Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Az egyiptomi Nyugati-sivatag platókarsztos területei, depressziói, forrásai és nevezetes karsztformái

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 1. SZ. dus-sivatagi) mellett a rendszeren belül a megcsapolási szerepüket folyamatosan megtartották (9. ábra.). A Nyugati-sivatag felszín alatti vízrendszernek funkciója az előzőekben felvázoltakkal szemben teljesen megváltozik, amikor a pleisztocénen belül a sivatagi száraz éghajlat átvált csapadékos klíma fázisba. Ilyen humidus klíma viszonyok az irodalom szerint (B. M. Sampsell 2004) a negyedidöszakon belül 800 ezer évtől kezdődően többször bekövetkezett, és legutoljára ilyen csapadékos klímafázis kb. 7-8.000 évvel ezelőtt alakult át a mai hiperarid éghajlatba. A Nyugati-sivatag ilyen csapadékos éghajlati viszonyok mellett mint már korábban részleteztem, teljes nagyságában tápterületként is funkcionál, teljesen nyitott rendszerré alakul át, mert a tájegység felszínén olyan vízvezető kőzetek vannak, amelyek a csapadékvizek egy adott részét a mélybe vezetik. Ezért kialakul egy helyi, csak a Nyugati-sivatag területére kiterjedő a depressziók felé irányuló felszín alatti vízkörforgalom, ahol a beszivárgott víz, forrásokként ismét felszínre lép (10. ábra.). O-i m 300600900 0i 300600900J 10. ábra. A Nyugati-sivatag vízföldtani tájegység működési modelljeinek szelvényei a negyedidöszak sivatagi és csapadékos klímafázisokban A. A rendszer működése sivatagi - száraz klímafázisban, B. Csapadékos - humidus éghajlat esetén. 1. Núbiai homokkő kettős porozitású felszínalatti tároló rendszer, 2. Platókarszt kettős porozitású tároló rendszere, 3. A rendszer megcsapoló helyei (depreszsziók forrásokkal), 4. Külső (Szudán) vízgyűjtők felőli oldalirányú vízátadás, 5. Vízszint a homokkő tárolóban, 6. Vízátadás a homokkőből a platókarsztnak, 7. Vízszintek a karsztban helyi vízmozgással a megcsapoló területek felé, 8. Beszivárgás a homokkőbe, 9. Beszivárgás a platókarsztba, 10. Tengerparti - tengeralatti vízkilépések. A Nyugati-sivatag felszín alatti vízkészletének menynyi- beszivárgással - felszín alatti vízkörforgalommal és megségi alakulásában továbbra is megmaradt a humidus klíma viszonyok mellett a mai tápterületek felől történő oldalirányú vízátadás is. Ebből valószínűsíthető, hogy az oázisok vízkészlete jelentősen nagyobb volt, mint napjainkban, mert jelenleg csak az oldalirányból érkező vízmennyiség áll rendelkezésre. Míg a humidus klíma viszonyok esetén a helyi beszivárgás is jelentősen megnövelte a felszín alatti vízkörforgalomban résztvevő vízkészlet mennyiségét. Összegzésként megállapítható, hogy a Nyugati-sivatag paleo-vízföldtani viszonyai a negyedidőszakban bekövetkezett különböző éghajlati fázisokat (humidus, sivatagi) követve dinamikusan változott. A csapadékos klímafázisban részben önálló vízföldtani tájegységként funkcionált felületi csapolással. Továbbá a különböző kifejlődésü (homokkőmészkő) kettős porozitású kőzetek egy egységes paleo-hidrodinamikai rendszert alkottak, amelynek törvényszerűségeire a platókarszt és a núbiai homokkő egyedi adottságaik érvényesülése mellett egy összetett egységes rendszer alakult ki, amely addig működött, ameddig sivatagos éghajlati fázis nem váltotta fel. Irodalom Bozsy Z. 1979: Egyiptom természeti áttekintése, in: Szabó R. J.: Egyiptom. Útikönyvek sorozat. Panoráma. Budapest. 13-24. Butzer K. W. - Hansen G. L. 1968: Desert and river in Nubia, geomorphology and prehistoric environments at the Aswan reservoir. Medison University of Wisconsin Press. 334 - 394.