Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

5. szám - Emlékezés elhunyt pályatársainkra - Dr. Újvári József (1928–2006)

3 Dr. Újvári József (1928-2006), az MHT tiszteleti tagja Dr. Újvári József, a földrajz és hidrológia hazánkban is ismert jeles képviselője, a kolozsvári Babaj-Bolyai Tudományegyetem professzora, 2006. március IS-án, életének 78. évében elhunyt. 1928. április 15-én született a református kollégiumáról híres erdélyi Nagyenyeden. Mivel édesapja vasutas volt, a család az éppen aktuális szolgálati helyek függvényében többször is lakóhelyet változtatott. Gyermekkorát Tövisen és az általa nagyon szeretett Temesvárott töltötte. Gimnáziumba viszont már (1940-től) a Kolozsvári Református Kollégiumban járt. Egyetemi tanulmányait az akkor még önálló magyar tannyelvű Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz szakán végezte, ahol tanára volt Tulogdi János, Török Zoltán és a jeles barlangkutató Balogh Ernő professzor. Pályájának alakulására hatással volt Füstös Kálmán, a kolozsvári hidrológiai központ kiváló mérnöke is. Egyetemi diploma dolgozata a Meleg-Szamos vízgyűjtőjéről szólt és itt már akkor felfigyelt a vízierőművek építésének nagyszerű lehetőségére, de a karsztos-barlangi világ vízháztartásával kapcsolatban is tett észrevételeket. Doktori tanulmányai kezdetekor is „vizes" témát választott, az Olt folyó vízkészleteit szerette volna meghatározni, de - amint később elmesélte - témavezetője nagyobb kutatási területet javasolt számára, azzal a megjegyzéssel, hogy „milyen katona az aki nem akar marsallbotot?". így 1954-ben Leningrádon (ma: Szentpétervár) Davidov professzor irányítása mellett írta, majd védte meg doktori disszertációját orosz nyelven, Elemek a Román Népköztársaság vízrajzához címmel. Ezt az értekezést később (1959) kiegészítve és átdolgozva, Románia vízrajza címen adta ki könyv formájában román nyelven és ez lett az első - több elméleti és módszertani újdonságot is hozó - összefoglaló munka Románia vízföldrajzáról. Nem sokkal később írta meg magyar nyelven a Folyók, tavak, tengerek című általános hidrológiai tárgyú könyvét (1962), majd a geográfusok és hidrológusok által még ma is oly gyakran idézett Románia vizeinek földrajza (1972) című kötetet, amely ma is alapkönyv minden az ország vízföldrajzával foglalkozó szakembere számára. Később Óceánok és tengerek földrajza (1979) című egyetemi jegyzete jelent meg kötet formájában. Társszerzője volt olyan nagyjelentőségű akadémiai kiadványoknak is, mint: Románia Jöldrajzi monográfiája (1960), Románia nemzeti atlasza (1974), Románia földrajza (1982-1992), és a magyar nyelven megjelent Geológiai kislexikon (1983). 1954-től 1958-ig Bukarestben élt, ahol a Hidrometeorológiai Főigazgatóság vízrajzi osztályát vezette, egyúttal a bukaresti Parhon Tudományegyetem tanársegéde, majd adjunktusa volt. Itt együttműködve a kor jeles fiatal román hidrológus mérnökeivel (

