Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ. A küsz {Alburnus alburnus L.) első 24 órás ivadékának Zooplankton predációja a Balatonban Balogh Adrienn

1'

2 és G.-Tóth László

2 1 Pannon Egyetem, Analitikai, Környezettudományi és Limnológiai Intézet, Limnológi Tanszék, Veszprém 2 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany Kivonat: A 2004-2006. években vizsgáltuk Tihanyban a litorális Zooplankton szerkezetét és 27 félexperimentális kísérletben a küsz (Alburnus alburnus L.) ivadékának szelektív Zooplankton fogyasztását a külső táplálkozásra térés első 24 órájában. Az első 24 órás küsz ivadék tisztítási rátája a különböző Zooplankton csoportokra csökkenő sorrenbben a következő: Rotatoria (33,55 ml egyed"

1 h"

1) > veligera (31,79 ml egyed'h"

1) > Cladocera (11,59 ml egyed 'h"

1) > nauplius (8,96 ml egyed"

1 h"

1) > Copepoda (copepodit + aduit; 3,21 ml egyed"

1 h"

1). Az ivadék preferencia sorrendje a különböző balatoni Zooplankton csoportok napi fogyasztásában a következő: nauplius (33,36 préda egyed"

1 24 h"') > Rotatoria (20,58 préda egyed"

1 24 h"

1) » Copepoda (copepodit + aduit; 3,57 préda egyed"

1 24 h"

1) > Cladocera (2,37 préda egyed"

1 24 h"

1) > veligera (1,69 préda egyed"

1 24 h"

1). A táplálék-felvételi ráták alapján az egy napos balatoni küsz ivadék 17-21 °C körüli hőmérsékleten naponta saját testtömege kétszeresének megfelelő zooplanktont (elsősorban naupliuszt és kerekesférget) fogyaszt el. Egy 20xl0

3 egyedből álló ivadék raj naponta 16,1 m

3 Balaton-vizet szűr meg a kerekesférgektől és 4,3 m

3-t a naupliuszoktól, ezzel befolyásolhatja a litorális Zooplankton produkcióját is. Alburnus alburnus ivadék, Zooplankton, szelektív táplálkozás, Balaton Kulcsszavak: Bevezetés A balatoni Zooplankton szerkezetéről, mennyiségének és összetételének szezonális dinamikájáról már sok évtizedes adatsorok állnak rendelkezésre (pl. Ponyi, 1993, 2002; Parpala és mtsai., 2003). Arra nézve is rendelkezünk ismeretekkel, hogy a különböző balatoni halfajok idősebb korukban milyen Zooplankton fajokat fogyasztanak (pl. Bíró and Muskó, 1995; Specziár, 2002a,b; Specziár és Bíró, 2004). A halpredáció hatását a litorális Zooplankton szerkezetére azonban még nem kutatták. A balatoni köves litorál áprilistól kezdve egész nyáron át ívó halfaja a küsz (A. alburnus). Ivadéka tízezres iskolákban járva gyéríti a litorál zooplanktonját. Ezért megvizsgáltuk a korai küsz (A. alburnus) ivadék szelektív táplálkozását különböző balatoni Zooplankton csoportokon, s predációs nyomásának lehetséges hatását a parti övi Zooplankton szerkezetére. Anyag és módszer A litorális Zooplankton összetételét 2004-ben és 2006ban április-májusban vizsgáltuk heti gyakorisággal. Három helyen vettünk Zooplankton mintákat az MTA tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (BLK.I) mólójáról, a móló Kis-öböl felőli oldalán két helyen, és a nyílt víz felől egy helyen. Ugyanezeken a helyeken 2005-ben június közepétől november közepéig volt lehetőségünk gyűjteni zooplanktont heti-kétheti gyakorisággal. A Zooplankton mintákat (összesen 81 mintavételi alkalom), 60 |im-es hálóval felszerelt 34 literes Schindler-Patalas-féle mintavevővel vettük. 23 merítéssel a teljes litorális vízoszlopot mintáztuk, majd a zokat egyesítettük, 200 ml térfogatba tömörítettük, és 3,5 % végkoncentrációjú formalinnal tartósítottuk. A mintavételkor mindig mértük a tóvíz hőmérsékletét is (Horiba Portabale Che-quer U-10). A zooplanktont Zeiss-Opton fordított plankton mikroszkóppal számláltuk genus és species szinten, ill. fejlődési stádiumonként 63x-os nagyításon. Mintánként 4-5 almintából összesen legalább 500 egyedet számoltunk, így a számolás hibája a Järnefelt-formula (Padisák és mts., 1999) alapján < 10 % volt. Az egyedszámot egyed l'

