Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

4. szám - Pálfai Imre: Magyarország vízkészletei és hasznosításuk a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 4. SZ. vizek nagyobb arányú öntözési fölhasználása nem javasolható, mert e készleteket meg kell őrizni az ivóvízellátás számára, illetve olyan vízigények kielégítésére, amelyek ivóvíz minőséget kívánnak. Magyarországon az engedélyezett talajvíz- és rétegvízkitermelés összességében megközelíti a maximálisan kitermelhető (utánpótlódó) készletet, ezért minden további vízkitermelés engedélyezése, így a mezőgazdasági célúé is, igen körültekintő mérlegelést igényel. A felszín alatti vízkészlet lehető kímélése érdekében minden vízhasználat vonatkozásában előtérbe kell helyezni a víztakarékos megoldásokat (a vízveszteségek csökkentése, víz-visszaforgatás, optimális vízadagolás, stb.). A felszín alatti vizek sajátos típusa a nagy mélységből feltörő, illetve kutakkal kitermelt hévíz, amelyet energetikai és gyógyászati célra is hasznosítanak. Hazánkban jelenleg kb. 900 hévízkút (30°C-nál melegebb vizet adó kút) van üzemben, s ebből mintegy 200 a mezőgazdaságban. A hévízzel fűtött fólia- és üvegházak összterülete kb. 200-300 hektár. Ezen kívül szárító berendezésekhez, baromfinevelő telepek, sertésfiaztatók, borjúnevelők fűtéséhez, szociális létesítmények és műhelyek fűtéséhez és melegvíz-ellátásához is igénybe veszik a hévizet, illetve a geotermikus energiát. Ilyen célokra összesen kb. 30 millió m

3 hévizet termelnek ki évente. Mivel a hévízkészlet természetes utánpótlódása csekély mértékű, a kitermelt hévizet használat, vagyis lehűlés után, a felszín alatti rétegekbe lehetőség szerint vissza kell sajtolni. Ez a müvelet a rétegenergia fönntartása mellett környezetvédelmi szempontból is előnyös, mert a hévizek gyakran nagy sótartalmúak, a környezetre károsak, többek között leronthatják az öntözővíz minőségét is, ha a csurgalék hévíz az öntözőrendszer csatornáiba jut. A hévíz-visszasajtolás költséges eljárás, jelentősen rontja a geotermikus energia-hasznosítás versenyképességét, ezért ez a hasznosítási forma a jelenleginél nagyobb állami segítséget és támogatást kíván. A csurgalék hévizeknek jelenleg csak töredékét (néhány százalékát) juttatják vissza a vízadó rétegekbe. A felszín alatti vízkészletet a mezőgazdaság - az erdőgazdasági és a járulékos vízhasználatokkal együtt - összesen hozzávetőleg 150 millió rn'/év vízhasználattal terheli. Összegzés és javaslatok 1. Felszíni vízkészleteink döntő többsége külföldről származik, s ez hazánkat a felvízi or-szágokkal szemben kiszolgáltatottá teszi. Ilyen szempontból különösen a Tisza-völgy helyzete nyugtalanító. Ezért a felvízi országoktól minél előbb garanciát kell szerezni arra, hogy katasztrofális vízszennyezések a jövőben ne fordulhassanak elő. Arra az esetre, ha ilyen mégis bekövetkezne, megfelelő forgatókönyvvel, közös kárelhárítási tervekkel kell rendelkeznünk. E terveket - a Duna-völgyi regionális vízminőségi riasztórendszert kiegészítve - minél előbb el kellene készíteni. Pillanatnyilag a legsürgősebb a Maros egyik mellékfolyója (az Aranyos) menti aranybánya-nyitás ügyének rendezése. Hosszabb távon, különösen, ha a Kárpát-medence éghajlata szárazabbá válik, nemzetközi egyezményekben kellene szabályozni a határon átadandó minimális vízhozamokat. 