Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: Északnyugat Szichuan (Kína) magashegységi karsztos területei és világhírű mésztufa előfordulásaik vizsgálata

SCHEUER GY.: Északnyugat Szichuan magashegységi karsztos területei 27 A hegység és ezen belül a karsztos területek napjaink adottságaira meghatározó volt az utolsó felső-pleisztocén eljegesedés, mert ekkor nyerte el a hegység mai formáját, amelyre a glaciális éghajlat formakincse a jellemző. A már említett gleccservölgyek mellett éles mészkőgerincek, kifagyásból származó kőzettörmelék, cirkuszvölgyek, gleccserkarcok, oldal és végmoréna sáncok keletkeztek csak a főbbeket említve. A gleccserek a felső-pleisztocénben a megfigyelések szerint 18002000 m-ig hatoltak le a völgyekben, és a felmelegedés hatására a jég szakaszos vissza húzódásával több végmoréna sánc kőzettörmeléke maradt vissza. Ezek miatt a gleccser vájta völgyekben a duzzasztott tavak láncolata alakult ki a felmelegedés után a holocén elején. Az irodalom ilyen tótípusként a Jiuzhaigou-i völgyben a Long Lake-t említi, amely 400 m mély és egy végmoréna sánc duzzasztása révén keletkezett. A már előzetesen hivatkozott irodalom e magashegységi alpesi karsztot a mai éghajlati adottságok figyelembe vételével három alrégióra tagolja. A vertikális tagozódáson belül legmagasabban az ún. alpesi alrégió helyezkedik el kb: 4300-4500 m -tői felfelé. Ennek az alrégiónak legmagasabb pontjai elérik több helyen az 5000-5600 m-t is. Fő jellemzője a növényzettől mentes kopár kőzetfelszínek, ahol a hideg klíma adottságok határozzák meg a karsztosodási folyamatokat. A fagyhatásra jelentős mennyiségű kőzettörmelék képződik és a beszivárgás is szezonális, mert a téli időszakban ez a folyamat teljesen leáll. Továbbá, vannak olyan magasságú csúcsok, ahol a hó nem olvad el és ezekből kisebb gleccserek (2-5 km) indulnak ki és kb: 4500 m -ig hatolnak le. Második alrégióként különítik el az alhavasi füves karsztterületeket, ahol a kopár mészkő felszínek mellett vékony talajtakaróval fedett füves területek alakultak ki (grassland) főleg a lankásabb részeken. Ez a füves alhavasi karsztrégió kb: 3800-4300 m magasság között helyezkedik el, de határait a kitettség jelentősen befolyásolja. Ez az alrégió éghajlati és karsztosodási folyamatok szempontjából átmenetet mutat a magashegységi és az alatta fekvő alrégió között, mert a tél már kevésbé hideg és felismerhetők már gyenge oldási nyomok és a karsztvizet tápláló beszivárgási feltételek is kedvezőbbek, mint a magashegységi régióban. Harmadik alrégióként különítik el a felszínileg legalacsonyabban fekvő karsztterületeket, amelyeken már vegyes erdők (örökzöld és lombhullató) alakultak ki. Ehhez az alrégióhoz tartoznak azok a völgyek is, amelyekben a vizsgált mésztufa előfordulások keletkeztek. Ebben az alrégióban éghajlatilag jellegzetes zonalitás és mikroklíma viszonyok alakultak ki, mert a völgyekben és azok mentén mások a klimatikus viszonyok, mint az őket kísérő 500-1000 m-rel magasabban fekvő csúcsokon vagy gerinceken. A hivatkozott irodalom szerint azokban a völgyekben, ahol ma a mészképződés - mészfelhalmozódás történik, éghajlatilag a subtrópusi jellegű övezet legészakibb határához tartozik. Ezt igazolja a növényzet (bambusz) és az állatvilág (óriás panda). A tél a völgyekben enyhe, mert az átlaghőmérséklet még télen sem süllyed fagypont alá. A Jiuzhaigou-völgyi meteorológiai adatok szerint a leghidegebb hónap a