Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Tanulmányok, ismertetések - Nagy Gergő Tamás–Nagy László: Gátszakadások 2006-ban Kelet-Ausztriában

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 5. SZ. Az Alsó Ausztriai területeken a védmüvek erősítésével kapcsolatban a terveket végül 2005. december 29-én adták be környezetvédelmi tanulmányokkal kiegészítve, Az építés kezdetére legkorábban 2006 nyarán lehetett számítani. A Tartományi Kormányzóságban a mulasztás vádját nem akarták magukon hagyni. Erwin Pröll tartományi kormányzó szóvivője szerint: „Tény, hogy az árvízvédelmi fejlesztések a Marchon a Közlekedési Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Azonban a helybeli lakosoktól és környezetvédőktől érkezett 70 tiltakozás hátráltatta az építés megkezdését. Végül a hódok aláásták a gátakat és így előidézték a tragédiát." A politikai huzavona folytatódott. A megszólított Közlekedési, Innovációs és Technológiai Minisztériumban a felelősséget nem a rágcsáló kisemlősöknél akarták keresni. „Mióta az Alsó Ausztriai Tartományi Kormányzóságnál 2002. augusztus 28.-i hatállyal bevezették a környezetvédelmi tanulmány elvégzésének kötelezettségét, sajnos elhúzódik a fenntartási és újjáépítési munkálatok végrehajtása, annak ellenére, hogy a szükséges anyagi fedezet már most rendelkezésre állna, és már számos részlet tökéletesen ki van dolgozva", magyarázza Carl Ferrari-Brunnenfeld minisztériumi szóvivő. Az érintett lakosoknak a politikai huzavona mit sem segít: Egy közös vádon gondolkoznak a Tartományi Kormányzósággal szemben, hogy a keletkezett károknak legalább egy része meg legyen térítve. De először a lakosoknak a March fenyegetéseivel kellett megharcolniuk. „A sík területen a víz csak lassan húzódik vissza", magyarázza Christian Labut, Alsó-Ausztria Hidrológiai Intézetének vezetője. A Duna visszaduzzasztása miatt a vízszint csak lassan fog csökkenni. Még a meteorológusok sem tudtak azokban a vészterhes napokban javulásról hírt adni: „Az elkövetkezendő napokra is esőzéseket jósoltak." Ez az osztrák eset is jól mutatja, hogy a helyi konfliktusok megoldhatatlannak látszó útvesztőjébe hogyan szövődik bele a politika, az egyéni érdekek, valamint az, hogy az árvízvédelmi beruházásoknál manapság milyen konfliktusok jelentkeznek. Az árvízvédelemnek azonban más elvárásoknak is meg kell felelnie (például: környezetvédelmi, területhasználati, idegenforgalmi, stb.), amik nem ritkán konfliktusban állnak az árvízvédelem igényeivel. E különböző elvárások egymással való összehangolása is probléma. Az ártér tartós fejlesztése, optimálisan kiegyensúlyozott árvízvédelem létrehozása (a háttérben a prognózisok fent említett bizonytalanságaival) olyan kihívást jelent, mely csupán a vízgyűjtőre vonatkozó integráló keretprogramban oldható meg. Ezek alapján az „árvizes mérnöknek", a tervezőnek, kutatónak új kihívásokkal kell szembenéznie, melyek új eljárásokat igényelnek: - Szükséges egy átfogó (rendszer-, vagy keret-) terv, amely a különböző nézeteket és érdekeket integráltan foglalja magába, egyúttal lehetővé teszi a bizonytalan ismeretekkel és bizonytalan prognózissal való boldogulást. így itt csak kockázat-menedzsment keretterv jön szóba; - A keretterven belül az analízis és a méretezés olyan módszereit kell alkalmazni, melyek a természetes folyamatok és azok tervezett mérnöki beavatkozásokkal való kölcsönhatásainak sokrétűségét, komplexitását, sztohasztikáját és változékonyságát