Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
2. szám - Részletek a dr. Mosonyi Emil működését méltató legutóbbi hazai közleményekből
8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 2. SZ. ték, hogy gyönyörű csatornapartok, növénnyel szegélyezett sétautak, ligetek, természetvédelmi területek álltak elő. Ezek és más példák késztettek rá, hogy javasoljam: a jövő évi konferencián legyen egy külön ülés a vízmüvek és a völgyzárógátak esztétikájáról. Elvállaltam, hogy ezt az ülést vezetni fogom, és megnyitó előadást is tartok. Lehet, hogy Magyarországon egyesek még ma is ellenségesen fogadják, de szerte a világban nagy elismeréssel illetik. Tavaly például megkapta a „vizes szakma" nemzetközi nagydiáét, amelyet Perez de Cuellar volt ENSZ főtitkár nyújtott át. Idén meg éppen önt hívták meg a kongresszusra, hogy adjon át díjat. Meglehetősen keserves válaszút elé került, mert ugyanezen a napon kellett volna átvennie egy magyar díjat. Ám a probléma megoldódott, minthogy a díjat nem kapta meg. Erről nem szívesen beszélek, de vannak az életben csodálatos véletlenek. Ahogy mondta, pontosan ugyanazon a napon kaptam volna a magyar kitüntetést, amikor én adtam át egy díjat méltó beszéd kíséretében. Természetesen a szívem Magyarország felé húzott, de ha engem itthon kirekesztenek, akkor oda megyek, ahol szeretettel és elismerés168 óra (Budapest), 2004. február 12. Világhírű magyar bűnbak - Pauza László, hajóskapitány sei fogadnak, és ahol nem vádolnak azzal, hogy 1942-ben sztálinista terven dolgoztam. És azt sem mondják, hogy olyan erőművet akarok, amilyet a világon sehol sem építettek, hiszen csak Európában több mint száz kisesésü vízerőmű működik, hasonlók a nagymarosi, vagy a tiszalöki erőműhöz. így tehát Cannes-ba mentem, ahol előadás keretében a Románia vízgazdálkodásáról szóló tanulmányukkal nyertes bukaresti egyetemi hallgatóknak adhattam át díjat. Miközben Magyarországon keserves csalódások és súlyos sérelmek érték, szerte a világban, és főleg választott hazájában, Németországban kitüntetik és tisztelik. A kilencvenedik születésnapján például Karsruhéban az egyetemen nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletére, alig fért el a hallgatóság a hatalmas teremben. A németeken kívül még 13 országból jöttek el köszönteni. Mindezek ellenére mégis magyarnak tartja magát? Magyarnak. Ma már nem izgat, hogy itthon egyesek hamis adatokkal - nyíltan megmondom: rágalmazással és hazugsággal - feketítettek be immár több évtizeden át. Ha végignézem a magyar történelmet, sok hasonló esetet találok. Örömmel olvastam a Mosonyi Emil akadémikussal, világhírű magyar szaktekintéllyel Szentgyörgyi Zsuzsa által készített interjút. Végre kimondatott: a nagymarosi vízlépcső a politika áldozata lett. Mi a társadalom ama szűk csoportjához tartoztunk, akik tudják, mi a vízlépcsők jelentősége energiatermelésben, hajózásban, árvízvédelemben, vízgazdálkodásban. Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy a nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulások tulajdonképpen az akkori rendszer elleni demonstrációkat legalizálták. Ezt a cél érdekében akkor elfogadtuk, természetesnek tekintettük. Arra azonban nem számítottunk, hogy a politika a rendszerváltás után továbbra is „első számú közellenségnek" tekinti a vízlépcsőt, és - néhány önmagát szaktekintélynek kikiáltó „környezetvédő" és vízügyi „szakember" asszisztálása mellett - a lakosság túlnyomó többségét kitevő laikusokat meggyőzi a vízlépcső megépítésének végleges elvetéséről. Az eredmény önmagáért beszél: horribilis és hiábavaló anyagi ráfordítás, a hajózást az év nagy részében korlátozó gázlók kialakulása, a Szigetköz jelentős kiszáradása. Ez utóbbi egyértelműen óriási felelőtlenség és szűklátókörűség eredménye. A dunakiliti duzzasztómű építésében jelentős szerep hárult a Mahartra, és a cégen belül a Folyamhajózásra, amelynek akkoriban forgalmi osztályvezető-helyettese voltam. Kollégáimmal együtt végigkövettük az építkezés folyamatát egészen az utolsó fázisig, amikor is már csak a mederelzámas mennyiségű anyag a helyszínen. Ekkor döntött úgy a Németh-kormány, hogy ideiglenesen leállítja a munkát, ami azután a parlament határozatával véglegessé vált. A szlovákok ellenben nem akarták az addig beinvesztált anyagiakat veszni hagyni, ezért az ún. „B" terv szerint megépítették a bősi létesítményt. Nálunk ezalatt - már az Antall-kormány idején - tovább folytatódott a lakosság félreinformálása. Kezdetben azzal, hogy a szlovákok nem építenek semmit (amit a szárnyashajón dolgozó kollégáim újságcikkben cáfoltak), majd a munka befejezése előtt közvetlenül a helyszínen járt küldöttség nem látott semmit (ezt, miután átadták az üzemvíz-csatornát, azzal próbálták szánalmasan magyarázni, hogy szemükbe sütött a Nap). A szlovákok azt kérték a magyar kormánytól, hogy a már teljesen kész dunakiliti duzzasztómüvet helyezzék üzembe, és ezzel duzzasszák fel a víztározót. A magyar fél erre nem volt hajlandó, vélhetően azért, hogy ne segítse Bős üzembe helyezését. Holott ekkor már mindenki tudta, hogy ez mindenképpen megtörténik. A szlovákok ekkor - igaz, újabb pluszköltségek árán - Dunacsúnynál megépítették a zárómüvet is. Ez végül nekünk került nagyon sokba. Hiszen, ha Dunakilitinél zárunk, akkor kezünkben maradt volna a vízelosztás, és a Szigetköz kiszáradása megelőzhetővé válik. Igaz, ebben az esetben nem dicsőült volna meg a szivattyús, illetve a fenékgátas vízpótlás kiagyalása. Mosonyi professzor úrnak és kollégáinak (az akkoriban sokat szidott vízügyi lobbinak) pedig - még ha későn is mindenképpen kijár a bocsánatkérés. rás volt hátra. Minden elő volt készítve: munkagépek, hatalWater (Magazine of the International Water Association), 2005. december Emil Mosonyi (1910) - László Somlyódy, IWA President After that sad news I am happy to report that in Budapest we celebrated the 95 t h birthday of another outstandig professional known worldwide Emil Mosonyi , „father" of hydroelectric power generation and utilization, whose fundamental book on the same subject was published in many languages including Hungarians English, German and Chinese. He was professor on the Budapest University of Technology until the Sixties, when he moved to Germany and became professor at the Technical University of Karlsruhe. His lectures and teaching activities werw legendary, as many students now working all over the world can testify. As a prominent engineer he contributed largely to the regulation of the Danube ant Tisza Rivers, and the development of their flood control systems. He was a pineer in master planning: his work prepared for Hungary in the early Fifties still serves as the basis of water management in the country. An irrigation expert in many countries of all continents, he played a leading role in several international organisations. In spite of his age, Professor Mosonyi is still fresh, energetic and active. He knows the secret of how to be and remain a young, distinguished water professional. I wish the same to all of us.