január + 1,7 °C-os átlaghőmérséklettel. A csapadék télen minimális, és a csúcs a nyári hónapokban jelentkezik. Táblázatosan közlöm a Jiuzhaigou-völgyi meteorológiai állomásnak átlaghőmérsékleti és csapadék eloszlási adatait havi bontásban, amely értékeket a helyszínen kapott ismertetőből vettem át. Hónap 1 2 3 4 J 6 7 S 9 10 11 12 Atlag-hómérséklet "C 4,4 14,1 17,2 19,7 22,2 21,8 17,5 13,2 7,7 3,0 Csapadék-állag, mm/hó 15 24 36 43,1 87,3 96 104,4 82 76 53,6 26 18 A meteorológiai állomás hőmérsékleti és csapadék adatait feldolgozva a következők állapíthatók meg: a téli csapadék átlag 57 mm, a tavaszi 166,4 mm, a nyári 282,4 mm, az őszi pedig 155,6 mm, az évi átlag csapadék 661,4 mm. Ezekből számolva a téli csapadék 8,6 % -nak adódik, míg a tavaszi 25,1 %, a nyári csapadék pedig 42,6 %-ban csúcsként jelentkezik, az őszi csapadék mennyisége nem éri el a 25 %-ot (23,6). A csapadék évi menete alapján a karsztforrások csúcshozama szeptember - október hónapokra esik, míg a minimumok március - május között alakulnak ki. Ezt tapasztaltam a helyszíni bejárásaim során is, mert 2005 május elején a karsztforrások erősen csökkent vízhozama miatt a karsztos vízfolyások szállította mennyiség is igen korlátozott volt és emiatt a tavak vízszintjei igen alacsonyak voltak, sőt, egyes vízesések pedig kiapadtak, illetve szárazak voltak. így Huanglong-nál nagy részben a színes tavak helyett a mésztufa gátak mögötti üres medencéket vizsgálhattam. Az éghajlati leírások külön kihangsúlyozzák a helyi mikroklimatikus adottságok jelentőségét a mészkiválásban, mert a völgyek meredek esésviszonyaiból adódóan ilyenek kialakulására számos lehetőség adódik. A karsztforrások átlaghőmérséklete 12-13 °C, de ezen belül kisebb ingadozás (1-2 °C) valószínűsíthető. A hegység karsztos területein is jelentős szerkezeti mozgások zajlottak le az elmúlt korokban. A gyűrt szerkezetek és töréses tektonika mellett az irodalom szerint a negyedidőszakban igen jelentős emelkedő mozgások zajlottak le és ebben az időszakban érte el a mai magasságát 5000-5600 m-es csúcs-szintekkel. A hegység tektonikailag ma is aktív zónában helyezkedik el, amelyet a gyakori földrengések bizonyítanak. A mai karsztrendszer és annak karszthidrogeológiai adottságai a felső-pleisztocén eljegesedést megszüntető felmelegedés során alakult ki és fejlődött tovább a holocénban napjainkig. A holocén karsztfejlődést és a karszt-vízföldtani viszonyok alakulását alapvetően befolyásolták a völgyhálózat okozta erős tagoltságon túlmenően a gleccserek völgymélyítő tevékenysége is. Ezek a mély völgyek váltak a karszt-hidrodinamikai rendszer helyi erózióbázisaivá, mert a rendszer karsztvizét megcsapoló karsztforrások alapvetően ezekhez kapcsolódnak, illetve lépnek a felszínre, így befolyásolják a magashegységi karszt dinamikus és statikus vízkészletét, annak mennyiségi alakulását az adott éghajlat csapadékosságának és éven belüli eloszlásának függvényében. Természetesen a tektonikán és ezen belül a pleisztocén emelkedő mozgásokon túlmenően a mai karsztvíz-földtani adottságok kialakulásában a megelőző korokban lezajlott különböző típusú karsztosodásból származó felszíni és felszínalatti formakincs is szerepet játszott. Ezért a mai karsztvíz-földtani viszonyok a korábbi földtani korokból átörökölt karsztosodási formakincsre alapozódva fejlődött ki így a jelen adottságok a magashegységi karsztfejlődésnek csak a napjaink adott pillanatát tükrözik vissza.