Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

1. szám - Konecsny Károly: A hóviszonyok jellemzői és vízjárás befolyásoló hatása a Felső-Tiszán

45 A hóviszonyok jellemzői és vízjárás befolyásoló hatása a Felső-Tiszán Konecsny Károly VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht„ H-1095. Budapest, Kvassay Jenő út 1. Kivonat: Az utóbbi évtized felső-tiszai árvizeinek (1995. december, 1998. november, 1999. március, 2000. április, 2001. március) és belvizeinek (1999. február-március, 2000. március-április) kialakulásában, méreteiben jelentős volt a hólé hozzájárulása Az árvizek hidrológiai tapasztalatairól megjelent közlemények a hóviszonyokkal általában csak érintőlegesen foglalkoztak Az összegyűjtött szakirodalom, mérési adatok, gyakorlati tapasztalatok alapján e tanulmány bemutatja a hóviszonyok alakulásának természetföldrajzi körülményeit, a hó részesedését a csapadékból, a hó-idény hosszát, a hóvastagság, hó-vlzegyenérték, hóban tárolt vízkészletek, hó-térfogatsúly, olvadás jellemzőit s ezek árhullám kiváltó hatását. Kulcsszavak: hó-monitoring, hó-idény, hó-vastagság, hó-vlzegyenérték, hó-vízkészlet, hó-térfogatsúly. 1. Előzmények A Tisza vízgyűjtő hóviszonyaival éghajlati vizsgálatok keretében már több mint egy félévszázaddal ezelőtt foglalkoztak hazai kutatók (Simor 1944). Később elvégezték a magyarországi hóviszonyok részletes regionális klimatológiai vizsgálatát, meghatározták a havas és hótakarós napok számát, a hóidény hosszát, a hóvastagság fő jellemzőit {Kéri 1952, Péczely 1966, 1971). Salamin (1960) az erdők és a domborzat hatását vizsgálta a hó felhalmozódására és olvadására. A Vitukiban az olvadás folyamatára, s a keletkező olvadékvíz mennyiségek meghatározására vonatkozó kutatások 1966-ban kezdődtek el (Fehér-Molnár-Kovács 1971, Kovács 1972, KovácsMolnár 1974), majd rövidesen elkészült az 1963-1973 időszakra vonatkozó országos adatgyűjtemény (Kovács szerk. 1975), kidolgozták a síkvidéki belvíz mennyiségének meghatározására szolgáló EXPRE-DRAINAGE modellt (Fehér 1976). A hóolvadásből származó árhullámok Felső-Tisza hazai szelvényére (Tiszabecs) való előrejelzésével a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóságnál próbálkoztak (Bálint Z. 1976). Kovács (1979) a hóviszonyok hidrológiai szempontból fontos jellemzőinek átfogó országos feldolgozását végezte el, mint a hócsapadék és hóolvadás közepes és maximális hóvízegyenérték, a hócsapadék és hóolvadék mennyisége a téli hónapokban. Lászlóffy (1982) a Tiszáról készült monográfiájában, fontos adatokat közölt a Tisza külföldi vízgyüjtőrészeinek hóviszonyairól. A tavasszal várható lefolyás-viszonyok hosszú távú előrejelzésére Hirling (1984) dolgozott ki módszert. Bálint G.Mekis (1984) a hóolvadás rövidtávú struktúráit sztochasztikus előrejelző modelljét fejlesztette ki. A Duna vízgyűjtő hó-felhalmozódási és hóolvadási folyamatának modellezésével Gauzer (1990, 1991) foglalkozott. Erdészeti célú kutatások keretében, olyan kérdéseket vizsgáltak, mint a lombos és fenyöállományok hatása a hó felhalmozódására (Führer 1984). Meteorológusok a téli csapadék halmazállapotának előrejelzési módszerét és ennek hidrológiai