is figyelembe veszi; - A katasztrófához vezető fizikai folyamatok és tönkremeneteli mechanizmusok tekintetében a jelenlegi tudásszintet jelentősen javítani kell. E hiányosság egy része esettanulmányokkal, oktatással, gyakorlatoztatással is pótolható. A fenntartható fej lődés, a fenntartható árvízvédelem gondolata kell, hogy az irányelv legyen az árvízvédelemmel kapcsolatos döntések meghozatalánál a különböző évtizedek időskáláján. Ehhez nyújt segítséget az EU árvízvédekezés legjobb gyakorlata'" dokumentum. A fenntartható fejlődés nem zárja ki, hogy a tervezett mü gazdaságos és költség-hatékony legyen, de magába foglalhatja a holisztikus szemléletet és az alacsony kockázatot (különösen ott, ahol emberi életek védelméről van szó). Ugyanakkor szempontként jelentkezik az érdekeltek igénye, a vizuális összkép és a tervezett mű élettartama. Sokszor olyan korábban másodlagos szempontok értékelődnek fel, mint, hogy az árvízvédelmi gáton nehéz a csónakok átszállítása, vagy ne ütődjenek az evező lapátok kőhöz, mert sérülnek, stb. A bizonytalanságok miatt csak megbízhatósági elven alapuló kockázat-számítás jöhet szóba annak eldöntésére, hogy a védelem, a biztonság milyen szintjét fogadjuk el. Az „Árvízvédekezés legjobb gyakorlata" dokumentum ajánlása nem határozza meg a biztonság szintjét, hiszen az a várható kártól függ, ellenben a dokumentum javaslata szerint még a ritkán előforduló, katasztrofális árvizeket is kezelni kell tudni. Az EU ajánlás tehát nem említi a védelem szintjét, ami a riasztástól elkezdve a szerkezeti beavatkozásokig (pl. gátépítés) igen széles skálán mozog. Fontos azonban, hogy párbeszéd legyen az érintettek és a választott vezetők, a döntéshozók között. Ez azt jelenti, hogy ne történjen döntés az érintettek ellenére. Csak így garantálható, hogy az érintettek megelégedésére történik a döntés. 1997-2002 között torlódtak a folyami árvizek Magyarországon, de hasonló volt a helyzet világszerte. 2006-ban a Dunán és a Tiszán csaknem párhuzamosan alakult ki csúcsdöntő árhullám. 1999 óta jelentős helyi vízkár volt a kora nyári esőzésekből az árvízvédelmi gátakkal nem rendelkező településeken. Az a kérdés, hogy ez a trend így marad, javul vagy romlik, a következő években sem lesz pontosan megválaszolható, ugyanis sokoldalú, egymástól részben függő tényezők felelősek az árvizek keletkezéséért és erősségéért. Ehhez kapcsolódik, mint befolyásoló tényező a növekvő hőmérséklet hatása a meteorológiai folyamatokra, s ezáltal az adatok változására. Az azonban biztosnak látszik, hogy a következő években még senki nem lesz abban a helyzetben, hogy az ártereket védő gátaknál a regionális változásokból származó, erősödő terhelés okozta hatást pontosan meghatározza. Senki sem fogja tudni biztosan előjelezni, és ezzel a választási lehetőségeket lehetővé tenni, hogy milyen meszszemenő intézkedések szükségesek a gátaknál, és a műveknek milyen távlati társadalmilag méltányolt biztonsági elvárásoknak kell megfelelniük a jövőben. Irodalom: Robert Buchacher és Gerhard Hertenberger: Gátszakadások Kelet-Ausztriában, Profil, 37/15, 2006, ápr. 10. M.Grieshofer, S.Wobrazek: Árvízi dráma a March-on. Egy terület vádol: A teljesen leromlott árvízvédelmi gát mind a mai napig nem lett megjavítva, News, Nr. 14, 2006. április 6. Nagy L.: Árvízvédelem a Római-parton, Mérnök Újság, 2006. május, pp. 12-13. A kézirat beérkezett: 2006. július 1. Dammbruchs in Ost-Österreich (2006) Nagy, G. T. - Nagy, L.