Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Szlávik Lajos: A Vízügyi Közlemények 125 éve

1 A Vízügyi Közlemények 125 éve A közelmúltban - nagy-nagy késedelemmel megjelent a Vízügyi Közlemények 2004. évi 1-2. füzete, és ezzel a folyóirat a magyar vízgazdálkodásáért folytatott munkájának százhuszonötödik évébe érkezett. Ebből az alkalomból röviden megemlékezünk hazánk legrégibb vízügyi szaklapjának történetéről, tartalmáról és a vízgazdálkodás területén betöltött szerepéről. Ezt a műszaki-tudományos lapot a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő, aki a XIX. század végén a magyar vízgazdálkodás legnagyobb egyénisége és vezetője volt. Az ország vízgazdálkodásának történetében fontos mérföldkő volt az 1879. esztendő. Ebben az évben szervezték meg a vízi-munkálatoknak egy, addig hazánkban ismeretlen ágazatát, a kultúrmérnöki munkálatokat. A kultúrmérnöki intézmény megalakítása nagy lendületet adott a legégetőbb vízgazdálkodási munkának, a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak. Megszervezője és negyven éven át vezetője Kvassay Jenő volt, akinek az 1879. évi első, majd az utána következő években közrebocsátott beszámoló jelentéseiből fejlődtek ki a vízimérnököket tájékoztató, tanító, nevelő és működésüket értékelő évi füzetek. Bár a fiatal, akkor 29 éves Kvassay Jenő szerkesztésében kiadott első évi füzet még csak egy tisztán adminisztratív jellegű, hivatalos beszámoló jelentés közlése volt, a következő években azonban fokozatosan már különböző ismertető és tapasztalatokat közlő tanulmányok, külföldi tanúlmányúti beszámolók is csatlakoztak hozzá. Az 1889-ben felállított Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal hatásköre a kultúrmérnöki, közegészségügyi-mérnöki és halászati ügyeken kívül a folyammérnöki és ármentesítési ügyekre is kiterjedt. A 11 éves múltra visszatekintő ,Jelentések" helyett a hivatal Vízügyi Közlemények címen a mindenkori szükségnek megfelelő időben megjelenő füzetsorozatot adott ki. A szerkesztő Bogdánfy Ödön, a hidrológia magyar úttörője volt. Az 1910-ig terjedő 21 év alatt - kötetlen rendben - 30, egyenként 100-500 oldal terjedelmű füzet jelent meg. 1911-től azután kéthavonként megjelenő folyóirattá alakult a Vízügyi Közlemények, amely 8 éven át 100-300 oldal terjedelmű füzetekkel jelent meg. Az első számban írott előszavában - többek közt ezeket írja Kvassay Jenő: "A végrehajtott, vagy végrehajtás előtt álló munkálataink ismertetése eszméket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon. Rajtunk áll immár, hogy működésünk tágas mezejéről összegyűjtsük elméleti tudásunk és gyakorlati tapasztalataink megőrzésre, megörökítésre érdemes mozzanatait ... Szakismereteinket kiegészíteni, bővíteni, és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részéről is a szükséges mértékben hozzájárulni: ez legyen a Vízügyi Közlemények újabb ciklusának legfőbb törekvése." Ennek a célkitűzésnek jegyében vezette a folyóiratot Bogdánfy Ödön, majd Schmid Ödön 1918-ig. Az évek során olyan nélkülözhetetlen fegyvertársa lett a Vízügyi Közlemények a magyar vízépítő mérnököknek, "hogy 1919 és 1922, ill. 1924 és 1927 közti kényszerű szünetelése után ismételten új életre keltette a vízügyi szolgálat egy-egy lelkes vezetője. Különösen sokat tett érte Sajó Elemér, aki messze tekintő vízügyi politikájának sarkalatos pontjaként tekintette a szaktudományok elmélyítését, és ennek szolgálatában a nemzetközi tapasztalatcsere kiépítését, ezért 1932-ben megindította a folyóirat - máig tartó - külföldi cseréjét. A Vízügyi Közlemények ekkor a magyar műszaki tudományok legfőbb külföldi képviselője lett. Az 1943. évi 1-2 számmal harmadszor is megszűnt a Vízügyi Közlemények. 1946-ban azonban nemcsak a lap újbóli megindítására került sor, hanem az elmaradt 1943^-5 közötti évfolyamok újbóli összeállítását és utólagos kiadását is biztosították. Az évfolyamok számozása is 1911-től, a rendszeres megjelenés kezdetétől indult, így - figyelembe véve a megjelenés időszakos szüneteléseit is - a 125 éves folyóirat most megjelenő számai a LXXXVI. évfolyam füzetei. A folyóirat megjelenésének e jubileumán megemlékezünk a Vízügyi Közlemények megtervezésének, összeállításának és szerkesztésének munkáját egy és negyedszázad alatt végző vízimérnökökről is. Ezt a munkát a vízügyi szolgálat kiváló és lelkes tagjai végezték: Kvassay Jenő' (1879-1889 - 11 év), Bogdánfy Ödön (1890-1915 - 26 év), Schmid Ödön (1916-1918 - 3 év), Rohringer Sándor (1923 1 év), Kenessey Béla (1928-1935 - 8 év), Németh Endre (1936-1938 - 3 év), Szilágyi Gyula (19391941 - 3 év), Pataky Béla (1942-1943 - 2 év), Lászlóffy Woldemár (1944-1958 - 15 év), Ihrig Dénes (1959-1979 - 21 év), és Stelczer Károly (1980-2002-23 év). A Vízügyi Közleményeknek egy és negyedszázad alatt összesen 339 rendes és 21 külön füzete, illetve kötete jelent meg, 52 ezer oldal terjedelemben. A Vízügyi Közlemények jelentőségét azonban nem ezek a számadatok mérik, hanem a folyóirat tartalma. A lap tanulmányait vízgazdálkodásunk célkitűzéseinek megfelelően állítja össze úgy, hogy az a