Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Fiala Károly–Sipos György–Kiss Tímea–Lázár Miklós: Morfológiai változások és a vízvezető képesség a Tisza algyői és a Maros makói szelvényében a 2000. évi árvíz kapcsán

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. Makónál a rövid tetözést követően, a meder kisimulásával, az érdesség és a maximális mélység csökkenése idején a szelvényterületben már nem történt jelentős ingadozás (70. ábra). A vízfolyás energiájának mérséklődésével alig következtek be változások, egyedül a leszálló ágat megszakító kisebb vízszintemelkedés hatására jelentkezett 1-2 %-os növekedés a vízvezető-képességben. A leszálló ág végén tapasztalt szelvényterület (533 m

2) közel azonos volt az energia tetőzésekor mérttel (április 19: 530 m

2), holott ekkorra az co értéke már 1,68 W/m

2re, azaz a tetőző érték tizedére esett vissza. Az, hogy a vízszint-csökkenés idején nem következett be az algyőihez hasonló, számottevő változás, sem pedig ingadozás, arra utal, hogy a hirtelen visszaeső munkavégző-képesség miatt az árhullám során megmozgatott hordalékot az energiáját vesztett folyó nem volt képes tovább mozgatni. Korábbi kutatásaink alapján a formák ilyenkor megmaradnak, s a kisebb vizek csak hosszabb idő múltán állítják vissza a korábbi mederállapotot (Sipos 2007). A szelvényterület változását összehasonlítva a két folyó esetében megállapítható, hogy arányaiban Makónál valamelyest jelentősebb volt a 2000-es során tapasztalt szelvény-terület ingadozás (AA=54 m

2, azaz 9,6 %) mint Algyőnél (AA = 157 m

2, azaz 9,1 %), de a két érték között alig volt eltérés (9. és 10. ábra). Az egymást követő napok esetében bekövetkező maximális szelvényterületváltozást tekintve a Tiszán 6,9 %-os, a Maroson 5,1 %os értéket kaptunk. Utóbbi adatok azonban nem lehetnek teljesen mérvadóak, hiszen a jelen mérési rendszeresség mellett az egy napon belül bekövetkező eltérések nem adhatók meg. Mindazonáltal az kitűnik, hogy a két szelvényben a vízvezető-képesség esetében megfigyelt változások 2000-ben hasonló mértékűek voltak. Ez még úgy is igaz, hogy a Maroson a fajlagos munkavégző-képesség maximuma több mint 2,6-szorosa volt a tiszai értéknek, az adatok szórása pedig Makónál 6,2-nek, míg Algyőnél 1,8-nak adódott. Annak hátterében, hogy a makói szelvényben a fentiek ellenére nem következtek be jelentősebb morfológiai változások, a kiemelkedően nagy görgetett-hordalék hozam állhat, amely mintegy kiegyenlíti a folyó energiaszintjében bekövetkező változásokat. A görgetett hordalék ilyen irányú jelentőségét azonban mérési adatok hiányában nem tudjuk pontosan megadni. 8. Összefoglalás A 2000. évi árvíz kapcsán mind a Tisza algyői, mind a Maros makói szelvényében jelentős morfológiai változásokat figyeltünk meg, amelyek alapvetően befolyásolták a középvízi meder vízvezető-képességét. A morfológia átalakulását a fajlagos munkavégző-képességgel, szükség szerint a vízszintváltozások ütemével vetettük össze. A változások iránya és mértéke a két szelvényben eltérő volt. Algyőnél felszálló ágakban a munkavégző-képesség nagyságától és a vízszint emelkedés ütemétől függően jelentős ingadozást figyeltünk meg a mélység és tagoltság tekintetében. Tendenciájukat tekintve a változások a medertalp szintjének csökkenése, a szelvény területének növekedése felé mutattak. A tetőzés napjaiban az energiaszint visszaesésével párhuzamosan a szelvényterület csökkent, a meder kisimult, amit a hordalékmozgás lassulásával, a mederaljzat feltöltődésével magyarázhatunk. A leszálló ágban ismételten dominánssá vált a meder kimosódása, a szelvényterület növekedése, annak ellenére, hogy az energiaszint egyértelműen csökkent. A folyamat okainak feltárására további vizsgálatok szükségesek. A makói szelvény esetében a meder kimosódása és tagoltabbá válása csak az első árhullám felszálló ágában jelentkezett. Ekkor tapasztaltuk a legnagyobb vízvezetőképességet. A fő-árhullám idején az Algyőnél tapasztalt folyamatokkal ellentétben a medertalp szintjének folyamatos emelkedését figyeltük meg, még a legnagyobb energiaszinteknél is. A rövid tetőzést követő leszálló ágban a meder morfológiai szempontból kiegyenlítődött, viszont a mélység értékek és a szelvényterület elhanyagolható mértékben változott. A vízvezető-képesség változékonysága mind napi szinten, mind a teljes árvizet tekintve igen hasonló volt a két vizsgálati szelvényben. Ez a legnagyobb és legkisebb szelvényterület között 9-10 %-os, míg napi szinten maximálisan 5-7 %-os eltérést takar. Mindez azért szembetűnő, mert a Maroson a fajlagos munkavégző-képesség ingadozása az árhullám során sokkal szélsőségesebb volt, mint a Tiszán (Makónál co

