Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

4. szám - Pálfai Imre: Magyarország vízkészletei és hasznosításuk a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben

38 Magyarország vízkészletei és hasznosításuk a mezőgazdaságban és a vidékfejlesztésben Pálfai Imre 6721. Szeged, Füredi u. 9/a Kivonat: Kulcsszavak: Napjainkban a folyók vízkészletével való gazdálkodás terén új irányzat kezd kibontakozni, aminek az a lényege, hogy az árvízvédelmi szempontokat a korábbiaknál jobban igyekeznek összehangolni a hullámtereken és a mentesített ártereken folyó mezőgazdasági termeléssel és erdőgazdálkodással, a folyami és a tavi halászattal, továbbá a természetvédelmi és az üdülési-turisztikai szempontokkal, általánosságban a terület- és vidékfejlesztéssel, vízgazdálkodás, vidékfejlesztés. Felszíni vizeink Felszíni vízkészletünk döntő többsége külföldről származik, hiszen nagyobb vízfolyásaink mind határainkon túl erednek. Fő vízfolyásunk a Duna, mely Közép-Európa legnagyobb folyója, s végső soron Magyarország valamennyi vízfolyásának befogadója. Vízfolyás-hálózatunk a Dunántúlon és Észak-Magyarországon viszonylag sűrű, az Alföldön gyér (1. ábra). Folyóink vízjárása meglehetősen szélsőséges. Az ezt jellemző adatokat (vízgyűjtő-terület, kisvízi, közepes és nagyvízi hozam) az /. táblázat tartalmazza. A lélekszámra vetített (fajlagos) felszíni vízkészlet 11 000 m

3/év/fő, - ez az egyik legnagyobb érték Európában, ugyanakkor ebből a hazai eredetű készlet csupán 600 m3/év/fő, ami messze a legkisebb a kontinensen. Ez a tény, vagyis hogy rá vagyunk szorulva a külföldi eredetű vízkészlet hasznosítására, Magyarország helyzetét - a környező felvízi országokkal szemben - kiszolgáltatottá teszi. E hátrányos földrajzi helyzet az árvizek elleni védelem és a vízminőség-védelem terén is érezteti hatását: veszélyt jelent és fokozott terheket ró hazánkra. A vízkészletek szétosztását és a felhasználókhoz való eljuttatását a duzzasztóművek és a vízfolyásokat összekötő nagy csatornák (Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Nagykunsági-főcsatorna, stb.), továbbá az öntözőrendszerek teszik lehetővé. A Duna és a Tisza régóta tervezett - országhatárainkon belüli - összekötése ma még nincs megoldva. A vízátvezető- vízszétosztó rendszerek síkvidéki területeinknek mintegy 60%-át fedik le. Hegy- és dombvidékeinken ilyen rendszerek nincsenek. A hasznosítható természetes vízkészletet - főleg a Dunántúlon és Észak-Magyarországon - több száz víztározó növeli. A tározók hasznos térfogata - a folyók hullámtéri tározóit is számításba véve összesen kb. 600 millió m

3. Folyóink vízkészletének legnagyobb felhasználója (fogyasztója) a mezőgazdaság és a halászat. Az öntözésre berendezett terület Magyarországon - a több évtizedes csökkenés után - ma kb. 200 000 hektár, a halastavak területe kb. 25 000 hektár. Aszályos években az öntözőrendszereket általában 70-80 %-ban használják ki, s ilyenkor a vízfolyásokból mintegy 300-400 millió m

3 vizet vesznek ki. A halastavak számára közel hasonló mennyiségű vizet használnak föl, tehát a felszíni vízkészletet terhelő összes mezőgazdasági vízfelhasználás aszályos években 600-800 millió m

3/ évre becsülhető. j Kárpát-medence vízgyújtS határa Országhatár 1. ábra. Felszíni vízhálózat és országhatárok a Kárpát-medencében Forrás: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai (A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása). Országos Vízügyi Hivatal, 1984.