Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

2. szám - Konecsny Károly: A Nagy-Küküllőn és mellékvízfolyásain 2005. augusztusában levonult árvizek

16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 2. SZ. tősége van a Szejke patakon Szejkefürdőnél lévő mintegy 200 ezer m' befogadóképességű halastónak, amely nem képes nagyobb árhullámok betározására. A folyó vízjárására Székelyudvarhely térségében a 22 km-rel feljebb felépített Zetelakai víztározó/Acumularea Zetea befolyásoló hatása érvényesül. Az üzemeltetési szabályzatnak megfelelően 27 millió m' befogadó képességet kell fenntartani az árvizek víztömegének fogadására (Marton Popovici 1994), ami számottevő mennyiség, hiszen az évente itt átlagosan lefolyó vízmennyiség kb. %-ét teszi ki. 250 km 200 km 150 km 4. ábra. A Nagy-Kiiküllő zetelakai víztározó hatása a 0,1 %-os és 1 %-os valószínűségű tetőző vízhozamokra (I ladimirescu, 1984) Ezen adatok alapján látható, hogy a nagyvízi tetőző vízhozamok esetében igen jelentős lehet a víztározó árvízcsökkentő hatása. Például 1%-os valószínűségű vízhozam esetén, a tározó hatása miatt alig felét (260 m

3/s) éri el a tetőző érték, a szabályozatlan körülmények között kialakulónak (430 mVs). A 4. ábra nem csak a víztározó árhullám-csökkentő hatását, de az ezzel ellentétes irányban ható töltésezés árvíznövelő hatását is bemutatja. Szélsőséges esetben bekövetkező havária esetén, aminek igen csekély a valószínűsége, a Zetelakai víztározó völgy zárógátjának átszakadása katasztrófát okozna a Nagy-Küküllő völgyében, elsősorban a gát közvetlen közelében, de a 22 km-el lejjebb lévő Székelyudvarhelyen, sőt végig egészen a torkolatig. Számítások szerint, maximálisan telt víztározót feltételezve, a völgyzárógát szelvényében 10 %-os szakadás esetén 7.500 m

3/s, 50 %-os szakadás esetén 65.000 m

3/s, 100 %-os szakadás esetén 74.000 mVs vízhozam zúdulna le a völgybe (Marton Popovici 1994 nyomán). A víztömeg levonulása során a megtett úttal arányosan, de a völgy morfológiájának függvényében folyamatos és jelentős lenne az árvízcsúcs csökkenése, de ennek ellenére is, a völgyzárógát gyors és teljes megsemmisülése esetén Székelyudavarhclyre még mindig 20.000 mVs tetőző vízhozam érkezne. 5. ábra. A Nagy-Küküllő zetelakai víztározó nagyvízi árapasztója és árapasztó csatornája. (Foto: Vácz S.) 1. 2. Fehér-Nyikó A Fehér-Nyikó a Nagy-Küküllő legfontosabb jobb oldali mellékága. Vízgyűjtő területe 199 km

2, hossza 33 km. A Hargita-hegység nyugati lejtőjén lévő vulkáni fennsíkról ered, 901 m tszf. magasságról. A forrás vize esős időben tejszínű, fehéres lesz, ezért kapta a „Fehér" és „Szőke" jelzőt a Nyikó (Vofkori 1998). Északkelet-délnyugat, majd északdél irányba halad, és miután átszeli a Farkaslaki/Lupeni völgy-medencét, Szentlélek/ Bisericani után nyugati irányba folyik Nagykadácsig/Cádaciu Mare. Malomfalva/Moráreni után a vízgyűjtő terület délnyugati részét képező Siménfalva-Kobátfalvi/Cobáte§ti medencét szeli át északkelet-délnyugat irányban. Befogadóját és egyben erózióbázisát, a Nagyküküllőt, 385 m tszf.-i magasságban éri el. Rugonfalvától/Rugáne$ti D-re, Székelykeresztúrtól/Cristuru Secuiesc K-re. A Fehér-Nyikó legfontosabb mellékágai, a Gada/Gada, a Szalom/Salom, a Fenes/Fene? - mindhárom a vulkáni fennsík közeléből, a Firtos és a Szilas lábától ered - a Baladi-patak és a Kede-pataka, a Rez-tető É-i oldalából eredő mellékpatakok közül a jelentősebbek a Telekság és a Bencsör-patak (Elekes 1996). A Fehér-Nyikó teljes hosszának átlagos esése 15,3 m/ km. Ez az érték kisebb - 5-10 m/km - az alsó szakaszon (a Siménfalvi-Kobátfalvi medence területén), és jóval magasabb - eléri a 40-50 m/km-t is - a forrásvidéken. Hasonló nagy esésük van a Rez-tető közeléből eredő mellék-patakoknak. A jobb oldali mellékágak esése 10-25 m/km közötti értékeket mutat. A fővölgyben jelentős eséstörések észlelhetők. A nagy esésű szakaszokon a folyóvíz medermélyítő hatása érvényesül, míg a gyenge esésű szakaszokon Szentlélek és Malomfalva közötti szakasz, Szentmihály/ Miháileni-Kobátfalva közötti szakasz - a völgytalpak és a medrek feltöltődése jellemző (Elekes 1996). Az évi csapadékmennyiség 550-650 mm a Fehér-Nyikó középső és alsó folyása mentén, valamint a terület délnyugati részében (Siménfalva/$imone§ti 568 mm, Kissólymos/ $oimu§u Mic 651 mm, Székelykeresztúr 595 mm), a magasabb vízválasztók szintjén 750-900 mm (Pálfalva/Páuleni 791 mm). A vízgyűjtő évi területi átlag csapadéka 699 mm. A csapadék 38-39 %-a a nyár folyamán esik (a legcsapadékosabb hónapok a június és a július). Augusztusban átlagosan az évi összeg 11 %-a jellemző (Konecsny, 1997). A lefolyás sokévi közepes értéke a 145 km

2 kiterjedésű és 683 m közepes tszf. magasságú vízgyűjtőterülettel rendelkező Fehér-Nyikó Siménfalva vízrajzi állomás adatai alapján 198 mm/év, amiből mintegy 48 mm (24 %) a felszínalatti hozzá-