Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
144 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. um erectum és Butomus umbellatus). Az állóvíz jellegű szakaszokon (pl. HA-8) gyakori a lebegőhínár: az emerz békalencsék (Lemno-Spirodeleteum) és a tócsagazhínár (Ceratophylletum) állományai. A parton gyakoriak az ártéri erdőkre jellemző fafajok állományai (fűz, nyár). A lágyszárú mocsárinövény-zóna általában nádas (Phragmition), jellemzően fátyol-elemekkel, pl. sövényszulák (Calystegium sepium), keserü/ebszőlő csucsor ( Solanum dulcamara). Emberi hatástól, bolygatástól mentesek volt a HA-1 mintavételi hely Erdőtelek határában. A terület a Bükki Nemzeti Park része, egy égerláphoz közeli erdős terület. Az aljnövényzetben felleltük a védett Thelypteris palustris Schott (tőzegpáfrány) példányait. A víztér vízinövénymentes volt. A Hanyi-ér talán legszebb mederszakasza a természeteshez közeli állapotú HA-7 mintavételi hely térsége. A bolygatott részeken gyakoriak a Bidention (mocsári gyomtársulások) és a ruderális elemek. Az utóbbit elsősorban a közúti hidak, illetve a torkolat térségében tapasztaltuk (HA-5, HA-6, HA-8 mintavételi hely). Itt jelentősen megváltozott a zonáció-szerkezet a természetes/természeteshez közel álló zonáció-szerkezetü víztesthez képest. Több területen a felvétel idején a mederben nem, vagy csak alig volt víz (HA-2, HA-3), míg a torkolati szelvényben (HA-8) az állandó, magasabb vízborításnak köszönhetően a hínár megjelenése is számottevő. A vízben fíizéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum L.), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum L.), továbbá védett növényként, szálankénti előfordulással itt tenyészett a súlyom (Trapa natans L.) a rucaörömmel (Salvinia natans L.), apró békalencsével (Lemna minor L.). Több esetben a felvételezés idején a növény fenológiai állapota nem tette lehetővé a pontos meghatározást. A makrovegetáció jellemzéséhez a terepbotanikai felvételezéseket többé-kevésbé szezonálisan meg kell(ene) ismételni az adott helyen. így nemcsak egy teljesebb fajlistához juthatunk, hanem az éven belüli dinamikára utaló aszpektusokról is képet kapunk. A makrofítonokra vonatkozó referencia jellemzők kidolgozása, illetve az egyes osztályok elkülönítésének szempontrendszere jelenleg még az EU-tagállamokban sem teljesen kidolgozott, jelentős a bizonytalanság. A mintegy 35 km hosszú Hanyi-ér halfaunisztikai szempontból három szakaszra osztható: a felső szakaszon a forrásvidék után az Erdőtelki Arborétum területén a halfaunát alapvetően meghatározza a mesterségesen kialakított dísztó, ill. az ebben ugyancsak mesterségesen létrehozott halfajösszetétel. A középső szakasz halfaunisztikai összetétele a hossz-szelvény vizsgálat (egy speciális fogóeszköz, s ez is csak egy alkalommal végrehajtva), alapján nem értékelhető. A sűrű benőttség, az összefüggő, tényleges vízterek gyakori hiánya (kiszáradás) (HA-2, HA-3, HA-4, HA-5, HA-6, HA7 mv. pontok), megkérdőjelezheti az aktuális adatok hosszú távú értékelhetőségét. Az alsó, torkolati szakaszon, a Jászsági-főcsatorna alatti bújtatónál (HA-8) végrehajtott próbahalászat során csupán néhány halfaj egyede került elő, naphal (Lepomis gibbosus), ezüstkárász (Carassius auratus), küsz (Alburnus alburnus), törpeharcsa (Ictalurus nebulosus), annak ellenére, hogy a teljes vízfolyást tekintve mind vízmennyiség, mind vízmélység tekintetében itt találtuk a legstabilabb állapotokat. A makrozoobenton mosóhálóból a következő védett halak kerültek elő: tarkagéb (Protherorhinus marmoratus), réticsík (Misgurnus fossilis), vágócsík (Cobitis taenia). Tudomásunk van róla, hogy néhány évvel ezelőtt a Jászsági csatorna alatti bújtató tisztításakor nagy mennyiségű