Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

136 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A vegetáció változása a Boroszló-kerti-hullámtér öblözetben 1944-től napjainkig Varga Katalin 1, Lukács Balázs András 2, Tóthmérész Béla 1, Dévai György 2 'Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Ökológia Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NER) felhasználásával élőhely térképet készítettünk a Borosz­ló-kerti-hullámtér öblözetben 2004 nyarán, azzal a céllal, hogy megállapítsuk, milyen állapotban őrződtek meg a vizes é­lőhelyek. A területről több évből (1944, 1956, 1966, 1975, 1988, 1995, 1997, 2000, 2002, 2004) származó légifelvétel e­lemzését is elvégeztük. Az élőhely-térképeket az ArcView 3.2 programmal rajzoltuk meg. A 2004. évi élőhely-térkép a­lapján számított területarányok a következőképpen alakultak: a természet-közeli élőhelyek csak 37%-ot képviselnek, az agrár- és a roncsterületek 53 %-ot, a másodlagos élőhelyek pedig 10 %-ot borítanak. A 2004. évi és a korábbi légifotók által dokumentált állapotok összevetéséhez egy új kategóriarendszert alkottunk. Megállapítható, hogy a táj arculata je­lentősen megváltozott. 1944-ben a terület még több mint felét ligeterdő borította. Az erdő jelentős részének eltűnésével párhuzamosan nőtt a szántóföldek és a gyümölcsösök mérete. A szántók százalékos aránya 1966-ban volt a legnagyobb, 33,1 %. Nagyobb gyümölcsösöket 1988-ban telepítettek, 1997-ben a gazdasági célú erdőtelepítés is elkezdődött. Kulcsszavak: Felső-Tisza-vidék, élőhely-térképezés, Á-NER, ArcView, új kategóriarendszer, területarányok. Bevezetés Az ármentesítés hatására elsősorban a vízi és a szárazföl­di biotópok közötti átmenetet biztosító vizes élőhelyek ki­terjedése csökkent. Ezáltal ezek váltak a legjobban veszé­lyeztetetté. A hullámterekre átterjedő különböző típusú te­rülethasználatok miatt az itt található élőhelyek is tovább aprózódtak, egymástól elszigetelődtek, így a természetes élőhelyek folytonossága napjainkra már ezeken a viszony­lag szük területeken sem kellő mértékben biztosított (Ger­gely és Erdiné 2002). Ha ismerjük a természetvédelmi jelentőségű területek korábbi és jelenlegi állapotát, s ezáltal dinamikájukat, meg­érthetjük az antropogén hatásokra adott válaszaikat, megő­rizhetjük a még meglévő természeti értékeiket, segíthetjük regenerálódásukat. Táji szintű monitorozással feltárható az élővilág állapotváltozása és a sokféleség csökkenése a táj­használat és a regionális gazdasági folyamatok függvényé­ben. Az ilyen jellegű munka alapozhatja a természetvédelmi értékkel rendelkező területek kutatását, biztosíthatja a biodi­verzitás-monitorozás hátterét és általános keretét, illetve hozzájárulhat a tervezett rehabilitációs és rekonstrukciós te­vékenységek, továbbá a természettel összhangban működő gazdálkodási formák előkészítéséhez. Munkánk kiinduló­pontul szolgálhat azoknak az EU Víz Keretirányelvében megfogalmazott törekvéseknek a realizálásához is, amelyek ökológiai értékelést, helyreállítást és hosszú távú monitoro­zást irányoznak elő. A Boroszló-kerti-hullámtéröblözetben egy olyan táji szintű, feltáró jellegű monitorvizsgálat annak alapjait kíván­tuk lerakni, amellyel nyomon követhetjük az élővilág álla­potváltozását és a sokféleség csökkenését a táj használat és a regionális gazdasági folyamatok függvényében. Az 1944-ig visszamenőleg meglévő légifelvételek feldolgozásával, a te­rületi arányváltozások elemzésével mutatjuk be a hullámtér 60 évének történetét. