Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A széles tavicsíkbogár [Graphoderus bilineatus (DeGeer, 1774)] előfordulása és természetvédelmi helyzete Magyarországon. Kálmán Zoltán - Kálmán András - Soós Nándor - Csabai Zoltán PTE TTK Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Pécs, 7624. Ifjúság útja 6. Kivonat: A széles tavicsíkbogár faunaterületünkön az intenzív faunakutatás megindulása előtt mindössze 5 előfordulási helyről volt ismert egy-egy régi, gyűjteményi példány alapján. Utoljára az 1940-es években gyűjtötték. Európában a fajt mindenhol különösen veszélyeztetett kategóriába sorolják. Közel 60 év multán 1998 és 2002 között faunisztikai kutatásaink során néhány Tisza- és Bodrog-menti holtmederből ismételten előkerült a faj néhány egyede. Új adatai ellenére azonban még mindig szinte semmit nem tudtunk a faj hazai előfordulásáról, populációi sérülékenységéről, stabilitásáról, veszélyeztetettségének mértékéről. A Natura 2000-es fajok monitorozása keretében 2005-ben kezdtük el a faj vizsgálatát ismert élőhelyein (Rakamazi- és Tiszaberceli hullámtér). Vizsgálataink alapján a faj a Tiszaberceli hullámtéren viszonylag nagy egyedszámú, stabil populációval rendelkezik, míg a Rakamazi hullámtéren előfordulása esetleges, fennmaradása jelen körülmények között kérdéses. A tiszaberceli hullámtéren 128 egyedet sikerült fogni, a rakamazi hullámtéren összesen 6 egyede volt kimutatható. Kulcsszavak: faunisztika, Natura 2000, hullámtér, palackcsapda, vízibogarak Bevezetés A Graphoderus bilineatus a századforduló környékén még mérsékelten gyakori fajként ismerték Európa nagy részén, azóta állományai jelentősen megcsappantak, a legtöbb élőhelyéről eltűnt, sok esetben az élőhely is teljesen megsemmisült. A széles tavicsíkbogár — mind lárváját, mind imágóját tekintve - könnyen azonosítható, nagy méretű csíkbogaraink egyike (Csabai 2000, 2005). Eltűnő állományai és egyre fokozottabb ritkasága mellett nagy valószínűséggel ez is hozzájárult ahhoz, hogy a természetvédelem egyik kiemelten értékes objektumaként tekintenek rá: A faj szinte minden európai országban védett, a legutóbbi módosítás óta Magyarországon is, eszmei értéke 50 eFt. (KöM 2001). A Berni Egyezmény (II.) hatálya alá tartozik ( Foster 1997), valamint számos nemzetközi egyezmény függeléke listázza [CORINE Biotóp lista, EU élőhely-védelmi irányelv (II+IV)] (Horváth és mtsai. 2003). Minden európai regionális, országos és összesített „Vörös Listán" szerepel, az IUCN Vörös Listán „veszélyeztetett" minősítésű (Foster 1996). NATURA 2000-es jelölőfaj (KÖM 2004), így az utóbbi néhány évben Európa számos országában (Dánia, Svédország, Németország, Hollandia, stb.) új kutatások indultak a faj előfordulási helyeinek felkutatására, megerősítésére és az egyes élőhelyek állományainak felmérésére (Cuppen és mtsai 2006, Drovenik és Pirnat 2003, Hendrich és Balke 2002, 2005, Holmen 2004, Koese és Cuppen 2006, Sierdsema és Cuppen 2006). Európai helyzetkép A Graphoderus bilineatus szinte teljes Európa területén előfordul, de mindenhol igen ritka, elsősorban észak-európai fajnak tekinthetjük (Nilsson 2005, 1. ábra). Az észak-európai országokban, az utóbbi évtizedekben is jelentősen csökkent az ismert lelőhelyek száma. 