Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Emlékezés elhunyt pályatársainkra - Dr. Sebestyén Olga (1891–1986) emlékezete

BALÁZSNÉ LANGÓ ZS. - BALÁZS Z.: Dr. Sebestyén Olgára emlékezve 7 gén arra hivatkozva, hogy szakmai segítséget nem nyújt beosztottjainak, nem foglalkozik a fiatalokkal és kiöli belőlük az ambíciót, a társadalmi tevékenység alól kivonja magát, nem kapott útlevelet egy Ausztriában rendezett konferenciára, sőt 1959-ben benyújtott doktori értekezésének védését is elutasította az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága. „A kongresszusoknak mindig igen nagy értéke a személyi kapcsolatok felújítása, erősítése, kibővítése. Többen adtak kifejezést annak, mennyire örülnek, hogy a magyarok ismét részt vehettek nemzetközi megmozdulásban, tudományszakuk területén." 1. kép: 1930-ban, Tihanyban protozoákról készült rajzok A különböző tudományágak közti együttműködés szükségességét felismerve, szervező munkájának eredménye volt a Balatoni Ankétok és a Hidrobiológus Napok elindítása. Sebestyén Olga nemzetközi tudomány-szervezői tevékenysége is kiemelkedő volt. A Nemzetközi Limnológiai Szövetség (SIL) munkájában 1937 óta vett részt, több kongresszuson tartott előadást. Jelen volt 1939-ben Svédországban, 1948-ban, az első háború utáni konferencián Svájcban, 1956-ban Finnországban, 1962-ben az USA-ban, 1965-ben Lengyelországban. 1962-ben az amerikai Madisonban a Szöetség tiszteletbeli alelnökévé választották. Elismertségének nagyszerű megnyilvánulása volt, hogy a SIL által támogatott /. Nemzetközi Paleolimnológiai (Tótörténeti) Konferenciát Tihanyban rendezték meg. Kötelességének érezte, hogy a konferenciákon elhangzottakról a Hidrológiai Közlöny és a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain részletesen számoljon be a magyar hidrobiológusoknak és vízügyi szakembereknek. Választékos stílusával az olvasó maga is el tudta képzelni az adott ország tájain látottakat, tapasztaltakat. 1939-ben svédországi benyomásairól például így ír: "Az oligotrofikus tavak sivár külsejükkel élesen elválnak a növényzetdús környezettől; a nyírrel kevert fenyveseket, melynek talaján itt-ott a csupasz gránitsziklák ütköznek ki, a havasi berkenye (Sorbus montana) vörös bogyói élénkítik, aljnövényzet a lila szőnyeget alkotó hanga (Calluna) és különböző áfonya (Vaccinium) fajok. A lápok süppedő szőnyegén a Myrica gale bokrai illatoznak " 1956-ban a finnországi kongresszus kapcsán így ír: JfL F 2. kép: Fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) l / 3. kép: Vetési konkoly (Agrostemma githago) vízfestmény részlet