Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
5. szám - Fiala Károly–Sipos György–Kiss Tímea–Lázár Miklós: Morfológiai változások és a vízvezető képesség a Tisza algyői és a Maros makói szelvényében a 2000. évi árvíz kapcsán
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. taknak. Mindez a jelentősen nagyobb vízfelszín esés értékeknek, és a magasabb lebegtetett hordalék töménységnek tudható be. Mindemellett az is megfigyelhető, hogy a fő-árhullámok kapcsán Algyőnél és Makónál a munkavégző képesség a vízállás tetőzése előtt 2 nappal, illetve 4 nappal jelentkezett (3. és 4. ábra). 5. Eredmények. Az algyői szelvény morfológiai változásai Első felszálló ág (1) és második felszálló ág (3) Az első gyors levonulású árhullám (február 1. - március 4.) idejére csupán egy (felszálló ági) vízhozammérés esett, a morfológiai változások egzakt leírása nem volt összevethető volt a következő árhullám felszálló ági felmérésével, ugyanis mindkét esetben közel azonos vízállás és vízhozam mellett történt a szelvényezés. A maximális mélység (d ma x = 18,2 m, illetve d ma x= 18,5 m) és az érdességi index (r = 28,7, illetve r = 29,2) esetében tapasztaltunk kis mértékű eltérést (6. ábra), amelynek valószínűsíthető oka, hogy a februári felmérés idején a fajlagos munkavégző képesség értéke 1,6 W/m 2, míg a következő időpontban 2,0 W/m 2 volt (3. ábra). A rendszer energiája mindkét esetben lökésszerűen nőtt, ami a gyors vízszint-emelkedésnek az eredménye (36 cm/nap, illetve 30 cm/nap). A munkavégző képesség növekedésének halehetséges. A február 7-i mérés szelvénye ugyanakkor tására a mederanyag felszaggatása megkezdődött. 40 60 80 szélesség (m) 5. ábra: A meder változása a Tisza algyői szelvényében a 2000. évi árvíz során (A), illetve három jellegzetes keresztszelvén y a mérési időszakból (B) . . 10 JL_ 2. érdességi jndex E. $ 12 i átlagos melység •4) E 1 8 maximális, mélység 20 dátum 5. ábra Az algyői szelvény morfológiai paramétereinek alakulása a 2000. évi árvíz során Második felszálló ág (3) és első tetőzés (4) A fő-árhullám első szakaszában (március 4.-21) csupán két vízhozam-mérést végeztek (3. ábra), amelyek közül az első az intenzív áradó ág idején, a második a nyolc napig tartó tetőzéskor készült. A felszálló ágban a vízszintemelkedés elérte a napi 30 cm-t, a maximum márc.12 és 18. között volt (44-66 cm/ nap), míg 18-án már 0 cm volt a vízszintváltozás. A medret viszonylag nagy maximális mélység (d ma x = 18,5 m) és érdességi index (r = 29,2) jellemezte (6. ábra). A tetőzés ideje alatt (március 22.-30.) a maximális mélység (D ma x=18,0 m) és az érdességi index is visszaesett (r = 28,5 m), holott a fajlagos munkavégző képesség co = 2,0 W/m 2-ről co = 3,5 W/m 2-re emelkedett. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a felszálló ági és tetőző meder morfológiája között a fajlagos munkavégző képesség értékeitől független változások jelentkezhetnek. Ezt az összefüggést több egymást követő, rendszeres felmérés segítségével lehet feltárni (lásd később). Harmadik felszálló ág (5) A vízszintek pár napos stagnálását követően március 31. és április 19. között ismét intenzív emelkedés kezdődött, a kezdeti időszakban 12 cm/nap, április 10.-től azonban 30 cm/napos áradási ütem volt jellemző. Ezen időszakhoz kapcsolódóan elmondható, hogy az átlag és maximális mélységek növekedtek, ám ezek változásai meglehetősen rendszertelennek tűntek (6. ábra). Az eróziós tevékenység maximuma azonban erre az időszakra tehető, amit bizonyít, hogy ekkor (április 19.) mérték a legnagyobb átlagmélységet és maximális mélységet (d ál l= 13,1 m; d ma x= 19,1 m). Szintén
