Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. A tó parti sávjában a fiatal korcsoportok nagyobb egyedszámban voltak jelen mérés idején, mint a nyílt vízben. A halbiomassza a tó partközeli részén (707,9 kg/ha) csaknem 30 %-kal haladta meg a nyíltvízi részen mért (488,4 kg/ha) halbiomasszát. Az átlagos halbiomassza a Major-tóban az erősen eutróf vízterületekre jellemző mértékű (598 kg/ha) volt (/. ábra). Eredmények és értékelésü k Nyílt TL, cm 1. ábra Az akusztikuson fellelt halállományok egyedszáma(N) és biomasszája(B) a Major-tó parti és nyíltvízi élőhelyein A kopoltyúhálós fogásokban (CPUE N és CPUE B) a parti és a nyíltvízi élőhelyeken nem volt szignifikáns különbség (t-teszt, p>0,05) (2., 3. ábrák) 2. ábra A domináns halfajok CPUE-egyedszáma a Major-tó parti és nyíltvízi részén, valamint a tó egészén 1308 g/h/std.háló) és vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus, 24 db/h/std.háló, 571 g/h/std.háló). A kifogott, összesen 570 darab halnak, közel 80%-át tette ki a bodorka, 7,5 %-át a durbincs, 6%-át a sügér, valamint 5,5 %-át a karikakeszeg. A sügér megjelenése a tóban az ökoszisztéma kezdeti, pozitív irányú változását (makrovegetáció terjedése) jelezheti. Vizsgáltuk a kopoltyúhálós hozamok (CPUEegyedszám és CPUE-biomassza), valamint az akusztikus egyedszám és biomassza közötti regressziós kapcsolatot (4. ábra). 800 5 400 3. ábra A domináns halfajok CPUE-biomasszája a Major-tó parti és nyíltvízi részén, valamint a tó egészén A kopoltyúhálós fogásban dominált a bodorka (Rutilus rutilus, 722 db/h/std.háló, 5330 g/h/std.háló), a vágódurbincs (Gymnocephalus cemuus, 67 db/h/std.háló, 941 g/h/std.háló), a sügér (Perca fluviatilis, 53 db/h/std.háló, 4. ábra A CPUE-egyedszám és az akusztikus egyedszám (N), valamint a CPUE-biomassza és az akusztikus halbiomassza közötti regressziós kapcsolat a Major-tóban Azt találtuk, hogy míg a CPUE-egyedszám és az akusztikus egyedszám közötti regresszió nem volt szignifikáns (ANOVA, df=8, F=l,23, p>0,05), addig a CPUEbiomassza és az akusztikus módszerrel becsült halbiomassza közötti kapcsolat negatív, de szignifikáns volt (F = 3,11, p < 0,05). Ismeretes, hogy a kopoltyúháló viszonylag kis felületről integrálja a fogást nagyobb idő intervallumban (2-6 óra). Ezzel szemben a hidroakusztika, az általunk is alkalmazott horizontális sugárzás mellett, nagyon rövid idő alatt (0,5-1,0 óra), viszonylag nagy felületen méri a halállományt (Hannson & Rudstam, 1994). A CPUE-egyedszám, valamint a CPUE-biomassza, illetve az akusztikus egyedszám és biomassza közötti gyenge regressziós kapcsolat oka lehet többek között az, hogy a kopoltyúhálós fogásból kimaradtak az akusztikus technikával mért fiatal (0+-1+) és idősebb (4+-5-K) korcsoportok egyaránt. Amennyiben a kopoltyúhálóval ténylegesen kifogott populációkat viszonyítjuk az akusztikusán mért állományok ugyanazon méretcsoportjaihoz, úgy a CPUE B és az akusztikus halbiomassza közötti regresszió pozitív és szignifikáns (df = 5, F = 3,31, p < 0,05). A CPUE N és az akusztikus halegyedszám közötti regresszió, tekintettel a népes fiatal korcsoportokra, ebben az esetben sem volt szignifikáns (df =5, F = 0,89, p > 0,05). Az eddigi tapasztalatok alapján nem kétséges, hogy a korszerű technika, a hidroakusztikus halállomány mérések, értékes alternatívát jelenthet a kizárólagosan passzív fogóeszközöket alkalmazó módszerekkel szemben. Sekély vizekben a halállományok mennyiségi mérésében ugyanis sok a bizonytalanság. A kopoltyúhálók fogása alapján csak a relatív egyedszám eloszlás írható le (Rudstam és mtársai, 1984). Az un. aktív fogási eszközök (kerítő- és zsákos fenékháló) területi vagy térfogat arányos egyedszám eloszlást eredményeznek nagyszámú ismétlés mellett ( Tischler és mtársai, 2000). Összefoglalás Méréseink során megállapítottuk, hogy a Major-tó hallal túlnépesített. Egyedszámban és biomasszában egyaránt a parti öv és a nyíltvíz között szignifikáns különbség volt. A két élőhelyen a halfauna összetétele eltért egymástól. Csak a CPUE-biomassza és az akusztikus halbiomassza közötti regresszió volt szignifikáns.
