Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
6. szám - XLVII. Hidrobiológus Napok: Vizeink élővilágát érintő környezeti változások Tihany, 2005. október 5–7.
28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 6. SZ. lyan taxon fordul elő (pl. lónadály), amely csak egy vagy néhány egyeddel képviseltette magát, mint egy természetesebb benyomást keltő patak esetében, ahol az egyes fajok megjelenése tömeges volt (a Bódvajban a limnephilidák). F.gyéb Legelő Ragadozó 3. ábra: A mintavételi helyek diverzitási értékei Az egyes rendszertani csoportok arányát megvizsgálva (4. ábra) látható, hogy a dús vízi és vízparti növényzettel benőtt csatornák domináns tagjai az ászkarákok (Asellus aqaaticus), amit Adams et al. (1986) és Beavan et al. (2001) munkái is alátámasztottak. Ezen kívül kiemelhető még a csigák, a tegzesek (Limnephilidae) és az egyes helyeken tömegesen előforduló álkérészek (Nemoura cinerea) aránya is, mely utóbbi nagy aránya igen szokatlan a síkvidéki kisvízfolyásokban. Hirudinea Turbellaria Megaloptera Diptera Oligochaeta Chironomidae —T"TTTmr Gastropoda Coleoptera Heteroptera Odonata Bivalvia Plecoptera Ephemeroptera Isopoda Aktív szűrő Kaparó Detrituszevő Aprító 5. ábra: Funkcionális táplálkozási csoportok aránya a vizsgált vízfolyásokban ^ Keleti övcuUnu Sz.sílyl árapasztó 4 Garand felső ^ Ny.bitor-vssvíri A Lapi mellek \Lapi főcsatorna TI*itaborm-S*r L Északi főcsatorna Trichoptera Amphipoda 4. ábra: A talált taxonok százalékos megoszlása A vízfolyások funkcionális táplálkozási guildjei (5. ábra) közül a detrituszevök (Isopoda) és aprítok (Nemoura sp. és Limnephilidae) a dominánsak, melyek a csatornák szerves anyagban és durvább méretű detrituszban való gazdagságát tükrözik, míg a kaparok (csigák) jelentős aránya a perifitikus algák nagy mennyiségét jelzik. Az egyes mintavételi helyeket összehasonlítottuk a taxonok jelenléte és hiánya alapján is, az így képzett multidimenziós skálázással és euklidészi távolság számításával létrejött ordinációval (6. ábra) elkülönültek azok a helyek, melyek kevésbé állnak emberi hatások alatt (Bódvaj és Sáréger) és igen értékes makrogerinctelen faunával rendelkeznek. A harmadik különálló hely a Garand alsó, mely részben betonozott medrü, sőt juhok itatóhelyeként is használják, ennek ellenére nagyon sok taxont tudtunk kimutatni, amelyek ráadásul egyediek a vizsgált vízfolyások között. A harmadik csoportba pedig az igazi csatornaként hasznosított vízfolyások kerültek, melyek taxonkészlete hasonló volt. 6. ábra: A taxonok prezencia-abszencia adataiból többdimenziós skálázással és euklidészi távolság számításával képzett ordináció Értékelés A tavaszi minták közül tizennégy kisvízfolyás mintáit dolgoztuk fel. Ennek során kiderült, hogy a homogén, egymáshoz nagyon hasonló élőhelyekkel (mikrohabitat) rendelkező mintavételi helyek taxon- és egyedszámai nem különböztek szignifikánsan egymástól. A Shannon diverzitás alapján sem találtunk különbségeket, bár az ilyen jellegű mutatókkal való összevetés a szemikvantitatív minták esetében nem szerencsés és ezen értékeket fenntartásokkal kell kezelni. Noha nem vetettük össze a mederfenék és a vízi és vízparti növényzet között található makrogerinctelen szervezetek „mennyiségi" és minőségi jellemzőit, mégis megállapítható, hogy a fajok többsége a parti vegetáció között található, amely megegyezik Moore (1987) és Cogerino et al. (1995) eredményeivel. A taxonok megoszlása egyértelmű egyezéseket mutat Adams et al. (1986) és Beavan et al. (2001) munkáival, ahol az Asellus aquaticus jelentős dominanciát mutatott a mesterséges vízfolyásokban. Köszönhető ez annak is, hogy az ilyen típusú vízterekben a szennyvizek bevezetésével, nyáron pedig a vízfolyás pangóvá válásával oxigén hiányos időszakok is, amelyeket ez a faj képes tolerálni (Lorenz et al. 2004). Ezen kívül bizonyos vízfolyásokban tömeges volt a Nemoura cinerea álkérész is, mely szintén nagy türőképességü faj, valamint a mocsári tegzesek (Limnephilidae) és a vízi-csigák, melyek többsége szereti a dús vízinövényzetet. A táplálkozási csoportok aránya tükrözte a taxonómiai megoszlást, hiszen jelentős mértékű volt a detrituszevök és az aprítok, azaz az ászkák, álkérészek és tegzesek aránya. A
