Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
63 Észak-magyarországi vízfolyások gerinctelen makro faunájáról Kiss Ottó 1, Nagy Katalin 2 és Solcz Róbert 3 1, 3Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. 2Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség, 3501. Miskolc, Mindszent tér 4. Kivonat: Észak-magyarország területén a kis-vízfolyások vízminőségére és ezek gerinctelen makrofaunájának benépesülésére számos dolgozatban találhatunk utalást. Hiánypótló e terület nagyobb folyóvizeinek Hernád, Bodrog, Sajó, Bódva, Ronyva és a Szartos-patak ökológiai állapotának felmérése. A dolgozat 2004-ben mért következő vízminőségi adatokat közli és értékeli: vízhozam, vízhőmérséklet, pH, oxigén telítettség, oldott oxigén, összeskeménység, fajlagos elektromos vezető képesség. 2004 év gyűjtése alapján 44 taxont határoztunk meg. vízkémia, vízi gerinctelen makrofauna, Hernád, Bodrog, Sajó, Bódva, Ronyva, Szartos-patak. Kulcsszavak Bevezetés Az ökológiai paraméterek felmérése az EU Víz Keretirányelv alapján (Lakatos Gy. és mtsai. 2002) az Eszak-magyarországi vízfolyások területén is aktuálissá vált. Az ökológiai cél-állapot az, hogy a vízterekben legyen a mintavételi szelvény biológiai minősége legalább „Jó" kategóriába sorolható (Német J. 1998, Dévai Gy. és mtsai. 1992). A vízfolyások ökológiai státuszának megítélésére a vízminták kémiai paramétereinek értékei és a gerinctelen makrofauna élőlény-együtteseinek a felmérése is alapul szolgál. Ilyen jellegű felméréseket a Balaton-felvidék 7 patakjában (Kiss Zs. és mtsai. 2004), a Bükkben az Eger-patakban (Kiss O. és Andrikovics S. 1999), a Szalajka-patakban (Kiss O. és Szabó T. 2001) a mátrai Csörgő-patakban (Kiss O. 2004), a Rakaca-patakban (Deák Cs. és mtsai. 2005), az Aggtelek-Rudabányai-hegyvidék és a Putnoki-dombság tegzeseiről (Móra A. és Csabai Z. 2002), a Cserehát és környékének tegzeseiről (Móra A. és Csabai Z. 2002), a Tisza vízkémiai adatairól és tegzeseiről (Zsuga K. és Kiss O. 2002) a Lónyai főcsatorna vízrendszeréről (Nagy S. A. és mtsai. 2005), az Eszaki-középhegység patakjaiban (Kovács Zs. és mtsai. 2005) végeztek. Az utóbbi dolgozatban a szerzők komplexen a keretirányelv alapján előírt vízkémiai paramétereket dolgozták fel és közlik az eredményeket. Dolgozatunkkal szeretnénk hozzájárulni az észak-magyarországi folyóvizek vízkémiai adataihoz és a gerinctelen makrofauna 8 gyűjtőhelyen való előfordulásának feltárásához. A további gyűjtésekkel az egyes vízfolyások gerinctelen makrofaunája lesz ismertebb. Anyag és módszer A vízmintákat 2004-ben havonként vettük a Bodrog, a Sajó, a Bódva, a Hernád és a Ronyva területéről, hangsúlyozva a minimális és a maximális értékeket és évi átlagokat számoltunk. Mértük a vízhőmérsékletet, a pH-t, a vízhozamot, az oxigén telítettséget, az oldott oxigént, az összes keménységet és a vezetőképességet. A gerinctelen makrofaunát az alábbi időpontokban gyűjtöttük: 2004 május 10-én a Bodrogon Bodrogszerdahelynél, a Sajón Sajópüspökinél, a Szartos-patakon Tornyosnémetinél, a Bódván Hídvégardónál és a Hernádon Tornyosnémetinél; május 11-én a Ronyván Sátoraljaújhelynél; szeptember 7-én a Szartos-patakon Tornyosnémetinél, a Sajó Tornyosnémeti szakaszáról; október 6-án a Bodrog bodrogkeresztúri, a Ronyva sátoraljaújhelyi, a