Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

4. szám - Rátky István–Lázár Miklós: A 2006. évi tavaszi árvíz előrejelzések az Alsó-Tiszán. Tapasztalatok, javaslatok

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 4. SZ. ben Zentánál a Duna tovább árad. Az árvédekezés szempontjából szerencse volt, hogy sem a Körösre, sem a Dunárafeltételezett jelenség nem következett be. így csak az előrejelzésünk hibája lett nagy. Meg kell jegyezni, hogy a körösi feltételezésnek volt (alapja) oka, hiszen a SebesKörös mezötelegdi tározóján átengedett vízmennyiséget április 16-án megnövelték. Az emiatt érkező többlet végül is azért nem érte el a modellfuttatáshoz becsült mennyiséget, mert a vízeresztést két nap után lényegesen lecsökkentették. Zentánál április 22-23. között tetőzött. A dunai áradás hibás feltételezése is rámutat arra, hogy nem elég csak Zentáig számolni. Megbízhatóbb előrejelzés érdekében szükség lett volna a teljes Alsó-Tisza geometriai adataira. 7. Összefoglaló értékelés, javaslatok A 2006. áprilisi árvízi előrejelzésre alkalmazott 1D hidrodinamikai modell ismertetett elvi alapjai, és a Tisza vizsgált szakaszára végzett számítások eredményei bizonyították a modell operatív körülmények közötti alkalmazhatóságát. A Tisza vizsgált szakaszára eddig alkalmazott előrejelzési módszerekkel szemben az 1D hidrodinamikai modell leglényegesebb előnye j: > Ha a határfeltételi szelvényekre legalább 5-6 napra - hidrológiai módszerrel - jó (elfogadható) előrejelzést lehet adni, akkor a belső szelvényekre legalább 7 napra az eddigieknél pontosabb előrejelzést tudunk adni. > Nemcsak az árhullám tetőzési szintjét és idejét adja meg, hanem az árhullám-képet, folyamatos előrejelzést ad. > Az előrejelzés pontossága nem függ attól, hogy rendelkezünk e korábbi árvízi jelenségek adataival vagy, hogy eddig előfordult-e az előrejelezni kívánt extrém nagy árhullámhoz hasonló. y A korábbi árvízi jelenségeket, a levonulást természetesen befolyásolták az akkori vízvezetőképességek. Ha a múltbeli árhullámok ismerete nem szükséges az előrejelzéshez, akkor a pontosság nem függ attól sem, hogy milyen morfológiai és geometriai változások voltak az elmúlt évtizedekben - amit általában pontosan nem is ismerünk. > Mindenegyes előrejelzés előtt végzendő bearányosításnak köszönhetően a folyórendszer 'pillanatnyi' vízvezetőképességét és az addigi árhullámalakot sokkal pontosabban veszi figyelembe, mint a statisztikai előrejelző módszerek. > A modellel egy árhullámnak nemcsak a „szabályos" levonulásai, levezetései esetén előálló hidraulikai jelenségek modellezhetők, hanem szükségtározás vagy lokalizáció folyóra gyakorolt hatása is előrejelezhető. A modell hátrányai: > A hidrológiai módszerekhez viszonyítva az adatigénye sokkal nagyobb, pl. viszonylag 'sürü' kiosztásban, írott keresztszelvények szükségesek. > A számításokhoz a folyórendszer legfelső szelvényeiben meg kell adni - a teljes előrejelzési időintervallumra - a vízhozam változását, valamint a legalsó szelvényben a vízállás változását. > A határfeltételi szelvényekre történő előrejelzéshez, Magyarországon ma, csak valószínűségi elveken, vagy árhullám analógián alapuló, hidrológiai módszereket alkalmaznak, determinisztikus, hidrodinamikai módszereket nem. > Az 1D hidrodinamikai modell pontossága és a maximális előrejelzési idő legnagyobb mértékben a határfeltételek pontosságától függ, ami a jelenlegi körülményeket figyelembe véve, igen nehezen javítható. A 2006. évi Alsó-Tiszai árvíznél volt az első alkalom, amikor 1D hidrodinamikai modell felhasználásával operatív előrejelzéseket adtunk. így ennek tapasztalatai nagyon fontosak lehetnek a jövőre nézve. A Körösökön 2000 óta működő előrejelző, 'ESZES' programcsomag (Rátky, Consult-Infó 1999) az itt alkalmazott modellel teljesen megegyező 1D alapelveken nyugszik, de operatívan nem ez a program fut. Az ESZES-t szükségtározó nyitások hatásának előrejelzésére dolgoztuk ki. A fentiekhez viszonyítva a különbség csak annyi, hogy előre lefuttatunk 1332 db üzemi állapotot melyek gyakorlatilag felölelték a reálisan elképzelhető összes lehetséges üzemállapotot. Majd szükségtározónként készítettünk egy-egy interaktív programot, melyek operatívan megadható határfeltételekhez, az eredmények közé interpolálva, megadják a leglényegesebb vízmérceszelvényekbe, a tározó nyitás nélküli és a nyitás utáni vízállásokat. Mindez az adatbevitellel együtt tározónként 1-2 percet igényel. A 2006. évi alsó-tiszai előrejelzésünk összességében sikeres volt (ATIKÖVIZIG 2006). Ez az alkalmazott módszer korrekt elvi alapjain, a szaktudáson és a helyi tapasztalatokon kívül (valljuk be) a szerencsének is köszönhető volt. (Utalunk itt a 10. változat sikeres eredményeire.) Annak érdekében, hogy a siker minél kevésbé függjön a szerencsétől és minél nagyobb biztonsággal, bátran elfogadjuk a numerikus előrejelzés eredményeit, a következő előmunkálatokat kell ejvégezni: 1.) Újból fel kell dolgozni a geometriai adatokat, figyelemmel az utolsó feldolgozás óta történt kisebb beavatkozásokra, a legújabb meder- és hullámtéri felvételekre (a Tiszán és a mellékfolyóin is), valamint az azóta végzett számítások tapasztalataira. 2.) Középtávú (5 éves, de különösen a hosszú-távú) célként a fizikai alapú előrejelző modellek teljes körű alkalmazásba vételét célszerű kitűzni, amihez: - Fontos lenne a számításba bevont folyószakaszok bővítése, a mellékfolyókat az országhatárig - a Marost legalább Aradig a Tiszát Tiszabecstől Titelig. - A kibővített folyórendszer határfeltételeire, hidrológiai módszerekkel történő előrejelzések javítása, fejlesztése, és az ezek megbízhatóságát jelző mutatók kidolgozása is szükséges (pl. az előrejelzett határfeltételek nagyszámú változatából számított modelleredmények szórásának felhasználásával). 3.) A bearányosításhoz fel kell használni a vízmérceszelvények közötti gátőri szelvények árvízi észlelési adatait. Ehhez pontosítani kell a szelvények helyét, '0' pontjuk magasságát, meg kell teremteni az adattovábbítás és adatbevitel automatizálását is. 4.) Részletes műveleti tervet kell készíteni. Az eddigi és a tavaszi előrejelzések tapasztalataira is támaszkodva, a legapróbb részletekig ki kell dolgozni az előrejelzéshez szükséges munkafolyamatok listáját, időszükségletét, végrehajtásának feltételeit, stb.