2. A felszíni és a felszín alatti vízkészletek jó állapotának megőrzését, illetve megteremtését szolgáló teendőket az retirányelve (2000/60/ EK) tartalmazza. A Keretirányelv végrehajtásához minden szektornak, így a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia (pontszerű és diffúz szennyezések csökkentése, a vízbázisok védőzónáira vonatkozó előírások betartása, stb.), amihez intézkedési programok szükségesek. A monitoring hálózat kialakításának határideje 2006, a jó állapot elérésének határideje 2015. 3. Hegy- és dombvidékeink kisvízfolyásainak vízkészlete hosszú száraz időszakban nagyon lecsökken, ezért csak korlátozott vízhasználatot tesz lehetővé. A helyzet javításához, pl. a tógazdasági haltermelés biztonságának fokozása érdekében, 2007-ig tározófejlesztési programot kellene beindítani. 4. Síkvidéki területeinken általában csak csekély menynyiségü helyi felszíni vízkészlet keletkezik, de ezt is célszerű visszatartani, tározni és - megfelelő körülmények esetén - hasznosítani. A Duna - Tisza közén a néhány éve megindított vízvisszatartási programot 2004-2007 között tározóépítési programmal kell folytatni, majd 2007-2012 között „gazdaságos" megoldást kell találni a folyókból (a Dunából és a Tiszából) történő vízpótlásra, ugyanis a magasabb fekvésű tározók a helyi vízkészletből száraz években nem töltődnek, illetve nem tölthetők fel, így önmagukban ezekre rendszeres vízhasználatot nem lehet alapozni! A regionális méretű felszín alatti víztározás (talajvízdúsítás) hazai lehetőségeinek föltárására és módozatainak kimunkálására több éves kutatási program szükséges. 5. Öntözőrendszereink általában nincsenek kellő mértékben kihasználva, ennek ellenére az újabb öntözési igények kielégítése céljából indokolt egyes öntözőrendszerek hatásterületét kiterjeszteni, vízellátó főmüveit fejleszteni. Többek között a Jászsági főcsatorna meghosszabbítás is javasolható. 2007-ig - a vízszolgáltatás hatásfokát növelendő - jó volna kidolgozni az öntözőrendszerek felülvizsgálatának és korszerűsítésének programját, s azt 2007-2012 között végrehajtani. 6. A tározási, vízpótlási és öntözőrendszer-korszerűsítési programokat a mezőgazdasági, erdőgazdasági és halgazdasági igények figyelembevétele mellett természetvédelmi, jóléti (rekreációs) vízigények kielégítésével és esetenként az árvízvédelmi és belvízvédelmi rendszerek fejlesztésével összehangolva célszerű megvalósítani, így a fejlesztés és a vízszolgáltatás költségei az érdekeltek között jobban megoszlanak. Az ilyen „komplex" megoldásra a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében adódó lehetőségeket is ki kell használni. E tervet területileg kiterjesztve új Alföld-fejlesztési programmá lehetne bővíteni. 7. Hévízkészleteink fenntartható hasznosítása (a vízkészletek hosszú távú megóvása) és a környezet kímélése a nagy sótartalmú használt hévizektől szükségessé teszik a lehűlt hévíznek a vízadó rétegbe való visszatáplálását (ezt a 2003. évi CXX törvény is előírja). A vízvisszajuttatás technológiájának kidolgozása az eddigi ilyen üzemelési tapasztalatokat is felhasználó K+F munkát, a vízvisszajuttatás pluszköltségeinek ellensúlyozása pedig - a geotermikus energiahasznosítás versenyképességének megőrzése érdekében kiemelt állami támogatást igényel. (A kézirat beérkezett: 2004. április 7.) Európai Közösség számunkra is kötelező érvényű Víz KePÁLFAI IMRE dr., oki. mémök. az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott szaktanácsadója, az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának több évtizeden át elnöke. Water supplies and management in the agriculture and in the regional development in Hungary Pálfai, I.