Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

3. szám - Idézetek egyes földrajzi tankönyvekből (Összeállította: Schmidt József)

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 3. SZ. Idézetek egyes földrajz tankönyvekből Összegyűjtötte: Schmidt József ny. mérnök-tanár (Ajka) Vuics Tibor átdolgozásában: Földrajz. Gimnázium III. osztály. 5. kiadás, 1993. Rakt. sz.: 13340/1 145. old.: Mivel a vízerőművek építése jelentős táj­rombolással jár, felborul a természetes környezet ökoló­giai egyensúlya, veszélybe kerülhet a térség ivóvízkész­lete, így egyre kevesebb ország vállalkozik vízerőmű é­pítésére. Esetenként a gazdasági politikai megfontolások a természet- és a környezetvédelem érdekeit veszélyezte­tik (pl. magyar-szlovák vita a bősi vízerőmű felépítésé­ről). Dr. Bora-Gyula- Dr. Köves .József: Földrajz. Szakközépiskola 8. kiadás, 1995. Rakt sz.: 58018/7 35. old.: A Dunán Bősnél és Nagymarosnál a Szlová­kiával együtt tervezett vízlépcsők feladata a hajózás kö­rülményeinek javítása és az energiatermelés lett volna. A környezet nagymértékű károsítása miatt Nagymarosnál leállt az építkezés, s a Bősnél kialakult helyzettel kap­csolatban további tárgyalások folynak. Dr. Hunyadi László: Altalános társadalom- és gazdaságföldrajz. Középiskolák számára. Calibra Kiadó 1997 171. old.: Nagyesésü folyószakaszokon és kis erőmű­vekkel lehet hatékonyan energiát termelni. Síksági víz­erőműveket nem érdemes építeni, mert hatásfokuk nem kielégítő. Az óriásgátak mögül pedig nemcsak nagy víz­tömeg, de sok veszély is leselkedik ránk (a víz elszaba­dulhat, a talajvíz lesüllyed, fontos források vesznek el, veszélybe kerül a termőföld, felborul a természetes kör­nyezet ökológiai egyensúlya). ... Hazánk és Csehszlová­kia együttesen tervezte a Bős-Nagymaros erőmű-rend­szert, amelynek építését a kedvezőtlen környezeti hatá­sok és a magas költségek miatt Nagymarosnál leállítot­ták. 226. old.: A vízi energia előállítására épített hatalmas vízlépcsők és folyó-elterelések is nagymértékben rom­bolják a környezetet, pusztítják a természetes élővilá­got, veszélyeztetik a környező területek ökológiai egyen­súlyát. A Duna bős-nagymarosi szakaszán szervezett és félig meg is valósított vízlépcső-rendszer üzembe helye­zése Közép-Európa legnagyobb és legfontosabb vízrend­szerében állandó környezeti veszélyforrást és beláthatat­lan következményekkel járó problémákat okozhat. Próbáld Ferenc: Regionális földrajz a középiskolák számára. 3. kiadás, 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó 83. old.: A Csallóköz élővilágát, talajvizét és mezőgaz­daságát is veszélybe sodorta a hatalmas költséggel felépült bősi vízlépcső. A határfolyó, az Öreg Duna vizének túlnyo­mó részét mesterséges, szigetelt csatornába terelték, amely­nek töltései 18 méterrel magasodnak a síkság fölé. Az 1992­ben üzembe helyezett erőmű áramtermelése csekély, vi­szont a belőle származó károk óriásiak. Nemcsak a környe­zet pusztul, de a szlovák-magyar viszonyt is megterhelik a megoldatlan nemzetközi problémák. Bora Gyula - Nemerkényi Antal: Magyarország földrajza a középiskolák számára 3. kiadás, 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó 111. old.: A dunai és drávai vízerőkészletek kihasználá­sára környezeti problémák és a nagy beruházási költségek miatt kevésbé van lehetőség. Bora Gyula - Korompai Attila szerk.: A természeti erőforrások gazdaságtana és földrajza. Aula Kiadó 2001 39. old.: Nagy beavatkozásokat okoztak az árvízmentesí­tések, amelyek megvédték ugyan a termőföldeket, a telepü­léseket, de az átalakított környezet miatt élőviláguk elszegé­nyedett. A nagy kultúrmérnöki létesítmények (gátak, víztá­rozók, vízierőművek) nagy területen változtatják meg a kör­nyezetet, és még mesterséges földrengéseket is okoznak. (Bora Gyula). Rigóczki Csaba: Társadalomföldrajz, 1994. Alternatív Közgazdasági Gimnázium Kiadó. 73. old.: [Vízerőművek fejezet] A duzzasztás hatalmas te­rületek elárasztásával jár, és ez bizony már alapos beavatko­zás a környezet rendjébe. Földeket veszünk el a mezőgazda­ságtól (gyakran régészeti emlékeket is elárasztunk), és meg­változtatjuk a talajvízszintet. A talajvízszint változása kata­sztrofális lehet a mezőgazdálkodás és/vagy az ivóvízellátás szempontjából. Sok esetben stratégiai veszélyeket is rejt a felduzzasztott folyó. Tádzsikisztánban a Vahs gátjának át­szakadása esetén az ország kétharmadában pusztítana árvíz. 76. old.: [Hajózás fejezet] A Duna-Majna-Rajna útvonal gyenge pontja a magyarországi szakasz. A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer védelmezői igen gyakran érvelnek ezzel. Valójában a hajózást meg lehetett volna más módon is oldani, nem csak ilyen nagyberuházással. A főszerkesztő megjegyzése: A fenti rövid összeállítás - amely valószínűleg sokkal terjedelmesebb lehetne, ha teljességre törekedett volna ­az azonnali tiltakozás helyett Ady Endre verssorait jut­tatta eszembe: „De nincs élőbb a mesénél S mese ellen minden káros". Vagy, folytathatjuk Ráth-Végh István szavaival is: „Sem vakon „hinni", sem elvakultan leszamarazni minden „hívőt" nem lehet. Közös hibája a vakoknak is, az elvakultaknak is, hogy nem rendelkeznek elég anyag­ismerettel. Gyér számú adataikat másodkézből, sőt ha­todkézből veszik: rostálatlanul használják fel, s csak az­zal az adattal állnak elő, amelyik álláspontjukat igazolni látszik". Az persze sajnálatos, hogy az érintett tankönyvírók, átdolgozok egyoldalúan tájékoztatják a tanulni vágyó if­júságot, nem is csupán a vízerő-hasznosítás általuk isme­retlen hasznáról, hanem „második honfoglalásunk"-xó\\ árvízmentesítéseinkről. Országunk vezetői elveszítették a történelmi terület kétharmadát, a magyar mérnök visz­szaszerezte az emberi megélhetésnek a megmaradt rész egyharmadát. Nem ezt kellene inkább tanítani?

Next

/
Thumbnails
Contents