Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Eredmények és értékelésük A terület vízterekben való gazdagságát, a vízterek sokszínűségét és a rendszeresség kényszerével végzett vizsgálatok hatékonyságát egyaránt bizonyítja, hogy az ET 56 UTM hálómező területéről összesen 46 faj (a hazai szitakötő-fauna közel 70%-a) került elő, s közülük az állóvizek mellől 44 faj (17 Zygoptera és 27 Anisoptera) jelenlétét sikerült igazolni (ami a hazai szitakötő-fauna 68 %-ának felel meg). % 100 80 60 40 20 0 v. IV. i. 7 -| 6 5 4 3 2 1 0 fajszám 4. ábra. A vizsgált állóvizek fajszám szerinti csoportosítása. v. IV. III. II. i. kategória 2. ábra. A fajok előfordulási gyakorisága fajszám szerint (ferdén vonalazva az országos, rácsozva az ET 56 hálómező állóvizeinek értékei láthatók, a következők szerint: V. - igen gyakori, IV. - gyakori, III. - mérsékelten gyakori, II. - ritka, I. - szórványos előfordulású fajok). Az országos előfordulási gyakoriság kategória-rendszerét és az ahhoz tartozó relatív gyakorisági értékhatárokat (Dévai et al. 1994) figyelembe véve, az állóvizeknél I faj (2,3 %) igen gyakori, 19 faj (43,2 %) gyakori, 13 faj (29,5 %) mérsékelten gyakori, 4 faj (9,1 %) ritka, 7 faj (15,9 %) szórványos előfordulásúnak bizonyult. Az előfordulási gyakoriság országos és helyi megoszlása szerinti fajszámokat a 2. ábra mutatja, ahol az országos százalékos adatok 65 fajra, a helyiek pedig az állóvizek mentéről kimutatott 44 fajra vonatkoznak. A 3. ábra az előfordulási gyakoriságok országos és helyi arányát ábrázolja. A vízfolyásokhoz hasonlóan a ritka és a szórványos előfordulású fajok kategóriájában az országoshoz viszonyítva jelentős eltérés tapasztalható az ET 56 hálómező állóvizei esetében is, méghozzá negatív irányban. 3. ábra. Az előfordulási gyakoriságok aránya kategóriánként (a világos terület az országos, a sötét pedig az ET56 állóvizeinek részesedését mutatja). Az állóvizek fajszám szerinti osztályközökbe sorolásakor a vízfolyásokhoz viszonyítva bizonyos mértékű egyezést és eltérést is tapasztaltunk. A vízfolyásokhoz hasonlóan az állóvizek többségénél is 10 vagy 25 köriili volt az előforduló fajok száma (4. ábra), a kis fajszámúak részesedése viszont az állóvizeknél nagyobb volt, míg a kiugróan nagy (30 fölötti) fajszámúak hiányoztak. A klaszter-analízissel kapott eredmények a vízfolyásokétól eltérő képet adnak: az állóvizek a szitakötő-fauna alapján három jól elkülöníthető csoportra oszthatók (5. ábra). 5. ábra. A vizsgált állóvizek (sorszámok az 1. ábrán zárójelben) szitakötő-faunájának hasonlósága. Figyelemre méltó, hogy az első csoportba (1-12) a gyorsan kiszáradó vízterek (mocsárrétek) tartoznak, a másodikba (13-23) a dús makrovegetációval és kis nyíltvízzel jellemezhető vízterek (mocsarak, tömpölyök, dagonyák), a harmadikba (15-11) pedig a gazdag partszegélyi növényzetű, de ugyanakkor nagy nyílt vízfelszínű vízterek (kistavak, kistó típusú tározók). Az első csoportot kis fajszám (1-6), a másodikat - egyetlen kivételtől eltekintve - közepes (7-18) fajszám, a harmadikat pedig jelentős (19-30) fajszám jellemzi. A korábbi tapasztalatok alapján (Dévai és Miskolczi 2001) célszerűnek látszott a helyi előfordulási gyakoriságot faji szinten megállapítani, s az országos értékkel összevetni. A kisszitakötők esetében az átlagos pontszám 48,6-nek adódott, ami 0,0588-as relatív gyakoriságnak felel meg. Ebből kiindulva a gyakorisági kategória-határok a következők - igen gyakori: >0,0940; gyakori: 0,07051-0,0940; mérsékelten gyakori: 0,04701-0,0705; ritka: 0,0235-0,0470; szórványos előfordulású: <0,0235. A nagyszitakötőknél ugyanezek az értékek a következők - átlagos pontszám: 18,85; az átlagos pontszám relatív gyakorisága: 0,0370; igen gyakori: >0,0592; gyakori: 0,04441-0,0592; mérsékelten gyakori: 0,02961-0,0444; ritka: 0,0148-0,0296; szórványos előfordulású: <0,0148. Az országos és a helyi előfordulási gyakoriság szerinti besorolás a fajok jelentős részénél (44 fajból 29-nél, azaz a fajegyüttes 65,9%-ánál) különbözött (2. táblázat). Pozitív irányú eltérést (tehát az országosnál nagyobb helyi gyakorisági értéket) jóval kevesebb fajnál (10 faj, 22,7 %) kaptunk, mint negatívat (19 faj, 43,2%), s az eltérés