Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Az észak-budai (III. ker.) Üröm-hegy, Péter-hegy környéki pleisztocén paleo-hévforrások összehasonlító vízföldtani vizsgálata a maiakkal

SCHEUER GY.: Az észak-budai pleisztocén paleo-hévforrások 51 hető. Ehhez kapcsolódva megemlítem, hogy a vizsgált mészkő előfordulástól északra kb. 1,0 km-re lévő Felsőhegyi tavi forrásmészkőnél is két generáció mutatható ki (Scheuer Gy. 2004) a feltárt rétegsorban, amely azt jelenti, hogy a dél-pilisi területen általánosan érvényesültek azok a paleo-karsztvízföldtani folyamatok és változások, amelyek a két generációs mészképződéshez vezettek. 3.2. Az Üröm-hegy-Arany-hegyi paleo-hévforrások és kiválásuk A 2. sz. Üröm-hegy-Arany-hegy-i forrásmészkő előfordulás a vizsgált terület legismertebb előfordulása nagysága és közvetlen felszíni elterjedése miatt. Ez az előfordulás is kapcsolódik a Péter-hegyi felső-triász dolomit kíbukkanáshoz, annak nyugati peremi részéhez, amelynek keleti elvégződésénél az előzőekben leírt Péter-hegyi forrásvízi mészkő keletkezett. Ezért rögzíthető paleo-termálkarsztvíz-földtani szempontból, hogy a Péter-hegyi dolomit vonulat alapvető szerepet játszott a pleisztocén egy adott időszakában a termálkarszt-rendszer megcsapolásában az itt fakadó paleo-hévforrásokon keresztül, amelyet a forrásmészkövek egyértelműen bizonyítanak, sőt, a jelenlegi csillaghegyi források is a dolomit vonulat lábánál fakadnak, így közvetve a mai karsztrendszernek is meghatározó jelentőségű tagja. Horusitzky H. (1939) a III. kerület hidrogeológiai leírásában megemlíti, hogy az Üröm- és Arany-hegyen édesvízi mészkő fordul elő és ezt mint jó építőkövet 8 helyen termelik és a bányákban kutak vannak, amelyekből talajvizet nyernek. A legtöbb földtani térképen az Üröm-hegyi és Arany-hegyi előfordulások egymástól független önálló előfordulásként kerültek ábrázolásra, amely paleo-karsztvízföldtanilag úgy értékelhető, hogy az Arany-hegy területén is hévforrások fakadtak. Schréter Z. (1953. budai-hegységi édesvízi mészkő előfordulások kataszterezése során részletes leírást is készített. Megállapítja, hogy ez a forrásmészkő az alsó-oligocén kiscelli agyag lepusztult felszínén képződött és vastagsága átlagosan 10 m-re becsülhető, továbbá, hogy hosszúsága eléri az 1200 m-t, legnagyobb szélessége pedig a kb. 600 m-t. A forrásmészkő kemény, szakaszosan likacsos, pados kifej lődésű és egyes régi bányák 5-8 m vastagságban is feltárták. Az Üröm-hegyi-Arany-hegyi forrásmészkő részletesebb megismerését elősegítették azok a földtani és vízföldtani kutatások és megfigyelések, amelyek ennél a forrásmészkőnél történtek a hetvenes években a Budapest építésföldtani térképezés keretében (Végh S.-né és munkatársai 1969, 1970, 1971, 1972; Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1970-71, 1972) az 1. sz. Békásmegyeri és 4. sz. Óbudai lapok területén. A vizsgált előfordulás helyszíni bejárásai során megállapítható volt, hogy a forrásmészkő legmagasabb pontja az északnyugati részen található 197 mAf magasságban és délkeleti irányban enyhén lejt az Arany-hegyig, ahol kb. 170 m tszf magasságban a Duna völgyre néző lejtőn megszűnik. A forrásmészkő teljes kiterjedésében a Jutási út mentén következő, mert az út vonalában végig megtalálható felszíni kibukkanásokban, amelyekről a földtani térképezés keretében több észlelési pontról részletes leírás és fotó készült (Végh S.