Hernád hernádszurdoki, a Bodrog felsőberecki; október 12-én a Bódva borsodsziráki, hídvégardói szakaszáról. A kvalitatív mintavételt kézihálós valamint „kick and sweep" és egyeléses módszerrel, a makrozoobentont élve válogattuk és a helyszínen 70%-os etilalkoholban konzerváltuk. A gyűjtött állatokat a lehető legalacsonyabb taxonómiai szintig határoztuk és ehhez a következő munkákat használtuk: Kovács T és mtsai. (2001), a tegzesekhez Waringer & Graf (1997), Hickin (1967), álkérészekhez Andrikovics és Murányi (2002) a többi gerinctelen szervezethez Bährmann (2000), Kriska Gy. (2004). A gerinctelen makrofaunát a mintavételi helyek leírásánál ismertetjük (1. táblázat). Eredmények A mintavételi helyek jellemzése A Hernád Hernádnémetinél: a vízhozama 9-126,6 m 3/s, az évi átlag 35,1 m 3/s, elég szélsőséges értékkel. A pH 7,78,05, az évi átlag 7,8, béta-limnotípusú (Felföldy 1987). Az oxigén telítettség 71,9-90,7 %, évi átlaga 83,6 %, az oldott oxigén 7,5-12,9 mg/l, évi átlaga 9,6 mg/l. A víz összes keménysége 95,2-170,6 CaOmg/1, az évi átlaga 133,8 CaO mg/l. A fajlagos elektromos vezetőképesség 401-606,5 pS/ cm, az éves átlagérték 510,8 (iS/cm. A vízhőmérséklet 0,220,0°C, évi átlaga 9,7°C. A Hernád Tornyosnémetinél: a vízhozam 9,0-126,7 mVs, az év átlagában 35,1 mVsec. A pH 7,7-8,1, évi átlaga 7,9. Az oxigén telítettség 73,75-90,7 %, évi átlaga 85,1 %, az oldott oxigén 7,6-12,9 mg/l, az évi átlag 9,7 mg/l. A víz összes-keménysége 92,5-168,6 CaO mg/l, éves átlaga 130,3 CaO mg/l. A fajlagos elektromos vezető képesség 384,3648 (iS/cm, éves átlaga 497,5 (iS/cm. A víz hőmérséklete 0,2-19,9°C között változott, az éves átlag 9,7°C. A gerinctelen makrofaunát a következő fajok képviselték: Na is eliguis, Ancylus ßuviatilis, Planorbis sp., Thiaridae sp., Asellus aquaticus, Gammarus fossarum, G. roeselii, Hydropsyche angustipennis, H. instabilis, Holocentropus sp., a Palingenia longicauda, a Baetidae sp., az Ephemerellidae sp., a Gomphus vulgatissimus, az Aeshna sp. és a Chironomus sp. lárvák A Bodrog Bodrogkeresztúrnál: a vízhozama 31,15308,6 tn'/s között változott, évi átlaga 117,2 mVs, az év során fluktuálónak tekinthető, ami a csapadékmennyiség függvénye. A pH 7,5-7,7, átlagosan 7,6, mivel kisebb, mint 8, ezért béta-limno típusú (Felföldy 1987). Az oxigén telítettség 51,9-90,5 %, évi átlaga 79,6 %, amelyet követett az oldott oxigén változásai. így pl. az oldott oxigén 4,5-12,5 mg/l, évi átlaga 8,7 mg/l. A víz összes-keménysége 52-94,4 CaO mg/l, évi átlaga 78,08 mg/l; a fajlagos elektromos vezetőképesség 224-346 |iS/cm, évi átlaga 300,08 (iS/cm, ezen értékek megközelítik a Bükk hegységben a Szalajka-patakban mért adatokat (368,1-480,0 pS/cm, Kiss O. és Szabó T. 2001), mely alapján az alfa oligohalobikus fokozatba sorolható (Felföldy 1987). A vízhőmérséklet 1,4-25,7°C, évi átlaga 12,7 C, a mérések alapján a bentosztársulások számára biztosítva van a fejlődés a téli időszakban. A gerinctelen makrofaunát a következő fajok képviselték: Parachordodes tolosanus, Gordius aquaticus, Haemopis sanguisuga, Piscicola geometra, Valvata sp., Asellus aquaticus, Gammarus fossarum, az Ephemerellidae sp., Gerris sp., Corixidae sp. Anax sp. Lestes sp., Aeshna sp., Calopteryx sp. Figyelmet érdemel, hogy nem gyűjtöttünk tegzeseket.