1 egységben fejeztük ki. A predációs kísérletekhez a BLKI előtti parti kövekről gyűjtöttünk fejlődő küsz embriókat, amelyeket 10 pm-es planktonhálóval táplálékmentesre szűrt Balaton-vízben keltettünk ki üveg kristályosító csészékben, termosztátban „in situ" hőmérsékleten. A kísérletekben 5 db 5 literes üveg edényben 2,5-2,5 liter 10 pm-es hálón szűrt, temperált, levegőztetett tóvízbe 20-20 db szinkron elúszott és külső táplálékot még nem fogyasztott ivadékot helyeztünk. A hatodik üvegedény halak nélküli kontrollként szolgált. A kísérleti populációt további 3 órán át szoktattuk az edényekhez. Ezután 60 pm sűrűségű, 100 ml gyűjtőedényben végződő kézi planktonhálóval frissen hálózott zooplanktont pipettáztunk 6 mm átmérőjűre vágott hegyű, 5 ml-es finnpipettával az edényekbe. Előzetesen almintákat vettünk a zooplanktonból, és fordított plankton mikroszkóppal azonnal megállapítottuk összetételét és sűrűségét. Ennek alapján kalkuláltuk az etetési edényekbe pipettázandó Zooplankton sűrítmény térfogatát úgy, hogy az edényekben 500 egyed l"

1 körüli legyen a kiindulási sűrűség. Ez a balatoni Zooplankton sűrűségnek (Zánkai és Ponyi, 1997; Parpala és mtsai, 2003) mintegy kétszeresének felelt meg. A kísérlet ^ időpontját a Zooplankton bepipettázásának perce jelentette. Az inkubáció során, amely „in situ" hőmérsékleten zajlott, az ivadék által kifalt Zooplankton mennyiségének magállapításához a 3., a 6. és a 24. óra elteltével óvatos megkeverés után 500 ml vizet vettünk ki a kísérleti edényekből, ezzel arányosan csökkentve az ivadék számát is. A kivett kísérleti vízből a zooplanktont 60 pm-es planktonhálóval 20 ml térfogatba tömörítettük, 3.5 %-os végkoncentrációban alkalmazott formaiinban tartósítottuk, Zeiss-Opton planktonmikroszkóppal számoltuk. 2004 2006 közt hat alkalommal került sor kísérletre összesen 27 párhuzamban. Az ivadék tisztítási rátáját (CR) a különböző Zooplankton fajokra, méretcsoportokra és az egész közösségre Gifford (1993) nyomán számoltuk, amely megadja, hogy egy egyed időegység alatt hány ml vízből szűri ki a zooplanktont, miközben figyelembe veszi annak növekedési rátáját (k) is: CR = V — , N ahol: g = k lnC

2,-lnC, k = In C, - In C, t

2-t

x V: Az inkubált víz térfogata; N: Inkubált ivadék száma; k: Táplálék növekedési rátája; g: Táplálkozási együttható; C,: A táplálék kiindulási sűrűsége; C

2'. A táplálék sűrűsége az ivadék jelenlétében az inkubálás következő mintavételénél; C

2

x: A táplálék sűrűsége az inkubálás következő mintavételénél a kontroliban;