Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

5. szám - Homoródi Krisztián–Krámer Tamás–Józsa János: Szél keltette hullámzás mérése és becslése a Fertő-tó példáján

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 5. SZ. P(H>5 cm) — - -p(H>10cm) p»(H>20cm) 13. ábra. Adott magassági küszöbszintet (5 cm; 10 cm és 20 cm) meghaladó hullámok gyakorisága RUST Fertoboz NEUSIEDL am See Oggau Podendorf Weiden Purbach Donnerskirchen 14. ábra. A nádas-nyíltvíz határának becsült hullámkitettsége az északi, nagy tórészen. A világos tónusú sáv az 5 cm, a közepes tónusú sáv a 10 cm és a sötét tónusú sáv a 20 cm-es magassági küszöbszinthez tartozó meghaladási tartós ságértékeket mutatják (Homoródi, 2006) A 14. ábrán megjeleni a keleti és a nyugati part hullámzás kitettségében lévő különbség. A leggyakoribb és egyben legerősebb szelek kitett keleti parton 20 cm-nél magasabb hullámok is kialakulnak, míg a nyugati parton a 10 cm-t meghaladó hullámok gyakorisága is jóval kisebb. Ezek az eredmények alátámaszthatják a nádasöv eltérő fejlettségét a két part mentén. A partvédelem igényeivel szemben a kotrási munkálatok tervezésekor vagy a morfológiai változások becslésekor nem elegendő, ha csupán a part mentén ismerjük a bizonyos küszöbszint feletti hullámok valószínűségét, hanem szükség van a teljes tóra kiértékelt tartóssági mezőkre. A hullámklíma területi eloszlásának ismerete vízminőségi és hidrobiológiái szempontból is fontos lehet. Vízminőségi szempontból például az esetleges szennyező anyagoknak a tóban az üledékkel együtt történő transzportja, hidrobiológiái szempontból pedig az algavirágzás és a hullámzás között feltárt kapcsolat miatt. Ahhoz ugyanis, hogy kialakuljon az algavirágzás, azaz az algák tömegesen elszaporodjanak, két feltételnek teljesülni kell: megfelelően magas hőmérséklet, kellő napfény-besugárzás. Egy sekély tóban a heves hullámzás felkeveri az üledéket és ezzel a napfény behatolásának mélységét jelentősen lecsökkenti, ami megakadályozza az algavirágzást. A Fertőrákosi öböl kotrásának tervezésénél a hullámzásnak ezt a hasznos funkcióját is figyelembe vették. A hullámtartóssági mezők meghatározásához a digitális medermodell és az előzőekben is használt öthónapos szél-idősor alapján számítottuk a különböző küszöbszint feletti hullámok tartósságának területi eloszlását (15. ábra). Az eredmények azt mutatják, hogy a 10 cm-t meghaladó hullámok kialakulásában a tó mélységének nagyobb a szerepe, hiszen az eloszlásukat erőteljesen meghatározza a tómeder domborzata. Ezzel szemben 20 cm-es, vagy ennél nagyobb hullámok előfordulását a meghajtási hosszak és a legnagyobb szélsebességek határozzák meg. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a legnagyobb hullámok a tónak azon a részén a legtartósabbak, ahol a part mentén nem található nádas. Ez az egybeesés felveti a hullám-viszonyok és a nádas jelenléte, terjedése közötti kapcsolat részletesebb vizsgálatának igényét. 7. Összefoglalás Cikkünkben röviden a mérnöki gyakorlatból vett néhány példával vázoltuk a szél keltette tavi hullámzás és annak becslésének fontosságát. Bemutattunk egy elterjedt hullámparaméter-becslési módszert, az SPM tapasztalati képleteit. A képleten végzett érzékenységvizsgálatok megmutatták, hogy a számított hullámparaméterek megbízhatósága elsősorban a megadott szél és a meghajtási hossz pontosságától függ. Egyidejű terepi szél- és hullámzásmérések segítségével igazoltuk a módszemek a Fertő tó északi, ausztriai részén uralkodó viszonyok közötti alkalmazhatóságát. Végül áttekintettük, és ábrákkal szemléltettük a hullámklíma-becslési módszertan főbb lépéseit és eredményeit. A témakörrel foglalkozó jövőbeni második cikkünkben a sekély tavi nyomásalapú hullámzásmérések mintavételi elveivel és megbízhatóságával kapcsolatos kutatásaink eredményeit fogjuk bemutatni. Irodalom SPM - Shore Protection Manual (1984): 4th Ed. 2 vols., US Army Engineer Waterways Experiment Station, Coastal Engineering Re search Center, US Government Printing Office, Washington, D.C. Starosolszky Ö. (1970): Vízépítési hidraulika. Műszaki Könyvkiadó, Budapest