Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: Az észak-budai (III. ker.) Üröm-hegy, Péter-hegy környéki pleisztocén paleo-hévforrások összehasonlító vízföldtani vizsgálata a maiakkal

45 Az észak-budai (III. ker.) Üröm-hegy, Péter-hegy környéki pleisztocén paleo-hévforrások összehasonlító vízföldtani vizsgálata a maiakkal Scheuer Gyula 1126. Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: A főváros északi részén a budai termálkarszthoz kapcsolódva két közismert és közkedvelt langyos (22-23 °C) forrás fakad (Csillaghegy, Római fürdő) a Duna holocén völgyében. E forrásoktól nyugatra a Pilis-hegység délnyugati részén pedig kiemelt helyzetben megtalálhatók azok a forráslerakódások, amelyeket ezeknek az ősei a paleo-hévforrások halmoztak fel környeztükben a pleisztocénben. így lehetőség van arra, hogy a mai hévforrások és ezeknek pleisztocén elődei között karsztvíz-földtani összehasonlító vizsgálat történjen. Ezért a szerző tárgyalja a mai források vízföldtani adottságait, majd a vizsgált területen előforduló forrásmészkövek és a környezeti viszonyok alapján következtet a paleo-hévforrások számára és azoknak genetikájára és mészképződésük körülményeire. Megállapítja, hogy hét paleo-hévforrás mutatható ki a vizsgált területen és karsztvíz-földtani adottságaik alapján hasonló forrástípust képviselnek, mint a maiak egyedi jellemvonásokkal. Kulcsszavak: hévforrás, forrásmészkő, üledékgyűjtő, tóállapot, éghajlat-ingadozás. 1. Bevezetés Az 1. ábrán tüntettem fel a vizsgált területen fakadó A főváros budai oldalán, annak északi részén (III. mai hévforrásokat és forrásmészkő előfordulásokat, ker.) a Pilis-hegység délkeleti peremi területeihez tartozó továbbá olyan egyéb jellemző adottságokat, amelyeket Üröm-hegy (195,6 mAf) és a Péter-hegy (237,6 mAf) vízföldtani szempontból indokoltnak tartottam közölni, környezetében több helyen forrásmészkő található a felszínen, amelyeket a pleisztocénben feltörő paleohévforrások halmoztak fel környezetükben. Ezeknek a mai utódai is megtalálhatók a hegység lábánál annak előterében a holocén Dumavölgyhöz kapcsolódva bizonyítva, hogy a paleo-hévforrások és a maiak között az adott termálkarszt rendszer vízföldtani fejlődésén keresztül szoros összefüggés van. Míg a mai rómaifürdői és csillaghegyi források a budai termálkarsztrendszernek főleg holocénben lezajlott eseményeihez kapcsolódnak, addig a korábbi a pleisztocén fejlődési fázisokat a forrásmészkövek vizsgálatai alapján ismerhetjük meg. A tárgyalt területen fakadó recens hévforrásokkal foglalkozó irodalom rendkívül gazdag és szerteágazó, mert különböző szempontok szerint történtek a kutatások és feldolgozások. Természetesen a leggazdagabb irodalmi anyag a hévforrások genetikáját vizsgálja és tárgyalja. A vizsgálatom szempontjait figyelembe véve és mérlegelve ezek sorából kiemelném Szabó J. (1879), Schafarzik F. (1926), Horusitzky H. (1932, 1939), Szentes F. (1932), Papp F. (1957), Schréter Z. (1953) munkásságát, akik a vizsgált terület földtani és vízföldtani adottságokra vonatkozó megállapításaikkal alapvetően hozzájárultak a termálkarszt-rendszer e részének megismeréséhez. A napjaink ismeretanyagát jelentősen bővítettek az ötvenes évek végén megkezdődött több irányú feltárási és földtani munkálatok. Ezek közül a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) 1959-1963 közötti hévízkutatási munkáinak eredményeit hasznosítottam. Továbbá a Budapest Építésföldtani Térképezés keretében a Békásmegyer (1. sz. lap) és Óbuda (4. sz. lap), (M=l:10 ezer) anyagait vettem figyelembe. A földtani felvételezés és térképezés az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Alkalmazott Földtani Tanszéken Végh S.-né irányításával történtek. A paleo-hévforrásokkal és mészképzödésükkel kapcsolatosan pedig Vitális Gy.-Hegyi I.-né (1982), Korpás L. (2000-2004) közleményeire támaszkodtam. A forrásmészkövekkel kapcsolatban még Jánossy D. (1962-1979) faunisztikai kutatási eredményeit indokolt kiemelni, mert ezek alapvetően hozzájárultak a kivált mészanyagon keresztül a paleo-hévforrások korának megállapításához. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált területről Szentes F. (1932) és Horusitzky H. (1932) nyomán A. Duna holocén völgye, B. Hegyvidék 1. Horusitzky H. (1932)-től átvett egykori Dunaágak, 2. Aranyhegyi patak régi medre, 3. Dunai süllyedek határa, 4. Rómaifürdő-i források mészkővel, 5. Csillaghegyi források mészkővel, 6. Péterhegyi forrásmészkő, 7. Üröm-hegyi forásmészkő, 8. Arany-hegy alsó forrásmészkő, 9. Üröm-hegy alsó forrásmészkő, 10. Tücsök u.-i forrásmészkő, ti. Csúcshegy dűlő Vadóc u.-i forrásmészkő, 12. Csúcshegy dűlő-Solymárvölgyi u.-i forrásmészkő. Az ábrán közöltek alapján rögzíthető, hogy a vizsgált területen két holocén és hét mészképző paleohévforrás tört fel a vizsgált területen. 2. A mai hévforrások ismertetése 2.1. Rómaifürdői források A rómaifürdői források a Duna holocén völgyében a folyótól nyugatra, attól kb. 1,0 km-re a főváros északi részén a Szentendrei út - Rozgonyi P. u. - Dózsa Gy. u. Emőd utcák által határolt tömbön belül törnek a felszínre. Geomorfológiailag pedig az ún. Pomáz-Budakalászi öblözet területén, ahol a Duna és mellékpatakjai kb: 1016 m vastagságú, főleg szemcsés üledékösszletet halmoztak fel harmadidőszaki képződmények folyó által erodált, felszínére. Ezzel kapcsolatban Szentes F. (1932) közöl egy szelvényt az Emőd u. mentén, amelyet 1903ban mélyített kismélységü (12-16 m) fúrások alapján szerkesztett. így már 1903-ban ismeretes volt, hogy a