Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. teriumok halak és más vízi állatok kórokozói is, egyes fajai humán-patogének (Bernardet és mtsai, 2005). A víz legnagyobb mennyiségben kitenyészthető baktériuma a Microbacterium oxydans, a rákmintákból is előkerült, azonban az utóbbiakból egyéb aktinobaktériumokat is kitenyésztettünk (Nocardioides, Micrococcus, Promicromonospora nemzetségek tagjai). E kemoorganotróf szervezetek gyakran kulcsszerepet játszanak vizek és talajok szerves anyag degradációs folyamataiban. Adataink megerősítik az irodalomból ismert tényt (Kawase és mtsai, 2004), hogy a Promicromonospora sukumoe baktérium erőteljes kitináz aktivitással rendelkezik. Szembetűnő, hogy a Daphnia mintában fakultatív anaerob, Gram negatív szervezetek ( Serratia, Aeromonas) aránya sokszorosa az aerobokénak. Az aerob Gram-negatív baktériumokat a D. cucullata mintában csak a Hydrogenophaga, az E. gracilis esetében a Sphingomonas és a Pseudomártások, a vízben pedig a Pseudomonas, a Brevundimonas és a Moraxella nemzetségek tagjai képviselik. A Gram-negatív, szigorúan aerob Pseudomonas nemzetség fajai tipikusak a vizekben, ahol a lebontó folyamatok aktív résztvevői (Micsinai és mtsai, 2001). A Hydrogenophaga defluvii és a H. atypica fajokat egyszerre írták le aktív iszapból ( Kämpfer és mtsai, 2005). Ennek a nemzetségnek sajátossága, hogy képes a molekuláris hidrogén oxidációjára ( Willems és mtsai, 1989). A fakultatív anaerob Aeromonas nemzetség általánosan elterjedt különböző vizekben, bevonatokban. A Balaton gyakori baktériumaként ismert az Aeromonas hydophila (Tóth, 1996). Kísérletek igazolták, hogy képes elpusztult planktonrákok gyors lebontására (Dumontet és mtsai, 1996), ami rávilágít e nemzetség ökológiai szerepére. Törzseink az Aeromonas culicicola fajhoz tartoznak, amit először egy szúnyog (Culex) beléből izoláltak (Pidiyar és mtsai, 2002). Az Aeromonas fajok egyébként halak hemorágiás szepszisét is okozhatják, valamint humán patogének is lehetnek. Az A. culicicola ivóvízből eddig izolált törzsei rendelkeznek az A. hydrophila patogén törzseire jellemző citolitikus enterotoxin génnel (AHCYTOEN) (Figueras és mtsai, 2005). A törzsek biopolimerbontó képességét a 2. ábrán mutatjuk be. A baktériumok legjobban a fehérjéket bontották: az E. gracilis-ból származó törzsek háromnegyede, a D. cucullata-eredetűek 35 %-a zselatináz-pozitív volt, kazein-bontó képességük 72, illetve 59 % volt. Lipolitikus aktivitásuk gyenge, valamint a keményítőt is csupán néhány törzs hidrolizálta. Az E. graciliseredetű törzsek fele, a D. cucullata-eredetűek 47 %-a valamilyen mértékben bontotta a kitint. Irodalmi adatokból ismert, hogy a mikroorganizmusok kitinbontási képességük révén hozzájárulhatnak az ízeltlábúak vedlési, átalakulási folyamataihoz (Gassner és mtsai. 1983), nem kizárt, hogy szerepük van a levedlett kutikula, az elpusztult állatok gyors lebontásában is. Cellulózbontó baktériumokat csak a D. cucullata mintából mutattunk ki, melyek a detritusz lebontásban segíthetnek a ráknak. A D. cucullata-ból származó törzsek 29 %-a, az E. gracilis minta baktériumainak 44 %-a P-hemolizál. Ez, mint patogenitási faktor a vizsgált törzsek közül egyes Microbacteriumokia, a Pseudomonas fluorescens, P. anguilliseptica törzsekre, a legtöbb Exiguobacteriumra valamint az Aeromonas culicicola törzseire volt jellemző. A megtalált fajok közül több patogénként illetve opportunista patogénként ismert, mint a korábban említett Chryseobacterium, Aeromonas nemzetség tagjai. A P. anguilliseptica különböző halak piros pöttyös betegségének kórokozója („red spot disease", Haenen és Davidse, 2001). A Moraxella osloensis opportunista humán patogénként ismert aerob Gram negatív faj. Parazita nematodák partnere is lehet, kimutatták endotoxin-termelését is (Tan és Grewal, 2002). A Serratia nemzetség tagjainak szintén ismert a kórokozó képessége (Grimont és Grimont, 1984), a Staphylococcus nemzetség (noha legtöbb az állati és emberi bőrfelület normál kolonizálója) is számos patogén illetve opportunista patogén fajt tartalmaz (Kloos és Schleifer, 1986). Az általunk izolált törzsek további patogenitási faktorainak vizsgálata ezért feltétlenül indokolt. 