Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, ismertetések - Kerényi A. Ödön: Miért csatlakoztam dr. Mosonyi Emil akadémikus és dr. Mistéth Endre ny. miniszter felhívásához 1997. november 5-én?

68 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 5. SZ. megújuló energiatermelés, az egész évben gázló nélküli, akadálytalan teherhajózás, a jelenlegi 5 hónap helyett, híd Nagymaros és Visegrád között, stb. A nagymarosi vízlépcső Bős nélkül is nélkülözhetetlen eleme marad a teljes Duna-szakasz hasznosításának, így várhatóan megvalósítása is újjáéled a harmadik évezred elején. A bősi vízerőmű csúcsra járatásáról a szlovák fél is lemondott, és a beruházást be lehetett volna fejezi. (E lemondás éppen az én javaslatomra történt, amit annak idején „Van kiút a nagymarosi gödörből" című tanulmányomban javasoltam, és az országgyűlési képviselők is megkaptak, de az építkezés felfüggesztését a kormányfő mégis elrendelte.) A fentiek alapján szükségesnek tartom, hogy a magyar kormány a tárgyaló delegációba az érintett nemzetgazdasági ágazatok valódi szakértőit jelölje ki, a szlovák fél bizottságának megfelelő összetételben, és jóhiszemű tárgyalásokon érvényesítse a magyar fél valódi érdekeit. E megfontolások alapján csatlakozom a felhíváshoz. Eddig az idézet. Mondanom sem kell, hogy a Nemcsók-bizottság kompromisszum keresése után az új kormány a felhívással ellentétben a korábbi tanácsadókra hallgatva folytatta tárgyalásait. A médiumokban azóta különböző közlések jelentek meg a Hágai Nemzetközi Bíróság (HNB) ítéletének végrehajtásáról tárgyaló magyar-szlovák kormánybizottságok javaslatainak értelmezéséről. A magyar nyilatkozatok sajnos sokszor egyoldalú kívánságot tükröznek, amit a szlovák fél rendszeren megcáfol. Sajnos a közvélemény nem kapott ez ideig elég tárgyilagos tájékoztatást a valódi magyar érdekeket is kielégítő megoldásról, mivel az egymást követő kormányok politikai okokból nem vállalják fel programjukban szereplő álláspontjuk megváltoztatását, illetve korábban törvényben is rögzített intézkedésük feloldásának parlamenti kezdeményezését. Talán nem közismert, hogy ma a beruházás leállítását, a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének letiltását törvény irta elő, ami nyilván megkötötte a kormánybizottság mozgásterét.(Ez azonban az EU belépéskor hatálytalanítása került). Fent idézett indokolásom tézisszerü. Minden érdemi pontja kötetekre menő alapanyagokra támaszkodik és külön előadások témája lehetne. Ma ezek közül legidőszerűbb a 12. pont, mivel ez a magyar kormányküldöttség mai legfontosabb tárgyalási alapelvét teszi kérdésessé, ugyanis az ítélet téves értelmezéséből fakad. A Bíróság nem azt mondta ki, hogy a nagymarosi vízlépcsőt egyáltalában nem kell megépítem, hanem csak azt, hogy a nagymarosi vízerőműre a bősi vízerőmű rendszeres csúcsra-járatás céljából nincs szükség, mivel erről mindkét fél lemondott A komplex célok eléréséhez azonban, amit az érvényesnek ítélt 1977. évi államközi szerződés rögzít: a nagymarosi vízlépcső nélkülözhetelen. Nyilatkozatom minden pontja ma is változatlanul érvényes, de szükségesnek tartom az indokok alábbi néhány kiegészítését, folytatva a számozást: 13. A BNV beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkező kár szakértői felmérések szerint, 1998-as árakon: kerekítve közel 1.5 milliárd USD-ra becsülhető. Ennek összetevői: a feleslegessé vált beruházások, a törlesztendő hitelek, az évi 1.2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erőművi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezés szállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelőanyag, stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1.25 milliárd USD-t kapott,. s e stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került. 14. Az MTA albizottsága a nagymarosi vízlépcső beruházás befejezését, a vízerőmű megépítését és a dunakiliti tározó üzembe helyezését a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésének végrehajtásához a legolcsóbb megoldásnak tartja. Sajnosjavaslatát a kormány egyelőre figyelmen kívül hagyja. 15. Lévai András Kossuth- és Széchenyi díjas akadémikus, aki ellenzője lett a BNV projektnek az idézett 3. pontban említettek szellemében, legutóbbi könyvében a megvalósult beruházásokból kiindulva, ma már az eredeti terv befejezését tartaná reális megoldásnak. 16. A Duna medermélyülése vízlépcsők beépítése nélkül hosszú távon a nemzetközi gyakorlat szerint elkerülhetelen. Százhalombatta mellett a medret keresztező kőolaj távvezetéket egy hajó kényszerű horgonyvetése ma bármikor felszakíthatja, mivel a vízsodor lemosta felőle a sódert. A megoldás a világhírű magyar vízügyi szakértők szerint már a háború előtt kialakult, de csak a Duna-bizottsággal kötött államközi egyezmény alapján a 70-es években készítették el n nagymarosi mellett, az adonyi, a fajszi duzzasztógátak terveit. is. Ezek a duzzasztók - a medermélyülés kiküszöbölése céljából - elsősorban a hajózás érdekében szükségesek, de megvalósításuk gazdasági okokból, a jövő feladata marad. A gátakba erőművet is szándékoztak beépíteni, ami a gátépítés költségét csupán csak egy negyed résszel emelné, de a villamos energia-ipar nem támogatta, ha azokat csupán erőművi beruházásként kezelték. A megújuló energiák hasznosítási igénye ezt a lehetőséget remélhetőleg nem fogja kihasználatlanul hagyni. Mindezzel csak arra akartam a figyelmet felhívni, hogy a hágai döntésnek csupán pártpolitikai jellegű, rövidtávú kezelése - Mosonyi professzor híres mondása szerint - nem államférfiúi magatartás, mivel az államférfi az, aki hosszú távra tervez. A választási taktikából ma egyetlen párt sem meri e témát felvállalni. A szlovák fél pedig - birtokon belül lévén - hasznosítja Bős teljes termelését, a doborgazi vízkivétellel megoldotta a Csallóközben a Duna bal-parti talajvíz szintjének emelését. E területet üdülőtelepként hasznosítja, élvezi a pozsonyi hajókikötő növekedő forgalmát, és türelmesen várja a magyar fél javaslatait, de már sejteti megnövekedő kártérítési szándékait az eredeti terv meghiúsulása esetén. Saját magam, életem vége felé önzetlen, szakmai, magyar állampolgári véleményemet fejtem ki, mivel semmi más szempont nem vezet, mint hazánk és unokáim érdeke. A kormány államférfiúi bölcsességét Deák Ferenc tanácsának megfogadása bizonyítaná: Uraim! Gomboljuk újra a mellényt! (Budapest, 2001. március 15.) KERÉNYI A. ÖDÖN állami-díjas, aranydiplomás gépészmérnök, a MVM Rt. nyugalmazott vezérigazgató-helyettese, műszaki tanácsadó.