Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
74 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. Gyűjtők nevei: ÁP: Ács Péter, BP: Boda Pál, CsZ: Csabai Zoltán, GA: Gulyás András, KA: Kálmán András, KZ: Kálmán Zoltán, MA: Móra Arnold, PL: Papp László, SN: Soós Nándor, pes: palackcsapda, 3. ábra. A rakamazi hullámtéren lévő csapdapontok és a fogott állatok száma Az eredmények értékelése Vizsgálataink alapján a faj a tiszaberceli hullámtéren viszonylag nagy egyedszámú, stabil populációval rendelkezik, míg a rakamazi hullámtéren előfordulása esetleges, fennmaradása jelen körülmények között kérdéses. A rakamazi hullámtér víztereiből (a Nagy-morotva déli, tiszanagyfalui része kivételével) nemcsak a keresett faj, de szinte semmilyen más élőlény nem került elő, sem a palackcsapdákkal, sem vízihálózás során. A területen szinte csak légköri levegővel lélegző fajokat fogtunk, de azokat is csak kis számban. Mindössze egy-két vízfelszíni poloskát és 1 darab vízibogarat lehetett találni ott, ahol néhány éve még védett és nemzetközi egyezményekhez tartozó fajok nagy egyedszámban fordultak elő. A morotva e részét 2005 őszén kotorták, esetleg ez és az árvíz együttes hatása okozhatta az addig fajgazdag élőhely elszegényedését, degradációját. Az eddigi néhány adat és előfordulási hely alapján is elmondható, hogy a Graphoderus bilineatus valószínűleg kedveli az időszakos elöntést. Ugyan nemcsak árvizes évekből voltak adatok, de az előfordulási területek erre utalnak. A mostani gyűjtési periódus is ezt az elképzelést látszik megerősíteni. A 2006. évi nagy mértékű és hosszú ideig tartó elöntés után az ártéri vízterekben e faj lett a 2. legnagyobb egyedszámban előforduló taxon, a hasonló méretű vízibogarak közül. Természetesen az árvíz konkrét hatása a faj egyedszám változására csak folyamatos vizsgálatokkal deríthető fel pontosan. Svájci tavakban végzett felmérések szerint a faj kétcsúcsú éves aktivitási görbével jellemezhető. Az első egyedszám maximum áprilisra tehető, mikor az előző évi generáció áttelelt állatai szaporodnak és lerakják petéiket, miután nagy valószínűséggel elpusztulnak (csak kivételes esetekben élnek tovább egy évnél (Hendrich és Balke 2005)). A következő csúcs júliusban van, mikor az újonnan kikelt bogarak veszik birtokba a vizeket. Augusztusban általában nagyfokú repülési aktivitás, rajzás figyelhető meg a vízterek között (Brancucci 1979). Ezt látszanak alátámasztani az általunk tapasztaltak is, mivel a faj egyetlen egyede sem került elő a vizsgált területeken egyik őszi mintavételi periódus alatt. 2005-ben ezt magyarázhatjuk a késői időponttal és a lehűléssel (az állatok már valószínűleg nem mozogtak a hidegebb vízben), de 2006 szeptemberében szinte nyári meleg volt a mintavétel időpontjában és azt megelőzően is. Németországban ugyanakkor októberi fogást is feljegyeztek (Hendrich és Balke 2005). Természetesen a faj eltűnésében szerepe lehet az árvíz utáni nyár végén tapasztalt 70 cm-es vízszintcsökkenésnek is, ezt támasztja alá a faj nagyfokú diszperziós hajlama is, mivel az állat a nagy kiterjedésű és jelentős szabad vízfelülettel, dús partközeli vegetációval rendelkező állóvizeket preferálja (Galewski 1971), de nem zárhatók ki más hatások sem. Az élőhelyei közé beékelődött mezőgazdasági kultúrák, melyek a jelenlegi előfordulási területek fragmentáltságát okozzák, - mai ismereteink szerint - negatív hatással vannak a faj túlélésére, ezáltal a faj eltűnését eredményezik az addig egybefüggő élőhelyekről (Holmen 2000). A fentiek is jelzik, hogy még nagyon keveset tudunk a fajról, populációinak nagyságáról, sűrűségéről, korösszetételéről, élettartamáról, a mortalitási és reprodukciós ráta alakulásáról, valamint a metapopulációs struktúrákról. Az eddigi eredmények között is találhatunk ellentmondásokat. Ahhoz, hogy biztos megállapításokat tehessünk akár a hazai, akár az európai populációk megőrzésére, az előfordulási területek kezelésére, további alapvető faunisztikai, populációszerkezeti és -dinamikai, valamint viselkedésbiológiai vizsgálatok szükségesek. Az előzőekben leírtak alapján szükségesnek találjuk a vizsgálatok kiterjesztését. Az egyik kutatási irány a hazai előfordulás pontos feltérképezése, különös tekintettel azokra a faj számára megfelelőnek tekinthető területekre, ahol határainkhoz közeli előfordulásokat ismerünk (Szigetköz, Béda-Karapancsa, Gemenc) valamint a Tisza-mente egyéb hullámterei (lásd tivadari adat). Célkitűzéseink között szerepel továbbá az egyedek élőhelyen belüli és élőhelyek közötti mozgásmintázatának feltérképezése, polpulációdinamikai változások detektálása palackcsapdás fogás-jelölés-visszafogás módszer alkalmazásával. Köszönetnyilvánítás A vizsgálatokat a KÖM TVH és a HNP Igazgatóság Natura 2000 programja támogatta. Köszönettel tartozunk terepi segítségükért: Ács Péter, Barnucz Erika, Biri Etelka, Boda Pál, Debreceni Ágnes, Gál Zsolt, Gulyás András, Kecső Klára, Kézér Krisztina, Kosztka Livia, Kovács Enikő, Móra Arnold, Papp László, Tóth Mónika. Irodalom Ádám, L. 1986: Adephaga of the Kiskunság National Park, II: Dytiscidae-Gyrinidae (Coleoptera). In: Mahunka, S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park /. - Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 143-151. Anonymous 2006: Live Trapping in Danmark. - Latissimus 20: 31. Bameul, F. 1994: Les coléoptéres aquatiques des marais de la perge (Gironde), témoins de la fin des temps glaciaires en Aquitaine. Bulletin de la Société entomologique de France 99 (3): 301-321. vh: víziháló.