felhasználhatóságát elemezték (Matyasovszky-Németh L. -Németh P -Takács 1993, Fővényi 2004). A szomszédos országok, szakemberei a Tisza romániai, ukrajnai szlovákiai vízgyűjtőterültének hóviszonyaival foglalkoztak. Románia területére, a Kárpátok hegyvonulataira vizsgálták a hó formájában lehullott csapadék részesedését az évi csapadékból, a hótáplálás százalékos arányát a felszíni lefolyásból (Újvári 1957, 1962, 1972). Stoenescu-Teodorescu (1964) a hófelület vízháztartásával, a szublimáció és kondenzáció kérdésével foglalkozott. Diaconu-Blidaru (1970) a hóvizkészlet és olvadás folyamatát vizsgálta hegyvidéki lejtőkön. Stoenescu (1951), Mihai (1975), Teodoreanu (1980), a DéliKárpátok részterületeinek éghajlati monográfiáiban értékelték a hegyvidéki hóviszonyokra vonatkozó adatokat. Bázác (1983), a domborzat éghajlati hatásának tanulmányozásával összefüggésben foglalkozott a térség hóviszonyaival. Voicu-Popa-Stoia (1979) a hegyvidéki folyók tavaszi nagyvízi lefolyásának előrejelzéséhez genetikai modellt készített. Grumázescu C.-Moissiu (1983), Grumäzescu H.-Grumázescu C.-Stäncälie-Sändoiu (1986), Stancalie-Catana-Poiana-Flueraru-Cräciunescu (2004) távérzékelési módszereket használták a hókészletek számítására és hóolvadási-lefolyási modellek készítéséhez. Konecsny (1997a, 1997b, 1999) az Erdélyi fennsík és a hozzátartozó hegyvidék csapadékviszonyait és lefolyását vizsgálva, meghatározta a téli-tavaszi csapadék és lefolyás részarányát, területi eloszlását. Ukrajnában a kárpátaljai éghajlatkutatások (Babicsenko 1991) keretében tanulmányozták a hóviszonyokat és egy speciális kutatási terület, a hólavinák kialakulásával kapcsolatban is végeztek vizsgálatokat (Maslova-Grishchenko-Sosedko 1999, Grishchenko 2002, GrishchenkoBoyeva 2002). Szlovákiában a Kárpátokban jellemző hófelhalmozódási és olvadási jelenségekkel Simo (1976), Babiakova (1985), Kostka-Holko-Kulasova (2000), Kostka (2001), valamint a hóolvadásből kialakuló árhullámok matematikai modellezésével Turcan (1978), Holko-Kostka-Parajka (2001) foglalkoztak. 2. A terület természetföldrajzi viszonyainak fő jellemzői 2.1. Domborzat, talajok, növényzet-területhasználat A Felső-Tisza vízgyűjtőt ÉK-K felől a Kárpátok magasan kiemelkedő, több hegységből álló gerince koszorúzza. A vízgyűjtő legmagasabb pontja a romániai Radnai-havasokban lévő Nagy-Pietrosz csúcs (2303 m). A vízgyűjtő hegyvidéki részét a Máramarosi-havasok, Radnai-havasok, a Gutin, Cibles és az Avas hegységek foglalják el. Ezen a folyószakaszon a betorkoló fő mellékágak - a Visó, Iza, Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsa, Túr nagyságrendileg azonos táplálást biztosítanak. A Szamos beömléséig a Tisza vízgyűjtőterülete 13.173 km

2-re növekszik, a völgy tengerszint feletti magassága 258 km-en 1573 m-t csökken. A Szamos a Felső-Tisza legnagyobb mellékfolyójaként az Észak-Erdélyi medence vizeit gyűjti össze. Két fő ága van, az egyik a Radnai-havasok , déli lejtőjének vizét összegyűjtő Nagy-Szamos, a másik a Bihar hegység keleti lejtőin eredő Meleg-Szamos és a Gyalui havasokban fakadó Hideg-Szamos egyesüléséből létrejövő Kis-Szamos. A Szamos teljes vízgyűjtőterülete