nlll

x/ü)

m

m = 10,6; Algyőnél 0)

ma

x/ (0^=4,6). A fenti folyamatok nyilvánvalóan természetesek, ingadozó jellegűek, azaz nem általánosíthatjuk szerepüket az árvízi szintek hosszabb távú emelkedésében. Ugyanakkor eddigi elemzéseink alapján megállapítható, hogy a mind a Tisza, mind a Maros medrének morfológiai paraméterei (mélység viszonyai, érdessége) valamint vízvezető képessége sok esetben nem a legnagyobb vízállás, de még csak nem is legnagyobb munkavégző képesség idején a legnagyobb. így az árhullámok során kialakulhatnak olyan helyzetek, amikor jelentős mértékben befolyásolja a meder alján formákban mozgó hordalék az átfolyási szelvény keresztmetszetét. Az összefüggések pontosabb megismeréséhez, esetleg általánosításához azonban további árhullámok adatainak összevetésére is szükség van. Köszönetnyilvánítás Köszönjük az ATIKÖVIZIG-nek a rendelkezésünkre bocsátott adatokat. Továbbá köszönjük a Magyar Hidrológiai Társaság 2007. májusi, budapesti ülésén elhangzott tanácsokat és észrevételeket. A kutatást az OTKA 62200 számú pályázata támogatta. Irodalom Bezdán M. 1998. Kölcsönhatások a Tisza-vízgyűjtő folyóin. Hidrológiai Közlöny 78/4: 247-249. Bezdán M. 1999. A Tisza balparti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra. Hidrológiai Közlöny 79/2: 89-99. Bodolainé Jakus E. 2003. Az 1998. évi őszi tiszai és más nagy árhullámok időjárási okairól. Vízügyi Közlemények 85, Különszám I: 2133. Bogárdi J. 1955. A hordalékmozgás elmélete. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bogárdi J. 1971. Vízfolyások Hordalékszállítása. Akadémiai Kiadó, Budapest Bogdánfy Ö. 1906. A természetes vízfolyások hidraulikája. Franklin Társulat, Budapest. Fehér F, Horváth J, Ondruss L. 1986. Területi vízrendezés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Fiala K, Kiss T. 2005. A középvízi meder változásai az 1890-es évektől az Alsó-Tiszán. Hidrológiai Közlöny 85/3: 60-68. Gábris Gy, Telbisz T, Nagy B, Belardinelíi E. 2002 A tiszai hullámtér feltöltődésének kérdése és az üledékképződés geomorfológiai alapjai. Vízügyi Közlemények 84/3: 305-322.