Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Várallyay György: A talaj, mint legnagyobb potenciális természetes víztározó

33 A talaj, mint legnagyobb potenciális természetes víztározó Várallyay György MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest Kivonat: Egy felmérés megállapítása szerint: a jó minőségű talajvízből kapillárisán a talajvízszint feletti talajrétegekbejutó víz menynyisége Magyarország teljes öntözési kapacitásának két-háromszorosa. Nem mindegy tehát, hogy a talaj hatalmas potenciális talajnedvesség-tározótere hogy töltődik fel, milyen mértékben telítődik, és miként hasznosul, illetve hasznosítható, talaj, talajvíz. Vizek világnapja. dés következtében esetleg kevesebb) mint jelenleg (Láng et al„ 2007; Somlyódy, 2002; Várallyay, 2003), s nem fog csökkenni annak tér- és időbeni változékonysága sem. Nemcsak az éves csapadékösszeg mutat ugyanis szeszélyes ingadozást (2. ábra) (Varga-Haszonits, 2003), hanem annak havi, heti, napi, sőt órás megoszlása is (Magyarország Nemzeti Atlasza, 1989). Kulcsszavak: A víz eloszlása bolygónkon nagyon egyenetlen: 97,5 %a sós vizű óceánokban és tengerekben van; a 2,5 %-nyi édesvíz-készlet 90-95 %-a pedig szilárd halmazállapotú jégtakaró, hó, vagy fagyott talajvíz. A folyékony halmazállapotú édesvízkészlet mintegy fele felszín alatti mélységi víz, talajvíz és talajnedvesség, s csak másik felét képezik álló- és folyóvizek, ill. az ökoszisztémák biomasszájában felhalmozott „zöld víz". Érthető tehát, hogy a világ édesvízkészletei egyre inkább keresett hiánycikké, stratégiai jelentőségű tényezővé válnak. Különösen érvényes ez, ha figyelembe vesszük, hogy az emberiség létét biztosító biomassza-termelést akadályozó tényezők jelentős része is a vízzel kapcsolatos (1. ábra) (Várallyay, 2004, 2005b; Várallyay et al„ 1980b). A) B) C) D) E) F) a) Európa b) Közép-Amerika ( c) Eazak-Amerika d) Dél-Ázsia e) Afrika j) Dél-Amerika g) Ausztrália h) Délkelet-Ázsia i) Észak- és Közép-Ázsia j) Világátlag 1. ábra. A biomassza-termelést akadályozó természeti tényezők a Földön (az összes terület %-ában) A) Szárazság. B) Tápanyag-stressz (hiány, túlzott mennyiség, toxicitás). C) Sekély termőréteg. D) Túl bő nedvesség. E) Állandó fagy. F. Hasznosítható. Magyarország természeti adottságai között is nagy biztonsággal előre jelezhető, hogy az életminőség javítását célzó társadalmi fejlődésnek, a mezőgazdaság-fejlesztésnek és a környezetvédelemnek egyaránt a víz lesz egyik meghatározó tényezője, a vízfelhasználás hatékonyságának növelése, ennek érdekében pedig a talaj vízháztartás-szabályozása megkülönböztetett jelentőségű kulcsfeladata (Láng et al., 2007; Ligetvári, 2006; Somlyódy, 2002; Várallyay, 2001, 2005a,b). Korlátozott vízkészletek, szélsőséges vízháztartási helyzetek Vízkészleteink korlátozottak. A lehulló csapadék a jövőben sem lesz több (sőt a prognosztizált globális felmelege2. ábra. Az éves csapadékösszegek változása a 20. században (Varga-Haszonits, 2003) Hazánkban - elsősorban a Magyar Alföldön - éppen ennek a szeszélyes szélsőségességnek van megkülönböztetett jelentősége. A lehulló csapadéknak ugyanis gyakran csupán szerény hányada jut el a növényig, s adódik így zavar a növények vízellátásában, van, vagy lenne szükség a hiányzó víz pótlására, illetve a káros víztöbblet eltávolítására. Esetleg ugyanabban az évben és területen, amelyre egyaránt jellemző a belvíz-veszélyeztetettség és aszály-érzékenység. Nem lehet számítani a 85-90 %-ban szomszédos országokból érkező felszíni vizeink mennyiségének növekedésére sem, különösen nem a kritikus „kisvízi" időszakokban. Felszín alatti vízkészleteink nem termelhetők ki korlátlanul súlyos környezeti következmények kockázata nélkül, mint erre az utóbbi években a már-már katasztrófái, „sivatagosodási" tüneteket okozó Duna—Tisza közi talajvízszintsüllyedés hívta fel a figyelmet (Pálfai, 2005; Somlyódy, 2002). Ráadásul a Magyar Alföld alatti talajvizek jelentős hányada kedvezőtlen minőségű; nagy sótartalmú és kedvezőtlen só-összetételű, ami felhasználási lehetőségeiket gyakran korlátozza, sőt kizárja (Várallyay, 2004). A korlátozott készletekből először a lakossági és ipari vízigényeket kell kielégíteni, beleértve az üdülés és a természetvédelem vízigényeit is. Mivel ezek mindegyike gyorsan és nagymértékben növekszik, a fokozott mértékű felhasználással óhatatlanul romló vízminőség pedig újabb és újabb vízkészleteket zár ki a növénytermesztési vízfelhasználásból, egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a biztonságos biomassza-termelés növekvő vízigényét a jövőben Magyarországon (is) csökkenő vízkészletekből kell kielégíteni (Somlyódy, 2002; Várallyay, 2005a). Ilyen körülmények között megkülönböztetett jelentősége van a talaj vízgazdálkodásának, vízraktározó funkciójának. A talaj vízháztartásának jelentősége