladocera közül 13 fajt azóta nem mutattak ki, ugyanakkor megemlítik, hogy a Copepodák fajszáma Daday vizsgálatai óta emelkedő tendenciát mutat. Megállapították, hogy a nyíltvízben július és szeptember között jellegzetes Diaphanosoma brachyurum — Bosmina longirostris — Acanthocyclops vernalis és Arctodiaptomus spinosus összetételű Zooplankton együttesek fordulnak elő, ugyanakkor a Fertőre jellemző Scirpeto-Phragmitetum utriculariosum típusú nádasokra a Chydorus sphaericus — Pleuroxus aduncus — Megacyclops viridis — Ceriodaphnia reticulata, míg a Scirpeto-Phragmitetum phragmitetosum nádasokra a Ceriodaphnia reticulata — Chydorus sphaericus — Megacyclops viridis — Daphnia curvirostris összetételű együttesek a jellemzőek. Ezt követően, Forró és Metz (1987) 1980-1982 között a Fertő osztrák tórészének nádasaiból 20 Cladocera és 14 Copepoda faj, 1989-ben (Forró, 1990) 14 Cladocera és 8 Copepoda előfordulását mutatta ki. Forró (2002) egy másik munkájában a Fertő-Hanság Nemzeti Park különböző víztípusaiból 33 Cladocera és 19 Copepoda, a Fertőből pedig 8 kisrák faj előfordulását közli (1. táblázat, 4. oszlop, a három munka összevonásával). A Fertő magyarországi részén a Ponyi és Dévai, I. (1977, 1979) vizsgálatai óta nem történtek olyan részletes vizsgálatok, amelyek a Fertő jellegzetes élőhelytípusaiban (nyíltvíz, belső-tavak, nádas) a Crustacea együtteseinek összetételével és változásaival foglalkoztak, ezért mindenképpen indokolt volt egy a Fertő különböző élőhelyein végzett vizsgálatsorozat megvalósítása. Anyag és módszer A vizsgálatokat 2002-2005. között végeztük a Fertő különböző élőhely-típusaiban: 1. Nyíltvíz — 3 mintavételi hely 2. Belső-tavak (Herlakni, Kisherlakni, Hidegségi-tó, Kládler-sarok) és Bozi-csatorna, 3. Nádas - 7 mintavételi hely, A Zooplankton mintákat 70 (im-es lyukbőségű planktonhálóval gyűjtöttük, az átszűrt vízmennyiség 50 liter volt. A mintákat a helyszínen 4%-os formalin-oldattal konzerváltuk. A planktonminták válogatását, valamint az egyes Crustacea fajok egyedeinek számolását és preparálását Nikon SMZ sztereo mikroszkóp és Olympus fénymikroszkóp használatával végeztük. Eredmények A mintavételi időszakban összesen 63 Crustacea faj (28 Cladocera, 13 Ostracoda, 22 Copepoda) előfordulását mutattuk ki (/. táblázat, 5. oszlop). A 63 fajból 12, a tó faunájára nézve új faj került elő (az 1. táblázat szürkével jelölt fajai), melyekkel együtt a tó teljes területéről ezidáig publikált (1890-2002.) munkák alapján a Fertőből összesen 110 (48 Cladocera, 27 Ostracoda, 35 Copepoda) Crustacea faj előfordulását mutatták ki. Az új fajok közül a Macrothrix rosea-1, (Löffler, 1959, Metz és Forró, 1991), valamint az Eucyclops macruroides-t (Löffler, 1959) a közeli Fertőzugból mutatták ki, a kagylósrákok közül pedig a Candona weltneri, Pseudocandona compressa és Fabaeformiscandona fragilis fajok a Fertőhöz közeli hansági Fehér-tóban előfordulnak (Kiss, 2002), sőt az első két faj ott a nádasokban kifejezetten gyakori. Az új fajok mellett a nádasokból kimutatott Daphnia magna előfordulását Pesta (1954) óta nem közölték a tóból. A Mixodiaptomus kupelwieseri ugyancsak Pesta (1954) fajlistáján szerepel, azóta nem került elő a tóból. Figyelemre méltó, hogy tó egyik leggyakoribb Crustacea faja, a Diaphanosoma brachyurum mellett néhány éve megjelent a Diaphanosoma mongolianum is (Forró, 2002; Gulyás és Forró, 1999). E faj előfordulásáról és egyedszámáról a tóban ismereteink igen hiányosak, további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy a két faj populációinak tér- és időbeli előfordulása hogyan változik a tóban, illetve, hogy a két faj együtt fordul elő, vagy netán a D. mongolianum fokozatosan felváltja a D. brachyurumot.