Constant in Diaconu, Sorin Dumitrescu, Dumitru Läzärescu), megszerkesztette Románia első közepes fajlagos lefolyási térképét, amely évekig a vízügyi tervezés alapjául szolgált. A főigazgatóságnál végzett tevékenysége keretében vizsgálta az ország vízfolyás-sűrűségét, táplálásuk módját, térképezte az állandó és időszakos vízfolyásokat, a teljes terület természetes vízháztartását, tanulmányozta a tavak szabad vízfelületéről történő párolgást. Ebben az időszakban kezdett foglalkozni a Duna vízgyűjtő csapadék és lefolyási viszonyaival is, amit későbbi e témában született közleményeiben (1964, 1965, 1967) a folyó vízjárását és természetes vízháztartását elemezve folytatott. 1958-ban tért vissza Kolozsvárra, miután versenyvizsgát tett a Bolyai Tudományegyetem előadó tanári címére. A kezdeti sikeres tudományos tevékenységet és gyors szakmai előmenetelt követően hosszú ideig egyetemi előadó-tanárként működött, és csak 1981-ben nevezték ki professzornak a Babe^-Bolyai Tudományegyetemen. Ebben az időszakban oktatói tevékenysége és megjelent könyvei mellett számos fontos tanulmányt is közölt. A hazai és külföldi kiadványokban megjelent közleményekben, a korábbi témák elmélyítése mellett foglalkozott a vízfolyások energetikai hasznosításával, a talajok vízháztartásával és eróziójával, Kolozsvár vízellátásával, árvíz- és belvíz-hidrológiával (pl. részletes tanulmányt közölt az 1970. májusi nagy észak-erdélyi árvízről egy Oxfordban megjelent kiadványban), vízgazdálkodási tervezési kérdésekkel. Hosszú éveken keresztül - mindig érdekes előadásain - hallgatóit Románia hidrológiájával ismertette meg és oceanográfiát is oktatott. Igen nagy hangsúlyt fektetett a rendszerelmélet és modellezés földrajzi és hidrológiai alkalmazására, és ezt a tárgyat elsőként kezdte oktatni, illetve Geoökológia, földrajzi rendszerek és modellek (1979) címen egyetemi jegyzetet is kiadott. Buta luliu, Ersilia Iacob, Buz Victor, majd későbben Soroeovsehi Victor és Pándi Gábor kollégáival együtt komoly érdemeket szerzett a romániai hidrológus-képzésben, hiszen a kolozsvári földrajzosok közül került ki az állami vízrajzi szolgálat szakembereinek jelentős része, illetve többen más országokban folytatták vizes szakmai pályafutásukat. A több mint négy évtizedes egyetemi oktatói tevékenysége alatt, diák-generációk sora készült fel előadásai és az általa írt egyetemi jegyzetek alapján. A rendszerváltás után 1990től vált lehetővé, hogy vízföldrajzi-hidrológiai tárgyú doktori dolgozatokat is vezessen. Irányításával nyerték el a földrajztudomány doktora címet: Pándi Gábor, Konecsny Károly, Horhoi Elena, Kovács Hajni, §erban Gheorghe, Andreiu Mircea és Imecs Zoltán. Nyugdíjazását követően, fokozatosan romló egészsége ellenére is óraadó tanárként oktatta tovább a földrajz kar keretében újra létrehozott magyar csoportban tanuló diákokat, illetve konzulens professzorként működött. Ebben az időszakban különösen sokat foglalkoztatta az, hogy hasznosítsa és továbbfejlessze az elődök ötleteit, az Erdélyi-Mezőség vízellátásával kapcsolatban. Az Erdélyi-fennsík egészére vonatkozó vízellátási terv alapgondolatának kidolgozása kapcsán eljutott a kárpáti ivóvíz rezervátumok kialakításának megfogalmazásáig. Dr. Újvári József több mint száz tudományos közlemény szerzője, ezekből 114 címet sikerült felellnünk, de valószínűleg ennél is több tanulmányt írt. Ezek közül 70 (61 %) román-, 24 (21 %) magyar-, és 20 (18 %) más nyelven (francia, angol, orosz, német) jelent meg. Legtöbb tanulmányát az 1960-1979 időszakban írta, ezen belül 1974, 1980 és 1960 voltak a legtermékenyebb évei. A már említetteken kívül közösen publikált több neves hidrológussal, geográfussal: Gá$tescu P., Platagea Gh., Teaci D, Buta /., Sándulache AI., Iacob E., Csapó J., Ani(an /., Färca§ R., Pop Gh., Sorocovschi V., Tövissi J., Berindei /., Martiniuc C., Dumescu F.. Makfalvi Z. Földrajzilag kutatási területe volt, Románia, a Duna vízgyűjtője, a Kárpátok-hegység, a Szamos vízgyűjtő, az Erdélyi-medence, és -Mezőség, az Erdélyi-Szigethegység, Kolozsvár térsége és Hargita megye. Magyarországon főleg a Földrajzi Értesítő, Földrajzi Közlemények és Hidrológiai Közlöny című tudományos folyóiratokban publikált. 1967-ben a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjainak sorába választotta az akkor még fiatal, de jelentős tudományos eredményeket felmutató