Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

157 la sekélyebb (3-4 m) Szigligeti-medence üledékében mutatott nagyobb értékeket, ahova a vízgyűjtőről több patak is torkollik (Eger-víz, Tapolca-patak, Kétöles-, Lesence-patak, Nemesvitai-övárok). A szulfátredukáló baktériumokat az anoxikus környezetek indikátorainak is tekintjük. Igen aktívak lehetnek ott, ahol a fermentálók tevékenységéből eredően oxidálható szubsztrátok vannak jelen és a környezet reduktív. A környezet minőségének alakításában kiemelt szerepet vállalnak, mivel kénhidrogén termelésükkel szignifikáns környezeti változások okozói lehetnek (Reskóné, 2003). A mederüledék külső szennyezésből eredő fekális terhelése minimális, az E. coli főként a tó nyugati medencéiben szórványosan kimutatható volt. A baktériumközösségek faji diverzitásának vizsgálatára végzett két futtatás eredményeképpen a domináns fajok jelenlétére utaló sávmintázatban nem tapasztaltunk eltérést az egyes mintavételi pontok között, minden mintában átlagosan 5-6 csíkot lehetett elkülöníteni. Egy kivágott sávból származó szekvenciát sikerült azonosítanunk (3. ábra, 1. csík). Ennek alapján - minden mintában - megtalálhatók a kemolitotróf nitrifikáló anyagcserét folytató (nitrit-oxidáló), ez idáig többnyire csak klónozással azonosított Nitrospira nemzetség képviselői, melyek tenyésztéssel igen nehezen fenntartható mikroorganizmusoknak számítanak a laboratóriumi gyakorlatban. Az idesorolt baktériumok közösségei kemolitotróf anyagcseréjük révén feltehetően fontos szerepetjátszanak a tó nitrogén körforgalmában. 84-1 EU-! B4 3 1UI Hl* 1 ZTÓP 3. ábra. A balatoni mederüledék 0-5cm-böl nyert DGGE mintázata (2004) Kemotaxonómiai módszerekkel a főbb vegyület-csoportok alapján tipikusan vízi, illetve üledékben előforduló, elsősorban kemoorganotróf, a szerves anyagok mineralizációjában fontos baktérium nemzetségek Bacillus, Aeromonas, Leptospira és Spirochaeta képviselőit azonosítottuk. A közepes és kis mennyiségben előforduló kemotaxonómiai markerek a mintavételi helyek baktériumközösségei közti különbségek kimutatására bizonyultak alkalmasnak. A módszer alapvető hátránya, hogy környezeti minták esetén sok faj „átfedő" kinon illetve zsírsavprofillal rendelkezik, valamint, hogy az eddig tenyésztésbe nem vont taxonokról nincsenek információink, ezért eredményeinket többször csak valószínűsíteni tudtuk. A Balaton trofitását meghatározó fitoplankton minden bizonnyal összefügg az üledékben található algák mennyiségével, azok faji diverzitásával. A 2004-ben az üledékből kitenyészthető algafajok mintázatai a planktonéhoz képest szükségképpen „szegényes" képet mutattak. A plankton vizsgálatok szerint az utóbbi években viszonylag kevés alga-biomassza képződött, következésképpen planktoneső formájában is kevesebb szerves anyag jutott az üledék felszínére. Üledékből N-tartalmú és N-mentes Allen-tápoldatban tenyésztéssel kimutatott algák összessége számos vonatkozásban eltért a víztér alga-planktonjától. Nem is összehasonlításuk, inkább változékonyságuk és előfordulási arányuk köztük a C. raciborskii spóraszámának - feltárása volt a cél. Legnagyobb fajszámban a Clorophyceae családhoz tartozó zöldalgák voltak megtalálhatók, ezt követték a kovaalgák a Siófoki-medence, a Balatonakali-tóközép és a Keszthelyi-medence üledékeiben. A kékalgákhoz tartozó fajok közül legkevesebb a Siófoki-medence, a legtöbb a Szigligeti-medence és a Zala-torkolat üledékeiből tenyészett ki. Az 1990-es évek elején tömegesen megjelenő C. raciborskii mára az üledékben csak igen kis spóraszámban van jelen. A korábban 10

4 g"

1 (1995) mennyiségben előforduló spórák száma 10-200 g"' alattira szorult vissza 2004-re. Érdekes még az is, hogy a spórák mennyisége a Siófoki-medencében az idők során alig változott (1995: 87-778 g"

1, 2004: 170 g~'), ugyanakkor a Szigligeti- és a Keszthelyimedencében már 1998-ra lecsökkent (Szigligeti-medence, 1998-ban 110 g"

1, 2004-ben 9 g"

1; Keszthelyi-medence, 1998-ban 77 g"', 2004-ben7 g"

1). J. táblázat. Cylindrospermopsis raciborskii spóra mennyisége mederüledékében 1995-ben és 2004-ben Mintavételi hely és idő C. raciborskii spóraszáma (lg

1 száraz a.) Mintavételi hely és idő 1995. 02. 20. 2004 Mintavételi hely és idő Felszín 0-5 cm 10-15 cm 15-20 cm 0-5 cm Siófok 87 118 109 60 170 B.akali MII 1320 688 118 49 Szigliget 6470 4935 1571 475 9 Keszthely 9734 6642 5554 53 7 Sokszor merül fel egy-egy váratlan kékalga produkció rémképe és vele együtt a kérdés: megjelenése a leírt számok alapján prognosztizálható-e? Gorzó adatára (1991) támaszkodva, miszerint sok spóra (>1000/cm

3) esetén a kékalgák tömeges jelentkezése nagy valószínűséggel prognosztizálható, a fenti kép megnyugtató. Még a kimutatási módszer különbözősége ellenére is érzékelhető, hogy 10 évvel a hipertróf állapotokat követően, egyik mintavételi hely üledékéből sem mutattunk ki > 1000/cm

1 mennyiségben előforduló alga spórát. Összefoglalás A több irányú vizsgálataink eredményei évtizedes lemaradásokat pótoltak. Jelen munkánkban biológiai tesztekkel vizsgáltuk a Balaton négy medencéjéből és a Zala-torkolatból származó mederüledék felszíni rétegeinek mikrobiológiai állapotát. A trofitás hátterét képező főbb tápanyag összetevők leírása mellett, kiemelten foglalkoztunk a mederüledék baktériumközösségeivel és becsültük a nyugvó állapotban található C. raciborskii spóraszámát. Eredményeink egyértelmüen tükrözik, hogy a Balaton mederüledékének minősége a tó hossztengelye mentén medencénként alig különbözik, a BAP, a deszulfurálók, a tioszulfát-oxidálók, és a baktérium-közösségek faji diverzitása alapján, hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A többi paraméter különbözősége főként a víztér sajátosságára (pl. Siófoki-medence), v. külső tápanyag terhelés eltérő mértékére vezethető vissza.