Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Makrogerinctelen együttesek vizsgálata három jellegzetes balatoni mikrohabitatban Sipkay Csaba, Hufnagel Levente Budapesti Corvinus Egyetem, Matematikai és Informatikai Tanszék Kivonat: A 2002, 2003. és 2004. évben a Balaton egy öblének náddal (Phragmites australis (Cav) Trin), keskenylevelü gyékénnyel (Typha angustifolia L) és szabad vízfelülettel rendelkező (a 2003. és 2004. évben hínáros) területén összesen 36 alkalommal végeztünk vízi makrogerinctelen gyűjtéseket kézi merevháló segítségével, az iszapból és a víztestből egyaránt. A mintavételi terület egymás közelében három, az említett vízi növényzet tekintetében eltérő mikrohabitatot foglal magába. Adatainkat mintegy 208 minta feldolgozásából nyertük. A minták statisztikai elemzéséhez bootstrap módszert használtunk. Eredményeink szerint az egyes évek közötti eltérések jelentősebbek a mikrohabitatok között tapasztalhatóknál. A vízszint csökkenése, méginkább a hínár előrenyomulása nagy hatással volt a gerinctelen makrofauna mennyiségi viszonyaira. A nád és gyékény alkotta állományok mintavételi területei között kisebb eltérések tapasztalhatók, amellett a nád mikrohabitat bizonyult a leginkább eltérőnek, különösen a 2004. évben. Balaton, bootstrapping, mikrohabitat, vízi makrogerinctelenek Kulcsszavak: Bevezetés és célkitűzés A Balaton a világ egyik legalaposabban kutatott sekély tavának számít, így litorális régiója különböző növényzetű élőhelyeinek makrogerinctelen faunájáról is jelentős mennyiségű ismeret áll rendelkezésre. Különösen igaz ez a hinarasokra (Bíró & Gulyás 1974, Entz 1947, Muskó et al. 2004), esetükben a negyvenes évekig viszszanyúló, részletes adatok is rendelkezésre állnak. Az északi part természetes részét nádas sáv jellemzi, amelynek pusztulása napjainkban egyre nagyobb területekre kiteljed. Az állományalkotó, domináns faj a nád (Phragmites australis (Cav.) Trin.), de helyenként a keskenylevelü gyékény (Typha angustifolia L.) nád rovására való terjedése észlelhető. A nádasoknak a keskenylevelü gyékénnyel való felváltódása Európa szinte minden tavában, így a Balatonon is végbemenő folyamat, amelyet a vizek fokozódó eutrofizációjával és a halobitás növekedésével lehet összefüggésbe hozni (Kovács 1992, 1995). A nádas, gyékényes és szabad vízfelületű területek arányai a Balatonon hosszú távon változnak. A változások számos jelenséggel, többek között a klímaváltozással is összefüggésbe hozhatók. A fentiek miatt indokolt az említett élőhelyekkel kapcsolatban összehasonlító vizsgálatokat végezni, makrogerinctelen faunájuk szempontjából is. Vizsgálódásaink helyszínéül a Balaton északi oldalán, Szigliget és Badacsony között elhelyezkedő öböl keskenylevelü gyékényes, nádas és szabad vízfelülettel rendelkező (hinarasodó) területét választottuk. A mintavételi terület ezen állományok találkozási pontjánál található, amelyen belül három, az említett növényzet típusok tekintetében eltérő mikrohabitatot különítettünk el. Annak érdekében jelöltük ki egy élőhely 3 egymáshoz közeli mikrohabitatját, hogy a minták közötti különbségek kizárólag a mikrohabitatok hatását fejezzék ki. Célunk nem az élőhelytípusok jellemzése, hanem a mikrohabitat típusok összehasonlítása volt. A 2002, 2003. és 2004. év során összesen 36 alkalommal vettünk mintát, a tavasztól késő őszig terjedő időszakban. Adatainkat mintegy 208 minta feldolgozásából nyertük. Az első két év, különösen a 2003. rendkívül aszályosnak és alacsony vízállásúnak bizonyult. A nyílt víz mikrohabitatjában a 2002. évben nem volt megfigyelhető összefüggő hínáros. Azonban a 2003. évben a nyár közepétől a Najas marina vízfelszínt is elérő foltjai voltak észlelhetők, a 2004. évben pedig ugyanitt, már kora nyártól kezdve a Potamogeton perfoliatus állományai voltak jelen. Vizsgálataink első elemeként a rendelkezésre álló, 3 éves adatsor alapján statisztikai elemzést végeztünk az egyes mikrohabitatok közötti eltérések feltárása céljából. Anyag és módszer 2002-ben összesen 16, 2003-ban 13 és 2004-ben 7 alkalommal végeztünk szemikvantitatív gyűjtéseket. A mintavételi eszköz szabályos félgömb alakú, nyélre erősített merevháló, legnagyobb belső átmérője 14,8 cm, lyukbősége megközelítőleg 0,8 mm. Mindhárom mikrohabitat víztestéből 10-10 merítésnyi mintát vettünk, az iszapból pedig két-két merítésnyit. A minták feldolgozása során faji identifikációra törekedtünk, amely még bizonyos állatcsoportok esetén nem történt meg. Az állományok közötti eltérések feltárása céljából nem célszerű sem időben (rövidtávon a mintavétel okozta zavarás, hosszú távon a szezonális változások miatt) sem térben (a befolyásoló egyéb környezeti tényezők miatt) párhuzamos mintavételek alapján statisztikai vizsgálatot végezni. A probléma kiküszöbölése céljából a bootsrap módszert alkalmaztuk (Podani 1997). A módszer a számítógépes mintavételezés egy speciális esete. A rendelkezésre álló mintákból tetszőleges elemű visszatevéses mintavételezést sokszor végrehajtva kapjuk a bootsrap mintákat, amelyeket paraméteres becslésre, egy statisztika kiszámítására vagy többváltozós elemzésre is használhatunk. A számításokhoz felhasznált alaptáblázat az összes meghatározott faji és egyéb taxon kategóriákba sorolt állat egyedszámát tartalmazza. Ebből olyan összevont táblázat készült, amelyben a sorok magasabb taxon kategóriákat, az oszlopok pedig a mikrohabitat-év kombinációkat tartalmazzák. A sztohasztikus szimuláció (bootsrapping) céljából ezen táblázat adataira végeztünk pszeudoreplikációkat. Ennek eredményeként minden oszlop esetén 10 új objektumot nyertünk, amelyek mindegyike 1000 makroinvertebrata egyedet tartalmaz. Az így nyert új adatainkat első lépésben korreszpondencia analízissel elemeztük, majd az egyes évek és mikrohabitatok jelentősebb taxonok alapján megfigyelhető eltéréseit és hasonlóságait a Turkey-féle páronkénti összehasonlítás módszerével vizsgáltuk. Ezen müveleteket a Past program (Ryan et al. 1995) segítségével végeztük. Eredmények Az 1. táblázat tartalmazza a bootstrap módszerhez felhasznált kiindulási adatokat, a korreszpondencia analízis eredményeit pedig az 1. ábrán mutatjuk be. Ezen eredmények szerint a minták között éles eltérések nem észlelhetők a mikrohabitatok ill. évek alapján. Nagyjából három csoportot lehet elkülöníteni. Leginkább a 2004. évben, a nádashoz tartozó adatok különülnek el (inkább az 1. ábra felső részen helyezkednek el), kisebb mérték-