Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.

86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. Mérésünk szerint az akusztikus halsűrüség a tóban, 2005. nyarán 1622-2944 ind/ha között változott. A parti öv hal egyedszáma a nyíltvízinek közel kétszerese volt. A tó parti sávjában a fiatal korcsoportok nagyobb egyedszámban voltak jelen mérés idején, mint a nyílt vízben. A halbiomassza a tó partközeli részén (707,9 kg/ha) csaknem 30 %-kal haladta meg a nyíltvízi részen mért (488,4 kg/ha) halbiomaszszát. Az átlagos halbiomassza a Major tóban erősen eutróf vízterületekre jellemző mértékű (598 kg/ha) volt (7. ábra) 2 200 1. ábra. Az akusztikusán fellelt halállományok egyedszáma és biomasszája a Major tó parti és nyíltvízi élőhelyein 1000 500 0 I » « ~ o Q. Nyílt Major tó 1000 500 0 » | 6 S • o CL 2. ábra A dom ináns halfajok CPUE - egyedszáma a Major tó parti és nyíltvízi részén, valamint a tó egészén. háló) és vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus, 24 db/h/std.háló, 571 g/h/std. háló), A kifogott, összesen 570 darab halnak, közel 80 %-át tette ki a bodorka, 7,5 %-át a durbincs, 6 %-át a sügér, valamint 5,5 %-át a karikakeszeg. A sügér megjelenése a tóban az ökoszisztéma kezdeti, pozitív irányú változását (makrovegetáció terjedése) jelezheti. Vizsgáltuk a kopoltyúhálós hozamok (CPUE-egyedszám és CPUE-biomassza), valamint az akusztikus egyedszám és biomassza közötti regressziós kapcsolatot (4. ábra). Azt találtuk, hogy míg a CPUE-egyedszám és az akusztikus egyedszám közötti regresszió nem volt szignifikáns (ANOVA, df = 8, F = 1,23, p > 0,05), addig a CPUE-biomassza és az akusztikus módszerrel becsült halbiomassza közötti kapcsolat negatív, de szignifikáns volt (F = 3,11, p < 0,05). Ismeretes, hogy a kopoltyúháló viszonylag kis felületről integrálja a fogást nagyobb idő intervallumban (2-6 óra). Ezzel szemben a hidroakusztika, az általunk is alkalmazott horizontális sugárzás mellett, nagyon rövid idő alatt (0,5-1,0 óra), viszonylag nagy felületen méri a halállományt (Hannson & Rudstam 1994). 3. ábm A domináns halfajok CPUE - biomasszája a Major tó parti és nyíltvízi részén, valamint a tó egészén. A kopoltyúhálós fogásokban (CPUE

N és CPUE

B) a parti és a nyíltvízi élőhelyeken nem volt szignifikáns különbség (t-teszt, p > 0,05) (2., 3. ábrák). A kopoltyúhálós fogásban dominált a bodorka (Rutilus mtilus, 722 db/h/ std.háló, 5330 g/h/std.háló), a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus, 67 db/h/std.háló, 941 g/h/std.háló), a sügér (Perca fluviatilis, 53 db/h/std.háló, 1308 g/h/std. 4. ábra. A CPUE egyedszám és az akusztikus egyedszám, valamint a CPUE-biomassza és az akusztikus halbiomassza közötti regressziós kapcsolat a Major tóban A CPUE-egyedszám, valamint a CPUE-biomassza, illetve az akusztikus egyedszám és biomassza közötti gyenge regressziós kapcsolat oka lehet többek között az, hogy a kopoltyúhálós fogásból kimaradtak az akusztikus technikával mért fiatal (0+-1+) és idősebb (4+-5+<) korcsoportok egyaránt. Ha a kopoltyúhálóval ténylegesen kifogott populációkat viszonyítjuk az akusztikusán mért állományok ugyanazon méretcsoportjaihoz, úgy a CPUE

b és az akusztikus halbiomassza közötti regresszió pozitív és szignifikáns (df = 5, F = 3,31, p < 0,05). A CPUE

n és az akusztikus halegyedszám közti regresszió, tekintettel a népes fiatal korcsoportokra, ebben az esetben sem volt szignifikáns (df = 5, F = 0,89, p > 0,05). Az eddigi tapasztalatok alapján nem kétséges, hogy a korszerű technika, a hidroakusztikus halállomány-mérések, értékes alternatívát jelenthet a kizárólagosan passzív fogóeszközöket alkalmazó módszerekkel szemben. Sekély vizekben a halállományok mennyiségi mérésében ugyanis sok a bizonytalanság. A kopoltyúhálók fogása alapján csak a relatív egyedszám eloszlás írható le (Rudstam és mtársai 1984). Az ún. aktív fogási eszközök (kerítő- és zsákos fenékháló) területi vagy térfogat arányos egyedszám eloszlást eredményeznek nagyszámú ismétlés mellett (

Tischler és mtársai 2000). Összefoglalás Méréseink során megállapítottuk, hogy a Major tó hallal túlnépesített. Egyedszámban és biomasszában egyaránt a parti öv és a nyíltvíz között szignifikáns különbség volt. A két élőhelyen a halfauna összetétele eltért egy-