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tiszai-Alföldhöz, mint nagytájhoz, a Felső-Tisza-vidékhez, mint középtájhoz és a Bereg-Szat­mári-síksághoz, mint kistájcsoporthoz tartozó Beregi-Tisza­hullámtér magyarországi szakaszán fekvő Boroszló-kerti­hullámtér-öblözetben végeztük. A terület Gulács község közigazgatási határába esik, országos jelentőségű védett te­rület, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része (Dévai és mtsi. 1999). A Boroszló-kerti-hullámtéröblözet kiterjedése mintegy 300 ha, tengerszint feletti magassága 104-111 m közötti (balti alapszintre vonatkoztatva). Területén két holtmeder található. Az egyik a régmúltban természetes úton lefüző­dött Nagy-szegi-morotva. A másik a XIX. század második felében végrehajtott szabályozási munkálatok során levágott Boroszló-kerti-Holt-Tisza. A fenti két holtmeder mellett még egy jelentősebb vizes élőhelyet találunk a hullámtér­öblözetben. Ez a Dézsi-mocsár, amely eredetét tekintve régi holtmeder-darabokból áll, de az árvízvédelmi munkálatok során erősen módosult (Dévai és mtsi. 1999). A terület arcu­latát egyrészt a Tisza évenkénti elöntése és átöblítése alakít­ja, másrészt antropogén tényezők is nagy mértékben befo­lyásolják (Varga és mtsi. 2005). A 2003. évi előtanulmányokat követően a terepbejárások 2004 nyarán történtek (07.09. és 08.03. között). Az Általá­nos Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) fel­használásával (Fekete és mtsi. 1997) a pillanatnyi helyzetet tükröző élőhely-térképet készítettünk a területről, ami alkal­mas annak bemutatására, hogy milyen állapotban őrződtek meg a vizes élőhelyek a hullámtér-öblözetben. A növények elnevezésénél Simon (2000) munkáját vettük alapul. Az 1944—2004 közötti tíz légifelvétel (1944, 1956, 1966, 1975, 1988, 1995, 1997, 2000, 2002, 2004) segítségével át­tekintést nyújtunk a hullámtér eddigi sorsáról. Vizsgálata­inkhoz a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Közhasz­nú Társaság, illetve a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) digitalizált légifelvételeit használtuk. A légifényké­pek közvetlen információhordozók, ezek alapján részletes térképezés lehetséges, aminek esetünkben az erdők, gyepek, mocsarak, emberi használat alatt álló területek pontos elkü­lönítésében van jelentősége. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy az eljárásnak vannak hibái is, mint például a beár­nyékolt foltok lehatárolásának nehézségei, a légifényképek georeferálásakor bekövetkező torzítás (Lukács és mtsi. 2004). Az egyes légifelvételek információtartalmának összevet­hetősége érdekében egy új kategóriarendszert kellett alkot­nunk. A korábbi évekből származó légi felvételeken ugyanis nem állapíthatók meg kellő biztonsággal az Á-NÉR szerinti élőhelyek. A 2004-es fényképeken felismerhető élőhely-tí­pusokból kiindulva, s a terepi tapasztalatokra támaszkodva határoztuk meg a térképezéshez használt kategóriákat. Ezek rendszerét úgy igyekeztük megalkotni, hogy a kategóriák minden légifényképen egyaránt értelmezhetők és elkülönít­hetők legyenek. A légifelvételek koordinátázását az ERD­AS 8.1 programmal végeztük, annak érdekében hogy a poli­gon-térképek egymással fedésbe hozhatók legyenek. Ezt követően minden azonosítható foltot lehatároltunk az Arc­View 3.2 térképkezelő program segítségével. Az eredmények értékeléséhez az egyes kategóriákra vo­natkozó területi adatok százalékos megoszlását vettük fi­gyelembe. Az értékeléshez általunk használt kategóriák a következők: (1) erdő (ligeterdő + erdőtelepítés), (2) szántó-

Next

/
Thumbnails
Contents