Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

45 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ . A Mosoni-Duna halegyütteseinek longitudinális mintázata Guti Gábor MTA Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka u. 14 Kivonat: A magyarországi Duna-szakasz leghosszabb mellékágán, a 124 km hosszú Mosoni-Dunán tanulmányoztuk a halegyüttesek hosszirányú eloszlását 2005-ben. Elektromos halászhajó alkalmazásával a CEN elektromos halászatra vonatkozó szabványa szerint 47 mintavételi szakaszon vizsgáltuk a halállomány relatív abundanciáját. A mintavételi szakaszok hossza 590 m-től 1500 m-ig terjedt. A vízfolyás csaknem 40 %-át érintő vizsgálatsorozat eredményeként 25 halfaj előfordulását igazoltuk. A gyűjtött mintákban általában a küsz dominanciája volt megfigyelhető. A legnagyobb fajgazdagságot az alsó 15 km-es szakaszon mutattuk ki. Néhány halfaj relatív abundanciája összefüggést mutatott a meder morfológiai viszonyaival. A reofil fajok gyakorisága a mederesés mérséklődésével csökkent a folyón lefelé haladva. A Mosoni-Dunán a VKI víztipológia szerint elhatárolt három víztest halállománya közötti különbségeknél lényegesen jelentősebbek voltak a mintavételi helyszínek közötti lokális elérések. A felmérés tapasztalatai a VKI magyarországi bevezetéséhez kapcsolódó halbiológiai monitorozás tökéletlenségeire hívták fel a figyelmet, mint például a síkvidéki nagy folyók halállományának standardizált felmérésére általánosan elfogadható mintavételi eljárások kidolgozatlansága, vagy a Pannon ökorégió folyóira jellemző referenciamodellek hiánya az EFI alkalmazásával történő korrekt adatértékeléshez, stb. Kulcsszavak:Szigetköz, elektromos halászat, halbiológiai monitoring, Európai Hal Index, EU Víz Keretirányelv, biodiverzitás. Bevezetés A Szigetköz térségében a vízügyi ágazat egyik aktuális feladata a Mosoni-Duna vízszintsüllyedésével összefüggő problémák kezelése, az EU elvárásoknak megfelelő jó környezet-minőség elérésére, illetve fenn-tartására törekedve. A problémakörhöz kapcsolódóan, az Észak-dunántúli Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság irányításával 2004ben létrehozott 'ECONTACT' elnevezésű projektnek alapvető célkitűzése a Mosoni-Duna komplex hidrológiai és ökológiai felmérése. A folyó ökológiai állapotának értékelésekor feladatot jelentett többek között a halállomány vizsgálata is, a Víz Keretirányelv (VKI) elvárásainak megfelelően. A halállomány tudományos megfigyelése szempontjából a Szigetköz a legintenzívebben vizsgált térség a Duna magyarországi szakaszán. A több mint 200 éves múltra visszatekintő, és az 1990-es évek kezdetétől rendszeres halbiológiai kutatások eredményeként a kis-alföldi Duna-szakasz halfaunáját viszonylag jól feltártnak tekinthetjük (Guti 1993, 1997, 1998, 2002). A Mosoni-Duna ugyanakkor a halbiológiai vizsgálatok tekintetében elhanyagolt vízterületnek számít, csupán néhány korábbi, alkalomszerű felmérés adatai, valamint a hivatásos halászok halfogási adatsorai (Jancsó és Tóth 1987) alapján következtethetünk halállományának összetételére. A jelen tanulmány keretében megvalósított halbiológiai kutatás jelentette lényegében a MosoniDuna halállományának első átfogó feltárását (Guti 2006). A felmérés elsődleges célja a folyó aktuális halállományának megismerése volt, továbbá teszteltük a VKI ajánlásokhoz igazodó halakra alapozott ökológiai állapotértékelő eljárásokat. Módszerek A Mosoni-Duna a szigetközi ártér jobboldali peremén végigfutó 124 km hosszú, meanderező fattyúág. Két nagyobb mellékfolyó csatlakozik