1. táblázat A Daphnia cucullata, az Eudiaptomus garcilis és a vízmintából kitenyészett baktériumtörzsek faji szintű identifikációja és a fajok %-os megoszlása a mintákon belül D cucullata E. gracilis Balaton víz Törzsek száma % Törzsek száma % Törzsek száma % Actinobacteria Microbacterium oxydans 7 19 1 3 12 56 Microccus luteus 0 0 2 5 0 0 Nocardioides alkalitolerans 2 5 0 0 0 0 Promicromonospora sukumoe 0 0 1 3 0 0 Rhodococcus fascians 0 0 0 0 1 5 Firmicutes Exiguobacterium acetylicum 10 27 20 50 0 0 Exiguobacterium aurantiacum 0 0 1 3 0 0 Staphylococcus pasteuri / warneri 0 0 5 13 0 0 Bacteroides-Cytophaga-Flexibacter csoport Chryseobacterium joostei 8 22 4 10 0 0 Aquiflexum balticum 0 0 0 0 1 5 Proteobacteria Pseudomonas fluorescens 0 0 4 10 2 10 Pseudomonas anguilliseptica 0 0 1 3 0 0 Hydrogenophaga defluvii / atypica 1 3 0 0 0 0 Sphingomonas natatoria 0 0 1 3 0 0 Brevundimonas bullata 0 0 0 0 1 5 Moraxella osloensis 0 0 0 0 1 5 Serratia marcescens 6 16 0 0 0 0 Aeromonas culicicola 2 5 0 0 3 14 Deinococcus-Thermus csoport Deinococcus aquaticus 1 3 0 0 0 0 Összesen 37 100 40 100 21 100 Több általunk izolált baktériumtörzs parciális 16S rDNSszekvenciája alacsony hasonlóságot mutat a típustörzsekkel (Microbacterium oxidans 95 %; Nocardioides alkalitolerans 94 %; Aquiflexum balticum 89 %). Ezen törzsek további vizsgálatával a tudományra nézve új fajok leírása valósulhat meg. Irodalom Altschul, S. F., Madden, T. L„ Schaffet, A. A., Zhang, Z, Miller, W„ Lipmann, D. J. (1997): Gapped PLAST and PSI-BLAST: a new generation of protein database search programs. Nucleic Acids Res. 25: 3389-3402. Bernardet, J.-F., Vancanneyt, M., Matte-Tailliez, O., Grisez, L., Tailliez. P.. Bizet, C„ Nowakowski, M., Kerouault, B„ Swings, J. (2005): Polyphasic study of Chryseobacterium srtains isolated from diseased aquatic animals. Syst. Appl. Microbiol. 28: 640-660. Cowan, S. T., Steel, K. J. (1974): Manual of identification of medical bacteria. University Press.. Cambridge. Daly, J. G., Stevenson, R. M. W.(1985): Charcoal agar, a new growth medium for the fish disease bacterium Renibacterium salmoniarum. Appl. Environ. Microbiol. 50: 868-871. Dumontet, S., Krovacek, K., Baloda, B., Grottoli, R., Pasquale, V., Vanucci, S.(1996): Ecological relationship between Aeromonas and Vibrio spp. and planktonic Copepods in the coastal marine environment in Southern Italy. Comp. Immun. Microbiol. Infect. Dis. 19: 245-254. Figueras, M.,J., Suarez-Franquet, A., Chacón, M.. R., Soler, L., Navarro, M., Alejandre, C., Grasa, B., Martinez-Murcia, A. J., Guarro, J. (2005): First record of the rare species Aeromonas culicicola from a drinking water supply. Appl. Environ. Microbiol. 71: 538-541. G.-Tóth, L (2000).: A planktonikus rákok táplálkozásbiológiája és szerepe a fitoplankton eliminálásában a Balatonban. MTA Doktori Értekezés. Tihany, 1-333. Gassner, G., Duh, F. M, Bromel,, M.(1983): Chitinolytic activity: a prelude to a symbiotic relationship between bacteria and the screwworm fly. In: Schenk, H. E. A., Schwemmler, W. (eds) Endocytobiology 2., INRA, Paris. 801-807. Grimont, P. A. D., Grimont, F.: Genus Serratia. In: (Krieg, N. R., Holt, J. G. (edsj (1984): Bergey's Manual of Systematic Bacteriology Vol. 1. Williams and Wilkins. Baltimore. 477-489.
