Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A Thorea hispida (Thore) Desvaux (Rhodophyta) új lelőhelyei a Balatonban Homonnay Szabolcs és Homonnay Zalán Gábor 8800. Nagykanizsa, Zemplén Győző u. 2/D Kivonat: A Thorea hispida (Thore) Desvaux (szinonim: Thorea ramosissima Bory) vörösmoszat 1952 óta ismert a Balatonból, de ezidáig ritka fajnak gondolták. 2004-ben több példányát találtuk a Balaton északi partján, a Burnót-patak torkolatának közelében. A nád belső öblözeteinek szegélyében, ahol a víz 100-160 cm mély, és a nyíltvízhez képest alacsonyabb pH alakulhat ki, egész évben megtalálhatóak telepei, de ősszel és tavasszal a leggyakoribb. Fonalas telepei májusban a leghosszabbak, 60-80 cm-re nőnek meg. A most megismert élőhelyek kémiai tulajdonságai nem különböznek a balatoni nádasok jellemzőitől, ezért nagyon valószínű, hogy a tó más részein is hasonló mennyiségben él ez az alga. Thorea, Balaton, vörösmoszat, perifiton, Kulcsszavak: Bevezetés A magyarországi vörösmoszatokról kevés ismerettel rendelkezünk. A Balaton jellegzetes vörösmoszataként csak a kövek felületét gyakran borító Bangia atropurpurea (Roth) Agardh ismert. Jelen tanulmányban azt mutatjuk be, hogy az eddig ritka fajként számontartott, 2004 őszén újra megtalált Thorea hispida (Thore) Desvaux (szinonim: Thorea ramosissima Bory) az Ábrahámhegy környéki nádasok perifíton-közösségnek gyakori algája, és valószínűleg a Balaton más részein is tekintélyes állományokat alkot. A Thorea ramosissimát hazánkban elsőként Korén találta meg 1878-ban Szarvasnál a Körösben, majd az óbudai Római-fürdő patakjából (Filarszky, 1930) és a Tiszából írták le (Uherkovich, 1957). A Balatonból először 1952 júliusában Ábrahámhegyen, a Burnóti-patak (ma: Burnót-patak) torkolatánál került elő több példány, kövek felszínéről és nádszálakról {Tamás, 1958). H. Sz. 1961-ben az ábrahámhegyi nádasban talált egy Thorea-íonsAaX, amit Uherkovich Gábor publikált (Uherkovich, 1962). Az élőhely és az alga életkörülményeinek vizsgálata azonban akkor nem történt meg. Az egerszalóki Hőforrás-patakból 1999 óta ismert, azóta tömeges előfordulását tapasztalták (Pelyhe, 2003; Pelyhe és Balogh, 2000). A fajt korábban a vörösmoszatok (Rhodophyta) Florideophyceae osztályának Batrachospermales rendjének Thoreaceae családjába sorolták. A közelmúltban kiderült, hogy a család több fontos molekuláris és ultrastruktúrális bélyegben eltér rokonságától, így a taxont Thoreales néven rendi szintre emelték (Müller és mtsai, 2002). A Thorea hispida gametofitonja 20-200 cm hosszú, 0,5-3 mm átmérőjű, ritkán elágazó fonalakból áll. Színük a különböző pigmentek (klorofill-a, fikoeritrin, fikocianin) arányától függ, a barnásvöröstől a kékeszöldig változik, akár fekete is lehet, általában sötétzöld. A multiaxiális fonalak tengelye színtelen belső, és fotoszintetizáló parietális fonalakból áll. Ebből megnyúlt sejtek által alkotott asszimiláló szőrök ágaznak ki (Kiss és Pelyhe, 2004). Kiegyenlített hidroklimatikai adottságú vizekben honos, például Észak-Amerikában mérsékelten alkalikus vizekben tipikus, ahol a pH 7,5-8,2 között, a vezetőképesség 180-500 |iS*cm"' között alakul (Sheath, 2003). Jellemzően folyóvízi faj, balatoni előfordulása ezért is figyelemre méltó. A Thorea fajok életciklusa a Florideophyceae osztályrajellemző háromfázisos életciklus. Ivaros szaporodásuk karpogónia (oogónia). A karposporofiton és a tetrasporofiton is redukált méretű. Jellemző a szomatikus meiozis (van den Hoek és mtsai, 1995, Necchi és mtsai, 2002). Változatos módon (telepleválás, leánytelep-képzés, monospórák) képes ivartalanul is szaporodni (Uherkovich, 1957, 1962). Miután a 2004 szeptemberében talált algafonalakat Thorea hispidaként határoztuk meg, célul tüztük ki az újonnan megtalált élőhelyek kémiai tulajdonságainak vizsgálatát és továbbiak felkutatását. Továbbá meg akartuk ismerni az alga növekedésének éves dinamikáját. Anyag és módszer A vizsgált terület jellemzése: Ábrahámhegy a Balaton északi partján, a Burnót-patak torkolatánál fekszik. A patak medrét és torkolatát az 1970-es években áthelyezték, ma csatorna jellegű. A befolyástól keletre húzódik a strand, nyugatra vitorláskikötő található. A part többi része nádas, amelyet mólók darabolnak fel. Ezek mentén nádöblök találhatóak, amelyeknek egy része mesterséges eredetű, de természetes öblözetek is találhatóak a nádasban, mert a partmenti hegyek lába a tóba nyúlik, az aljzat helyenként sziklás, nem alkalmas a nád megtelepedésére. Módszerek: 2004. szeptemberétől havonta végeztünk terepi megfigyeléseket, feljegyeztük a telepek számát, szerkezetét, a fonalak számát és mértük azok hosszúságát. A nádszálakat metszőollóval elvágva mintát vettünk, amit élő állapotban mikroszkóp alatt tanulmányoztunk, megvizsgáltuk a fonalak struktúráját, sejttípusait. Több alkalommal jártuk végig csónakkal az ábrahámhegyi nádast, további példányokat, lelőhelyeket keresve. 2005. augusztus 13-án Horiba Water Chequer U-10 műszerrel több ponton mértük a víz pH-ját, vezetőképességét, hőmérsékletét, ugyanakkor az alga egyik élőhelyén a nádasban és attól 300 méterre, a nyílt vízen vízmintát vettünk, aminek ion-öszszetételét a nagykanizsai Winkler-laborban elemeztettük. Eredmények és értékelésük Terepi vizsgálatok 2004. őszén három helyen találtunk Thorea telepeket az ábrahámhegyi strandtól keletre fekvő nádasban, kb. egy kilométeres partszakaszon. Mindenhol 2-5, közel egyforma méretű telepet találtunk, amelyek a természetes öblözeteket szegélyező nádszálakon, a felszíntől 5-15 cmre nőttek. Az egyes telepek 40-50, sűrűn egymás mellett rögzülő fonalból álltak, ezek ritkán ágaztak el, a leghosszabbak 20 cm-esek voltak. Szeptemberben és októberben, amikor a víz hőmérséklete 18, ill. 14 °C volt, változatlan formában éltek tovább. November 20-án (vízhőmérséklet: 5 °C) és december 13-án (2°C) azonban fragmentálódott telepeket, telepmaradványokat találtunk. Január 9-én, közvetlenül a víz befagyása előtt csak 3-4 darab, 2-3 cm-es szálra leltünk.