harcsa (Silurus glanis), ponty (Cyprinus carpio), busafélék (Hypophthalmichthys molitrix, H. nobilis), néhány bálin (Aspius aspius), valamint konkrét meghatározás nélkül „keszegféle" került elő. Ez logikusan magyarázható azzal a ténnyel, hogy a Tisza folyó felé szabad átjárhatóság -megfelelő vízálláskor- biztosított, így a halállomány vándorlása, le, illetve felvonulása, mind a Hanyi-ér, mind a Tisza folyó között zavartalanul megtörténhet. Kivétel ez alól a magas tiszai árhullám, amikor a víz szivattyús úton juthat a Tiszába. A kimutatott 20 halfajból 5 (25%) Kurta baing - Leucaspius delineatus, Szivárványos ökle — Rhodeus sericeus amarus, Réti csík - Misgurnus fossilis, Vágó csík Cobitis elongatoides, Tarka géb - Proterhorinus marmoratus természetvédelmi oltalom alatt áll. A vízfolyás értékét tovább növeli az a tény, hogy három védett faj (Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus amarus, Réti csík - Misgurnus fossilis, Vágó csík - Cobitis elongatoides) egyben az európai jelentőségű Habitat Directive függelékébe is tartozik. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által korábban végzett halfaunisztikai felmérés szerint: „A Hanyi-ér halfaunájában az igen lassú vízáramlásnak megfelelően, főként az állóvizet, illetve a lassú vízáramlást kedvelő, limnofil halfajok dominálnak. Néhány mintahelyen azonban, kis egyedszámban, az áramláskedvelő, reofil fajok is jelen vannak. Az áramlási viszonyoktól függően a mocsári élőhelyeket kedvelő stagnofil fajok képviselői is megtalálhatók, ezek a fajok a felső szakaszon nagyobb egyedszámban élnek". A VKI-ben értékelési szempontként megadott halfaunisztikai jellemzők; -fajösszetétel, egyedsűrűség, korszerkezet, fajok szaporodásában, reprodukciójában, fejlődésében kimutatható zavarok, változások, az antropogén zavartság mértéke -, egy alkalommal, -ráadásul adott vízteret érintően három évente végrehajtva!-, még a laikus számára is megkérdőjelezheti a vízfolyás minősítésének pontosságát, valódiságát. Az egyszeri felmérés adataiból, a bejárás során szerzett tapasztalatokból, az összegyűjthető halbiológiai adatokból, a hossz-szelvény vízkémiai, makrofíta és makrozoobenton vizsgálatok itt alkalmazható eredményeiből az vonható le, hogy a Hanyi-ér rendelkezik azokkal a fizikai, kémiai és biológiai adottságokkal, amelyek -halbiológiai szempontok alapján- a vízterületen, a zavartságra érzékeny védett, és nem védett fajoknak megfelelnek. Az antropogén hatások következtében kimutatható reprodukciós, fejlődési zavarokra csak részletesebb vizsgálatokkal lehet egyértelmű választ adni. Sajnos éppen a jelzésértékű fajok populációdinamikai változásai, életterük alaposabb, aprólékos vizsgálata igényelne hosszabb, mélyrehatóbb vizsgálatokat. A rendelkezésre álló kémiai, biológiai, hidromorfológiai adatok valószínűsítik, hogy a legfelső, mesterségesen kialakított, és népesített halszerkezet mellett, a további - középső és alsó szakaszok halfauna összetétele megfelel a természetközeli, zavartalan viszonyoknak. Összefoglalás A kiértékelések alapján az előzetesen erősen módosított víztest kategóriába sorolt Hanyi-ér szerves anyag terhelés szempontjából kockázatosnak minősíthető, egyes területeken természeteshez közeli állapotú, más részeken kevésbé szennyezettnek minősül. Összességében az alföldi kisvízfolyásokrajellemző természetes állapothoz viszonyítva a biológiai elemek többségénél kisebb mértékű elváltozások jellemzőek, amely alapján jó ökológiai potenciállal rendelkezik. A felmérés eredményeit figyelembe véve a Magyarországon kijelölt felszíni víztestek (álló és folyóvizek) esetében legalább egy alkalommal szükségesnek tartjuk a „teljes" körű állapotértékelés elvégzését (beleértve nemcsak a
