Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

1. szám - Nekrológok

63 Nekrológ (Győr, 1920. november 7. A győri bencés gimnázium elvégzése után 1943-ban szerezte meg a budapesti Műegyetemen gépészmérnöki diplomáját. Ezt követően előbb a peremartoni robbanóanyaggyárban dolgozott, majd a háború befejeztével szülővárosába, Győrbe került, ahol rövidesen a víz- és csatornaművek főmérnöke lett. Legelőször a közműhálózatokban, az átemelő telepeken keletkezett háborús károk helyreállításában vett részt, majd pedig a fokozatosan meginduló fejlesztési munkákat irányította. Itt töltött 22 éve alatt a vízmű termelő-kapacitása és csőhálózatának hossza mintegy megduplázódott, a kútvizek és felszíni vizek kezelésére berendezések létesültek, nagyméretű gyűjtőcsatorna épült, s megfúrták a Kisalföld első termál-kútját, melyhez fürdőt is építettek. Győrött építőipari szakközépiskolában is oktatott, majd 1964-ben a Műegyetem megbízta a vízellátás-csatornázási szakmérnöki tagozaton a gépészettel összefüggő ismeretek oktatásával, a vonatkozó jegyzetek elkészítésével együtt. Tevékenységének ismeretében a VITUKI 1967-re kérte áthelyezését az akkor szervezett víztechnológiai részleg vezetésére. E feladatot nyugalomba vonulásáig, 1980-ig látta el, de tanácsadóként még ezt követően is az intézetben dolgozott. Ennek során főleg a felszíni vizek kezelésével foglalkozott, így a derítéssel, mely doktori értekezésének is téDr. Bulkai Lajos Budapest, 2005. július 8.) mája volt. Munkatársaival szabadalmakat kapott egy kisebb helyigényű iszapfölözős derítőre, valamint elősegítette a korszerű csőköteges derítés hazai bevezetését. Az oldott szerves anyagok eltávolítása érdekében szorgalmazta az aktív szén alkalmazását. Foglalkozott a kútvizek metángáztartalmának eltávolításával, melyre a gyakorlatban bevált szabadalmazott berendezést szerkesztett munkatársaival együtt. Irányításával sikeres félüzemi kísérleteket végeztek az intézetben a kétrétegű szűrés paramétereinek megállapítására, valamint foglalkoztak a nitrát-szennyezés talajban történő eltávolításával is. Felelőse volt a hasonló feladatokat ellátó drezdai, prágai, pozsonyi kutató intézetekkel való együttműködésnek. Ezen kívül számos előadást tartott. Szakirodalmi tevékenységét mintegy 60 cikk,jegyzet és tanulmány bizonyítja. Elméleti munkásságáért, valamint a szakoktatásban elért eredményeiért 1980-ban Bogdánfy Ödön emlékéremmel, szakirodalmi tevékenységéért pedig 1981-ben Vitális Sándor nívódíjjal tüntették ki. A Magyar Hidrológiai Társaság 1994-ben tiszteleti tagjává választotta. 2003-ban vehette át gyémántdiplomáját. Temetésére 2005. július 25-én a budapesti Farkasréti-temetőben került sor. Bulkai Pál (Győr, 1930. március 24. - Budapest, 2005. szeptember 27.) A győri bencés gimnázium elvégzése után 1952-ban szerezte meg diplomáját a budapesti Műegyetem mérnöki karán. Munkáját a pápai Városi Vízműnél kezdte, majd lett a többször átszervezett vállalat műszaki vezetője. Feladata a vállalat működési körének megfelelően a Veszprém megye területén lévő víz- és csatornaművek üzemeltetése, fejlesztése, kiépítése, és részben, tervezése volt. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt az 1957 márciusa és decembere közötti időszakot közbiztonsági őrizetben Kistarcsán, majd letartóztatásban, a veszprémi börtönben töltötte. A hátrányos jogi következmények alól 1963-ban mentesítették, majd 1990-ben az ítéletet megsemmisítették. 1991. október 23-án pedig Göncz Árpád köztársasági elnök 1956-os emlékéremmel tüntette ki. 1958 januárjától 1970-ig Budapesten a VIZITERV tervezője. A különféle projektekben városok, falvak, ipartelepek vízellátó rendszereit, vízbeszerzés, vízkezelés (vas- és mangántalanítás), szivattyútelepek, hálózatok és medencék terveit készítette. 1971 végéig az OVH a Vízgazdálkodási Tröszt műszaki és gazdasági tanácsadója. 1972 januárjától 1976 augusztusáig a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatóhelyettes főmérnöke. Ebben a beosztásban, a vállalat váci központjában, elsősorban a Dunakanyar vízműveinek üzemeltetését, fejlesztését irányította. 1968 és 1976 között konzulensként tevékenykedett a Bajai Vízgazdálkodási Főiskolán. 1976 szeptemberétől ismét a VIZITERV-nél dolgozott, mint a vízellátási tervezések főtechnológusa. 1979 és 1983 között Algériában, előbb Medeában, majd Algírban a vízellátással és csatornázással foglalkozó tervezőcsoport vezetője volt. és több településre vonatkozóan tervezési, művezetési feladatokat végzett. 1985 augusztusától irodavezetői beosztásban a budapesti 4-es irodát vezette, mely vízellátási, vízkezelési, vízbeszerzési, szennyvízelvezetési és tisztítási, környezetvédelmi, tározótervezési és talajmechanikai tervezéseket végzett, így többek közt a Balaton környékének vízellátási koncepció tervét is elkészítette. Ebből a beosztásból ment nyugdíjba 1990 júniusában. Nyugdíjasként 2000-ig a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetségének műszaki titkári feladatait végezve részt vett a törvényi szabályozások kidolgozásában, a vállalatok műszaki személyzetének továbbképzésében, külföldi tapasztalatcserék megszervezésében. 1991-93 között tagja volt a Fővárosi Vízművek Felügyelő Bizottságának. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) Vízelosztási Állandó Bizottságában Magyarország képviselője volt 19851994 között, így szervezhette 1993-ban az IWSA magyarországi kongresszusát. Kitüntetései közül kiemelkedik a Munkaérdemrend 1970-ben kapott bronz fokozata a tiszai árvíz kapcsán nyújtott szolgálatáért, és a Vízügy kiváló dolgozója 1985-ből. Elete során számos könyv és publikáció írásával, szerkesztésével és lektorálásával fejlesztette a magyar vízügyi szakmát, a Budapesti Műszaki Egyetemen pedig tapasztalataival segítette az utódnemzedék felkészítését. Hamvait 2005. október 13-án helyezték örök nyugalomra a kelenföldi Szent Gellért plébániatemplomban