Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
2. szám - Borbély Gábor–Kováts Nóra–Gajári Judit: A székesfehérvári Sós-tó rekonstrukciót megelőző üledékszennyezettségi vizsgálata
10 A székesfehérvári Sós-tó rekonstrukciót megelőző üledékszennyezettségi vizsgálata Borbély Gábor - Kováts Nóra - |Gajári Judit] Veszprémi Egyetem Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, 8200. Veszprém, Pf. 158 Kivonat: A székesfehérvári Sós-tó a város belterületén található, degradálódott vizes élőhely. Állapotának leromlását egyrészt kiszáradás, másrészt a 2000. márciusáig történt szennyvízbevezetés okozta. A szennyvízbevezetés következtében a terület feliszapolódott, az üledékben a szennyező komponensek magas koncentrációja várható. Székesfehérvár megyei jogú város polgármesteri hivatala megbízásából elkészültek a rehabilitációt megalapozó tanulmányok, illetve maguk a rendezési koncepciók. Valamennyi koncepciónak közös eleme a vízutánpótlás megvalósítása. Jelen tanulmányban azt vizsgáltuk, mennyire szennyezett az üledék és ez hogyan befolyásolhatja a tervezett rehabilitáció sikerét, élőhely-rekonstrukció, üledékszennyezettség, ToxAlert Kulcsszavak: A Sós-tó története A Sós-tó Székesfehérvár belterületén található legnagyobb összefüggő zöldterület. A múlt század elejéig közkedvelt pihenő- és kirándulóhely volt, azonban mára állapota jelentősen leromlott, s így a potenciális látogatók nagy része elpártolt tőle. Leromlásában döntő szerepe volt annak, hogy 1913-tól 2000. március 27-ig a déli-tórészbe engedték a város mechanikailag tisztított szennyvizét. A déli-medencében ennek következtében feliszapolódás és eutrofízáció következett be. Ugyanakkor a szennyvíz volt a déli-medence vízutánpótlása: ennek megszűntével a medence 2001. nyarára kiszáradt. Az északi-medence feliszapolódása kisebb mértékű és egyenlőtlen volt. Az aljzatra jellemző az üledék-kemény aljzatmozaikosság. A terület egészére vízháztartási deficit jellemző, amelynek okai a következők: - a város vízellátása céljából a pannon felső vízadójára települt kutak napi jelenlegi vízkivétele kb. 4000 m 3/d. Az állandó vízkivétel miatt a vízadó nyugalmi nyomása lecsökkent, jelenleg a talajvizek becsült szintje, valamint a Sós-tó vízszintje és a pannon vízadók nyugalmi nyomása között kb. 10 m különbség van. Ezért a Sós-tó a pannon rétegekből nem kap utánpótlást, sem fenékforrások formájában, sem közvetve, a pannonból táplálkozó talajvizek révén. - a Sós-tó területéről elszivárgás tapasztalható: egyrészt a pannon rétegekbe, másrészt oldalirányban. Előbbinek becsült éves értéke max. 30 mm, utóbbinak max. 9 mm. A déli-tó területén nyílt vízfelület elég régóta nincsen, 2003. szeptember 12-i terepbejárásunk alkalmával az északi-medencét is teljesen kiszáradtnak találtuk. Beavatkozás nélkül a Sós-tó, mint vizes élőhely teljesen megszűnhet. Székesfehérvár megyei jogú város polgármesteri hivatala megbízásából elkészültek azok a tanulmányok, amelyek a Sós-tó rehabilitációját alapozták meg (Zsombék Természetkutató Egyesület, 2000, 2001a, 2001b). A rehabilitációra, ill. a rehabilitációval egybekötött hasznosításra több koncepció is megfogalmazódott. Valamennyinek közös eleme a terület vízutánpótlása (ForEnviron, 2002). A Veszprémi Egyetem Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszéke 2003-ban kapott megbízást e koncepciók környezeti kockázatának értékelésére. A kockázat-értékelés fontos elemét képezte a jelenlegi üledék-szennyezettség felmérése, ill. annak az elemzése, hogy a különböző forrásból tervezett vízutánpótlás hatására milyen lehetséges változások következnének be. Üledékszennyezettségi vizsgálatok Üledék-szennyezettség-méréseket két alkalommal végeztünk. Első mintavételi alkalommal, 2003. szeptember 25-én, a terület teljesen száraz volt. A 2004. tavaszára jellemző csapadékos időjárás következtében második terepbejárásunk alkalmával (2004. április 7.) viszont a területet víz borította. Az üledék toxicitásának mérését a Merck által forgalmazott ToxAlert 100 luminométerrel végeztük. Tesztszervezet a Vibrio fischeri biolumineszcens baktérium, a vizsgálat során a toxikus anyag okozta biolumineszcencia-gátlást mérjük. Bár a teszt Magyarországon csak szennyvíz toxicitásának minősítésére szabványos, a Vibrio fischeri biolumineszcencia-gátláson alapuló teszteljárást elterjedten és sikeresen alkalmazzák üledékek toxicitásának vizsgálatára is (pl. Guzzella et al., 1993, Burton et al., 2001). Bennett és Cubbage (1992) szerint ez a teszt elsősorban azokban az esetekben ajánlható, ha az üledékben többféle szennyezőanyag együttes előfordulása várható. A 2004. tavaszán vett mintákat a toxikológiai vizsgálaton túlmenően egy másik vizsgálatnak is alávetettük, melynek során a Secomam cég Pastel-UV készülékének segítségével a minták KOI, BOI 5, N0 3"-N, TOC, TSS tartalmát határoztuk meg. Eredmények és értékelésük A 2004. tavaszi mérési eredményeket az 1. táblázat mutatja. Az adatokból a könnyebb áttekinthetőség kedvéért minden esetben eloszlástérképet szerkesztettünk. (Hely hiányában a 2003. őszi mérés eredményeit itt nem közöljük.) A 2003. őszén vett minták alacsony száma miatt ezen eredményekből nem szerkeszthető megbízható eloszlástérkép, bár tájékoztató jelleggel mindenképp mérvadó lehet. A 2004. tavaszán vett minták eloszlása jobban értelmezhető. Az eloszlás-térkép mind a hat paraméterre elkészült, bár itt a terjedelmi korlátok miatt nem kerülhet mind bemutatásra. A Pastel-UV-vel mért egyes paraméterek és a toxicitás eloszlása közt jól kimutatható a hasonlóság, valamint a N0 3"-N esetében az egykori szennyező forrástól (szennyvízbevezetés helye) való távolság-hatás. Az előbbi korrelációk méréseink helytállóságát is alátámasztják. Az egyes pontokon az expozició mértékét jelző KOI, BOI 5, N0 3"-N, TOC, TSS ill. a hatás mértékét jelző ökotoxicitás eloszlását összegző térképhez jutunk (összesített ökotoxicitás ill. kockázati térkép), mely igen hasonlít az előző térképekhez.
