Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
3. szám - Konferencia a Tisza-Körös hajózhatóságáról, vízgazdálkodásáról és természetvédelméről (Csongrád, 2005. október 28.)
52 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 3. SZ. boni folyamat, versenyképessé kéne magunkat tenni, rájöttünk arra - hosszú viták után - az a nagy három ág, ami ebbe beletartozik, az, hogy versenyképesek legyünk, szociális Európát építsünk, és a fenntartható fejlődés vagyis, hogy a környezetvédelmet figyelembe vegyük. Ezeknél az egymáshoz való viszony megváltozik, olyan értelemben, hogy már annyira szociálisak és környezetvédők voltunk, hogy többek között emiatt is, elveszítettük a versenyképességünket. Ez az igazság. És Európa ezt a következtetést próbálja most nagy nehezen levonni. Mindenki rájött, hogy a versenyképességet kell első helyre rakni, mert különben nem lesz miből szociális és környezetvédelmi intézkedéseket végrehajtani. Ide jutottunk, és nehogy azt higgye valaki, hogy az USA vagy Kína különösképpen szívbajos lenne a Kiotói-egyezmény miatt. Nem foglalkoznak ezzel. És a versenyképességnél elsődlegesen bejött az, hogy olyan harmadik szektorbeli munkahelyet teremt, mint a turizmus - és ez ennek a régiónak egy nagy kitörési pontja - felmerült a szállítási költségek racionalizálása is. Nem győzök a Közlekedési Bizottságban a zöldek elől menekülni, amikor azt mondják, hogy miért nem a vízhajózást és közlekedést fejlesztjük, hogy merek én egyáltalán megszólalni a közúti közlekedés ügyében? Nyugodtan jöjjenek el a Közlekedési Bizottságba, a Parlamentbe, látni fogják, hogy a zöldek ekkora nagy késekkel szaladgálnak utánam, hogy a vízi közlekedés, és hogy a keletiek miért nem állnak rá a vízi közlekedésre. Akkor most mi a helyzet? Teszem fel a kérdést. Sok mindent hallottunk, hogy gazdaságos lesz-e, meg hogy hány évtized alatt valósul meg, de én azt hiszem, hogy ha látjuk a mezőgazdasági potenciált, ami csak úgy lesz versenyképes, hogy ha a gabonát ki tudjuk vinni a tengerre, és azt minél olcsóbban tudjuk megtenni, akkor látnunk kell, hogy ebben a régióban a Tisza a legcélszerűbb eszköz erre. Ez egy alapvető megélhetési kérdés. Felmerült az a kérdés is, hogy kell-e nekünk egyáltalán tömegtermelő mezőgazdaság. Ezt már többen megválaszolták. Mindennek van piaca, csak meg kell találni. Mindenki túltermel valamiből, és el is adja. Mindenki abból próbálja túltermelni magát, amiből a legnagyobb komparatív előnye van. Gondolkozhatunk azon, hogy mi is elkezdünk microchipeket gyártani, de nem biztos, hogy ennek a tájnak ez előnyére válna. Ami pedig a végrehajtást illeti, én azon gondolkodtam, hogy lépcsők vannak, duzzasztások vannak - bár nem is volt ez a kérdés igazán megvizsgálva nem is tudjuk, hogy milyen műszaki megoldás kellene ide, ezért kéne engedniük azt legalább, hogy megvizsgálhassuk a kérdést. Nyilvánvaló, hogy be kellene avatkozni a természetbe, de itt is az a kérdés merül fel bennem, amit önök mondtak, hogy természetesen megváltozna a folyami madárvilág és élővilág. Két dolog merült fel bennem, az egyik, hogy ezen már Nyugat-Európában is keresztülmentek, ha jól értettem vannak fajok, melyek elköltöznek, vagy meghalnak, és helyette mások jönnek, én nem érzékeltem azt, hogy pusztítás jön létre, hanem csak változás következik be az élővilágban. És ez Nyugat-Európában is megtörtént. A szennyvíztárolási ügyeket is meg kell vizsgálni, a legjobb persze az, ha nem kerül be szennyvíz. Felvetődött az árvízvédelem, ami szintén fontos. A vízlépcső inkább arról szól, hogy kevés a víz, és azt hogyan tudjuk kezelni, és pont ezért kell folyamszabályozás. Azt is hallottam sok helyről, hogy ér-e valamit egy ilyen beavatkozás a szikesedés ellen, a vízelfolyás ellen. Ezt a kérdéskört is meg kell vizsgálni alaposan. Mindezek a kérdések felmerültek ennek a vitának a folyamán, és én örülök annak, hogy ezek felmerültek, és talán azt el lehet dönteni, hogy ez gigantikus beruházásként vagy nem gigantikus beruházásként merül fel. Az a lapkérdés az, hogy valóban az embereket és a gazdaságot szolgálja-e a cél, és hogy ez mit jelent az itt élő embereknek. Európa is kezd lassan rájönni, hogy ezzel az alapkérdéssel most már jó volna foglalkozni. És nem más ezoterikus kérdések felé haladni. Illetve az igazi cél mindennek a helyét ott megtalálni, ahova való. Én ezzel le is zárnám a konferenciát. Megköszönöm még egyszer mindenkinek a jelenlétet és az előadásokat. Úgy gondolom, hogy ez az ügy megéri, hogy legalább komolyan megvizsgálják. Ez egy mérföldkő lehet és remélem, hogy a civil társadalom is fel tud nőni az ügy komolyságához. Köszönöm szépen, hogy eljöttek. Vincze László (Csongrád országgyűlési képviselője): Köszönöm szépen Becsey Zsoltnak, hogy együtt lehettem vele házigazda, illetve külön köszönetet mondok Ördögin Józsefiiek is. Tartalmi dologra most már nem nagyon akarok reagálni. De engedtessék meg, hogy az erdőtelepítésre kitérjek. Ez részben el is indult, de könyörgöm, hány év múlva lehet azt kitermelni, és addig hogyan él meg az addig búzát termesztő parasztember vagy hova megy majd segélyért, hogy egyáltalán a megélhetését biztosítsa? Attól függetlenül én nagyon sajnálom, hogy a reális zöldek képviseletében nem tudtak eljönni, hiszen van egy olyan zöld szervezet, aki az újságában is hitet tett a csongrádi duzzasztó mellett. Mindenesetre én nagyon örülök és nagyon tanulságos volt számomra, hogy ennyien felvállalták az előadás lehetőségét. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy az államtitkár úr a szomszédból nincs jelen, és engedjék meg, hogy elmondjam, neki nemleges a válasza e kérdéskörben, mondván, hogy ezeregy oka van, így valószínű, hogy az sem véletlen, hogy nincs jelen a konferencián. Azért csak reménykedni tudunk, hogy legalább a hatástanulmány elkészítésében tud segíteni. Ha nem, akkor más vonalakon próbálunk mozogni. Egynek azért nagyon örültem, hogy az ügy mentén összejöttek önök itt, és elmondták a véleményüket pro vagy kontra. Én úgy érzékeltem, hogy egymást senki nem sértette meg, amennyiben én ezt elkövettem, nagy tisztelettel megkövetem az illetőt. Nem ez volt a szándékom, és higgyék el, nem a természetvédelem utolsó tőrdöfője akarok lenni, mert kaptam már ilyen jelzőt a májusi munkálkodás óta. Kap az ember hideget-meleget. De higgyék el, hogy nekem is a szívem csücske a Tisza. Ezzel zárnám. Megköszönöm mindenkinek a részvételt. (Készült a Konferencia jegyzőkönyve alapján)