2002 óta Svédországban egyetlen ismert lelőhelyén sem találták meg, Dániában az utóbbi időben 6 helyről került elő, de több régi élőhelyén nem találták (Anonymous 2006, Holmen 2000). Lettországban 2 recens előfordulása ismert (Telnov és mtsai 2005), míg Észtországból 1963 és 1970 között került elő. A közép-európai populációk a kihalás szélére sodródtak, számos országban - köztük Magyarországon is - az utóbbi évekig kihaltnak hitték a fajt (Nilsson és Holmen 1995). Lengyelországban 30 régi és 3 recens előfordulása ismert (Kubisz 2004). Szlovákiában recens adatai a Duna mellékéről és a Latorca körzetéből (mindkettő a szlovák-magyar határok közeléből), valamint Pozsony környékéről vannak (Csefalvay 2001, Kodada és mtsai. 2003). Csehországban mindössze egyetlen helyről került elő a cseh-osztrák-szlovák határ közelében (Hajek 2004). Németországban 15 recens előfordulása ismert az északi és déli területekről, a középső országrészben csak 1980 előttről származó adatok vannak (Hendrich és Balke 2000, 2002, 2005). Szlovéniában egyetlen helyről került elő 2003-ban (Drovenik és Pirnat 2003). Nyugat-Európa nagy részén még rosszabb a helyzet: Franciaországban 1976-ban látták utoljára (Bameul 1994), Nagy-Britanniából az utolsó adat 1906-ból származik. Belgiumból 1950 óta mindössze 1 helyről ismeijük (Dopagne 1995), Luxemburgban 1951-ben gyűjtötték utoljára (Gerend 2003). Hollandiában 1980 óta 15 lelőhelye volt ismert, a 2002 utáni felmérések során számos korábbi lelőhelyén nem találták, de új területekről is előkerült (Huijbregts 2004, Cuppen és mtsai 2006, Koese és Cuppen 2006). Dél-Európában mindössze Olaszországból és a volt Jugoszlávia területéről ismerjük szórványos előfordulásait. Horvátországban legújabb példánya az elmúlt évben került elő a Kopácsi-réten, a horvát-magyar határ közelében (Keza N - szóbeli, közi.). Kelet-Európából (a volt Szovjetunió területéről) csak régi információk állnak rendelkezésre. A széles tavicsíkbogár Magyarországon A széles tavicsíkbogár faunaterületünkön az intenzív faunakutatás megindulása előtt csak néhány helyről volt ismert (MTM gyűjtemény példányok): Kalocsa (UTM: CS 45), Budapest (CT 56), Martonvásár (CT 34), Füzérradvány (EU 37), Rákos (CT 65) (Ádám 1986, Csiki 1946, Kuthy 1897, Speiser 1893). Emellett pontos helymegjelölés nélkül említi Kempelen (1868) Heves-Szolnok megyéből. A múzeumi példányok 1890 és 1940 közöttiek. 1998, 1999, 2002 években saját gyűjtéseink során több Tisza- és Bodrog-menti holtmederből előkerült. Recens előfordulási adatai ezidáig a következők voltak (csak bizonyító példányok adatai, rámutató koordináták): - Füzes-ér, Berek-laposa (Sárospatak, 1999, 21°36'03", 48°18'34", UTM EU 45, Csabai 2001) - Nagy-morotva (Rakamaz, 1999, 21°28'34", 48°06'46", UTM EU 32, Csabai 2001) - Oláh-zugi-Holt-Tisza (Tiszabercel, 2002, 21°38'09", 48°09'53", UTM EU 43, Csabai et al 2003) - Szakadás (Tiszabercel, 1998, 21°38'01", 48°10'07", UTM EU 43, Csabai 2001) - Szög-legelői-Holt-Tisza (Tiszaeszlár, 1998, 1999, 21 °27'44", 48°04' 18", UTM EU 32, Csabai 2001). Az Oláh-zugi-Holt-Tiszai előforduláson kívül - ahol 6 egyedet fogtunk - minden esetben 1 -1 példány került elő faunisztikai célú vízihálózás során. Ez alapján messzemenő következtetéseket nem lehetett levonni a faj hazai populációinak állapotáról. Annyi volt mindössze megállapítható, hogy jelenleg a rakamazi, tiszaberceli és sárospataki hullámtéren fordul elő a faj.