hozzá: a Lajta Mosonmagyaróvárnál és a Rába Győrnél. A Győr alatti 15 km-es alsó szakaszát elsősorban hajózási szempontok szerint szabályozták a 20. század kezdetén. A vízjárást 1908-tól a felső kiágazásnál árvízvédelmi céllal épített rajkai zsilip alapvetően meghatározza. Korábban Duna nagyobb árhullámainál a Mosoni-Dunába befolyó vízhozam elérhette a 300 mVot. Az elmúlt évszázadban folyamatosan csökkent a bevezetett vízhozam, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy a folyó felső szakaszán a meder szárazra került. Az 1980-as években a felső szakaszon jellemző havi kisvízhozam 0 mV volt április és július kivételével. A vízkészletet 2001. óta részben a dunacsúnyi vízkivételi zsilipen és törpe vízerőművön átadott 8-40 m s"

1 vízhozam határozza meg (Hullámvonal Kft. 2004). Hidrológiai és morfológiai szempontok alapján a Mosoni-Dunán három nagyobb szakasz különíthető el, amelyek a VKI víztipológiai rendszere szerint három erősen módosított víztestnek minősülnek: I) felső szakasz: 33 km hosszú, meanderező, 21 (5-50) %o esésű, a 20. század kezdete óta nem érintette árvíz; 2) középső szakasz (Mosonmagyaróvár—Győr): 72 km hosszú, meanderező, 10 (3-30) %o mederesésű, a lajtai árhullámok végigvonulnak rajta, 3) alsó szakasz: 15 km hosszú, nem meanderező, 4 %o mederesésű, árhullámok érik a Rábáról, Rábcáról és a dunai árvizek viszszaduzzasztó hatása is érvényesül (Hullámvonal Kft. 2004). A Mosoni-Duna halállományát elektromos halászhajó alkalmazásával mértük fel a CEN elektromos halászatra vonatkozó szabványában (CEN Document 2003) leírt eljárás szerint a Rajka és Vének közötti szakaszon. A halászhajó rögzített elektródokkal és egy 10 kW teljesítményű elektromos halászgéppel volt felszerelve. A mintavételi szakaszok felmérésekor meghatároztuk a kifogott halakat és megmértük az egyedek törzshosszát. A mérést követően a halakat visszaeresztettük élőhelyükre. A mintavételi szakaszok hosszát GPS készülékkel állapítottuk meg, 6 m széles halfogási hatósugarat számolva becsültük a lehalászott sávok területét. A lehalászott terület ismeretében jellemeztük az egyes halfajok relatív egyedsürűségét ind.ha" egységben kifejezve A halegyüttesek fajgazdagságát egyed alapú rarefaction analízissel hasonlítottuk össze. Az egyes minták fajösszetételének hasonlóságát hierarchikus osztályozással (euklideszi távolság) vizsgáltuk a fajok relatív abundanciája szerint. A statisztikai elemzésekhez SYN-TAX (Podani 1993) és PAST (Hammer et al. 2001) programcsomagokat használtunk. A kimutatott fajegyüttesek alapján minden mintavételi egységre meghatároztuk az Európai Hal Index (EFI) értékét (FAME Consortium 2005). Mivel a Mosoni-Duna referencia-viszonyainak meghatározására eddig nem történt kísérlet, jobb híján a 15. számú európai vízfolyástípust használtuk referenciaként az EFI számításakor. A 15. számú vízfolyástípusrajellemző fajösszetétel (pontyfélék dominanciája) és abiotikus mutatók (széles meder, viszonylag kis mederesés, stb.) állnak legközelebb a Mosoni-Duna viszonyaihoz. Eredmények A Mosoni Duna 118 és 5 fkm szelvényei között összesen 47 mintavételi szakaszon vizsgáltuk a halállomány összetételét, 2005. április 27. és 30. között a felső szakaszon 17 helyszínen, 2005. május 26. és 28. között középső szakaszon 24 helyszínen és 2005. június 30. és július 1. között az alsó szakaszon 6 helyszínen. A mintavételek során 5478 példány halat gyűjtöttünk, amelyek között 25 fajt azonosítottunk. Egyedszámát tekintve domináns (83 %) faj volt a küsz (Alburnus alburnus), valamint gyakori volt a bodorka