-né és munkatársai 1969-71). A térképezés idején számos helyen az építkezéseknél 1-2 m mélységig feltárták a mészkövet, továbbá több helyen kutat ástak, amelynek során átharántolták a forrásmészkövet és elérték a fekü alsó-oligocén agyagokat. A forrásmészkő vastagsága a megfigyelések alapján 4-8 m-ben adható meg megerősítve Schréter Z. (1953) korábbi adatait azzal a megjegyzéssel, hogy a peremi részek felé a vastagsági érték határozottan csökken. Továbbá, hogy a forrásmészkő nem egységes kifej lődésű, mert a felső szakaszán pados kemény építőipari szempontból kiváló minőségű, míg az alsó szakaszán már megjelennek köztes településben a homoklisztes-agyagos rétegek és laza mészhomok-mésziszapos szintek a mészkőrétegek között. Egyes köztes rétegek arra utalnak, hogy a tavi mészképződés itt is átmenetileg megszakadt a paleo-hévforrás kiapadása miatt. A megfigyelt rétegzettségből adódóan megállapítható, hogy ennél a forrásmészkő előfordulásnál is a Péter-hegyinél megegyező két generációs kifejlődésű az Üröm-hegyi mészkő-összlet. Továbbá, hogy a felső-triász dolomitrög keleti-délkeleti előterében az alsó-oligocén agyagos képződmények felszínén kialakult egy olyan nagy tavi üledékgyűjtő és paleo-hévforrás tó, amelyben kétszer megújuló mészkő összlet keletkezett, sőt, a rendelkezésre álló megfigyelési adatokból valószínűsíthető, hogy a második generációs mészkő keletkezése idején érte el a legnagyobb kiterjedését túlterjedve a korábban keletkezett első generációs mészkövön. Az elmúlt évtizedben szerzett tapasztalatok és újabb megfigyelések alapján azt tételezem fel, hogy az egykori jelentős nagyságú paleo-hévforrás tavat fenékforrások tápláltak, amelyek egymástól kisebb-nagyobb távolságra törtek fel a tóban- s a víz az alsó-oligocén vízzáró környezetben kiemelt helyzetű karsztos kőzetekből tört fel. De az is megállapítható a jelentős nagyságú elterjedésből, hogy a paleo-hévforrás-tó idején a környezetben sík területi adottságok uralkodtak. így a paleo-geomorfológia a mészképző tó környezetében alapvetően mások voltak, mint napjainkban. Nem alakultak ki még a Solymári- és a Duna-völgy felé eső meredek domboldalak és a két forrásmészkő előfordulás között azután keletkezett a Szentes F. (1932) által elnevezett Csillaghegyi félmedence (Majoros-völgy) is. Ezért rögzíthető, hogy a mészképződés után a felszínfej tődési folyamatok hatására a két mészkő előfordulás környezetében olyan alapvető változások történtek, amelyek miatt a források elapadtak, ezért a paleovízföldtani adottságok módosultak. A forrásmészkő felszínének mai települési magassága 197-177 mtszf között változik. Ezért a napjainkra már eredeti keletkezéskori adottságai megváltoztak mert délkelet felé kibillent helyzetbe került. Valószínűsíthető, hogy ez azért következett be, mert a Péter-hegyi dolomit-vonulat a környezeténél gyorsabban és magasabbra emelkedett, mint az arany-hegyi területrész ugyanazon idő alatt. így ez a folyamat idézte elő a nagy mészkő előfordulás mai kibillent helyzetét. A forrásmészkő legmagasabb felszínét alapul véve 200-205 mtszf-i látszólagos paleo-karsztvízszint állapítható meg, megegyezően a Péter-hegyi előfordulással. Ehhez kapcsolódva nyilvánvaló, hogy a tényleges paleokarsztvízszint is, mint napjainkban az akkori Duna